bad boys.(Hungarian Translation LS.) BEFEJEZETT

harminchárom.

"Igen. Az édesapja agyhalott." A doktor szomorú arccal nézett Louis-ra. Louis visszanézett édesanyjára az ablakon keresztül, aki édesapja kezét fogta. "Van esély rá, hogy túlélje?" kérdezte Louis, kezét végig futtatva kócos haján.

"Az agyhalál, az halál. Persze, lélegzik. De csak azért, mert lélegeztetőgépre raktuk. És kitudja, hogy meddig fogja bírni. Azt javaslom, hogy csináljon valamit, ami szerinte a legjobb neki. Őszintén megmondom, hogy kicsi az esélye annak, hogy felépül. Sajnálom Mr. Tomlinson. Mi mindent megteszünk, amit tudunk." Válaszolta, és Louis arcán egy kósza könnycsepp hullott le. Louis csak bólintott, visszaindult édesapja ágya mellé.

"Mindketten tudjuk, hogy ő mit akar. Tudom, hogy ez nehéz anya. De nemsokára jobb lesz, és túlesünk ezen." mondta, kezét édesanyja hátára helyezve. A nő egy mély lélegzetet vett, majd kifújta az orrán. "Tudom." felelte sírástól rekedt hangon.

Louis visszament, hogy informálja az orvost a döntésükről. Harry átment a váróba és barátja mellé állt, finoman fogva a kezét. Figyelték, ahogy két nővér eltávolítja az összes dugót és végül elhúzták az ágyat. Louis halkan sírni kezdett, miközben az apját figyelte, míg el nem tűnt.

Harry magához húzta és nyugtatólag dörzsölgette a hátát. Látta Jay-t, ahogy Louis háta mögött a kezét fogja, arcán szomorú mosollyal. Egy idő után, Louis elhúzódott és édesanyja autójához sétált. Harry megkérdezte, hogy nem-e szeretne vele hazamenni, de ő ragaszkodott, hogy édesanyjával maradjon, hiszen így látta értelmét.

Elképesztő, hogy milyen gyorsan megtud változni valaki élete.