Tiltott Szerelem [Szoboszlai Dominik]

Part One

Szombat reggel van, én pedig a madarak csicsergésére kelek. Hm..ezt megtudnám szokni. Na jó kit áltatok apám ordítására keltem fel, mert neki megint nem tetszik valami. Nem mondanám, hogy valaha is jóba voltam vele, mert akkor hazudnék. Az öreg engem okol anya haláláért, ezért utál.

Nagy nehezen kimászok az ágyból és lesétálok a nappaliba, hogy megtudakoljam mi baja.

-Mivan?-kérdezem kedvesen.

-Először is szépen beszélj velem, mert az apád vagyok.-ch apám, jó vicc.-másodszor pedig bekéne vásárolnod. Megmondtam neked, hogy korán reggel felkelsz és elmesz abba a retkes boltba, erre az úrikisasszony mit csinál? Délig heverészik. Két perced van elkészülni és elindulni.-inkább nem szájaltam, hanem elindultam tenni amit mond, nem szeretném, hogy megint megüssön. Szóval gyorsan elkészültem és indultam is a közeli áruházba, hogy megvegyek mindent, amit az apám kér.
Miután végeztem a boltba, úgy döntöttem, hogy a hosszabb utat választom, hogy később érhessek haza. Apám hülyeségein gondolkodtam mikor neki ütköztem valakinek és a földre huppantam.

-Nem tudsz figyelni?-kérdeztem idegesen az idegent.

-Te is ugyanúgy nézhettél volna az orrod elé.-az ismeretlen srác viszont elég nyugodt volt. Nyujtotta a kezét, hogy felsegítsen, de én természetesen nem fogadtam el.

-Nem kell a segítséged, meg vagyok nélküle is.-pattantam fel a földről, majd poroltam le magam. Felvettem a szatyraimat is a földről, már indultam el, amikor utánam kiált.

-Amúgy Dominik vagyok. Szoboszlai Dominik.-mutatkozott be.

-Kösz az infót, de senkit se érdekel.-hagytam volna ott, de aztán eszembe jutott, hogy egy kicsit bunkó voltam vele, így inkább én is bemutatkoztam neki.

-Kocsis Panna vagyok.-majd már ott is hagytam.

Otthon lepakoltam a vásárolt cuccokat, majd már mentem is fel a szobámba. Mivel nem volt jobb dolgom, ezért felhívtam legjobb barátnőmet Jankát. Néhány csöngés után fel is vette.

-Szia Pancu.-kiabált a telefonba. Szerintem azt hiszi, hogy süket vagyok, de megnyugtatok mindenkit, hogy nem.

-Szia Janus. Képzeld még mindig nem vagyok süket.-világosítottam fel.

- Vagy csak titkolod. Mesélj mi történt veled te lány.

-Ma konkrétan bele futottam egy srácba.-mosolyodtam el.

-Na mesélj. Hogy néz ki, hány éves, hogy hívják? Jajj ne nekem keljen már minden kirángatnom belőled.

-Ha hagynál szóhoz jutni akkor mesélnék.

-Kuss és mesélj.

-Most maradjak csöndbe vagy meséljek?

-Ne húzd ki a gyúfát Panna.

- Jól van na. Szóval hát azt kell mondanom, hogy  elég helyes, a korát nem tudom, de a nevét igen.

-És el is mondod?-kérdi unottan.

-Hát nem is tudom, elmondjam vagy inkább ne?-húztam az agyát még egy kicsit.

-Ne akard, hogy odamenjek.-icipicit mérges volt, amiért nem mondom el neki.

-Jó na. Dominiknak hívják.

-Milyen Dominik?

-Az is érdekel?

-Ohh nem, szerinted miért kérdem?

-Szoboszlai.

-Mi Szoboszlai?-jajj istenem, de szőke.

-Szoboszlai Dominiknek hívják.

-Hazudsz.

-Miért hazudnék?

-Mert ő egy focista.

-Ő mondta, hogy így hívják.

-Akkor ritka nagy mázlista vagy.

-Hát ha te mondom. Inkább mesélj,  veled mi a helyzet?

-Egy idiótával beszélek, de amúgy kb egy óra múlva talizok Sanyival.-Sanyi a barátja.

-Megint elvisz túrázni?-hát ja, Sanyi azt hitte, hogy Janka sportos lány, de tévednie kellett.

-Remélem nem, mert akkor haza szaladok.

-Akkor már nem mindegy, hogy túrázol vagy futsz?

-Nem, mert az erdőbe kitöröm a nyakam.

-Mert szerencsétlen vagy.

-Panna!-kiabált apám.

-Mennem kell, hív apa.

-Jól van, majd beszélünk. Puszi.

-Puszi.-bontottuk a vonalat, majd elindultam le, hogy megtudjam mit szeretne apa.