Tiltott Szerelem [Szoboszlai Dominik]

Part Two

Lassan lesétáltam a konyhába, de tényleg lassan és apám elé álltam.

-Igen?-kérdeztem meg.

-Mi az, hogy te nem azt hozod, amit én mondok?-kérdezett vissza ordítva.

-Honnan tudjam, hogy mit kell venni, ha nem is mondod?-kezdtem én is felemelni a hangom.

-Talán azért van a szád, hogy megkérdezd.

-Nem kéne álandóan eltünnöd és megtudtam kérdezni vagy mondok mégjobbat, te is ugyanúgy eltudsz menni bevásárolni.

-Hogy merészelsz te nekem vissza beszélni?-vett ki a fiókból egy fakanalat.

-Te meg, hogy vagy képés utálni a saját gyerekedet?-már a sírás határán voltam.

-Miattad halt meg a feleségem.-ütött meg először.-Miattad nem láthatom nap, mint nap a gyönyörű arcát. Miattad nem csókolhatom meg. Miattad nem mondhatom el neki bármikor, hogy szeretlek. És miattad nincs most itt velünk.-minden mondata után megütött, majd az utolsó szavai után hozzám vágta a kanalat és elment. A könnyektől alig látva tápászkodtam fel a földről és rohantam ki a házból. A kedvenc helyemre mentem. A közelben volt egy kis park a közepén egy tavacskával, mindig hogyha összebalhéztunk apával akkor odamentem és most is oda tartok.

Nem tudom meddig fogom én ezt bírni, a legjobb lenne eltünni és soha többé nem találkozni vele, de még nem vagyok 18 addig nem mehetek. A gondolat menetemet az szakította meg, hogy valaki leült mellém, felnéztem és az a srác volt az akinek neki mentem ma délelőtt.

-Szia.-mosolygot kedvesen.-Minden rendben? Olyan szomorúnak tünsz és sírtál is.

-Szia.-próbáltam normálisan köszönni.-Igen minden rendben, csak belerepült valami a szemembe.-mosolyt eröltettem arcomra.

-Hát nekem nem úgy tűnik.

-Jó oké, más valamiről van szó, de nem szeretnék róla beszélni.

-Rendben ezt megértem és nem is feszegetem, ha nem szeretnél róla beszélni.

-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan.

*Fél évvel később*

Reggel a telefonom csörgésére keltem fel, Dominik volt az.

-Jó reggelt szerelmem.-szólt bele mosolygós hangján.

-Jó reggelt manó.-Dominik és én pont ma vagyunk két hónapja együtt, persze apu nem tud róla, mert kitudja mit csinálna.

-Ráérsz ma?-kérdezte.

-Természetesen.

-Jól van, akkor 10 perc és ott vagyok érted.

-Micsoda? Domi 10 perc alatt nem készülök el.

-Jó akkor fél óra, de nem több.

-Oké, puszi.-válaszát meg sem várva nyomtam ki a telefont és kezdtem el készülődni.

Mivel nem tudom, hogy hová megyünk ezért egy rózsaszín body-t, farmert és a fehér conversem vettem fel. A hajam kivasaltam és felraktam egy halvány sminket. Gyorsan leszaladtam és elvettem egy almát a gyümölcsös kosárból, már indultam volna ki, mikor megjelent drága egyetlen apám. Hurrá.

-Hová-hová kisasszony?-esküszöm már csak ő hiámyzott.

-Jankával találkozom.-hazudtam neki, de a mi érdekünk miatt.

-Mostanában túl sokat találkozol Jankával.

-Bocsánat, hogy vannak barátaim.-és pont ebben a pillanatba csengettek. Basszus elfelejtettem szólni Dominak, hogy apa itthon van. Mikor kapcsoltam elkezdtem rohanni az ajtóhoz, de már késő volt, apa kinyitotta és vele szemben Dominik állt. A picsába.

-Te meg ki vagy és mit szeretnél?-köszöntötte apa csepett se udvariasan.

-Szoboszlai Dominik vagyok és a lányához jöttem, a barátja vagyok....