bad boys.(Hungarian Translation LS.) BEFEJEZETT

tizennyolc.

Másnap reggel, Harry és Louis a házuk előtt találkoztak.

"Sétáljunk! Gyere, kövess." intett Harry mosolyogva. Louis átkarolta a göndör fiú derekát, míg Harry kezét az alacsonyabbik vállára helyezte.

Fél óra hosszúnak tűnő séta után, elértek egy régi parkhoz. Louis körül nézett, miközben agya igyekezett befogadni az elé táruló látványt. "Általában ezen a helyen szoktam gondolkozni." magyarázta Harry, majd levetette magát a virágokkal borított fűre. "És virágkoszorút készíteni." tette hozzá halványan mosolyogva, egyenesen a kékszemű fiúra nézve, aki vigyorogva foglalt helyet mellette.

"Miért hoztál el ide?" kérdezte Louis, Harry pedig hirtelen levegő után kapott. "S-senki s-sem t-t-tud róla. Kivéve t-téged." dadogta, mire Louis azonnal megfogta a kezét. "Hé, hé!" nyugtatta, miközben hüvelykujjával finoman simogatta Harry kézfejét. "Azt hiszem, egy kicsit ideges vagyok." suttogta a göndör, Louis bólintott.

"Nincs okod, hogy ideges légy előttem." mondta Louis, Harry óvatosan biccentett felé. "Köszönöm, hogy elhozták ide. Ez gyönyörű!" nézett körbe a kékszemű, mielőtt kezeivel a dús fűbe túrt volna. "Igen." helyeselt a göndör hajú.

Egészen sokáig voltak a mezőn, beszélgetéssel elütve az időt. Hangosan nevettek és csak élvezték egymás társaságát.

Louis-nak nem volt szüksége semmi másra.