Őrangyal *Jungkook FF* SZÜNETEL

Prológus

Ma is tompa mellkasi fájdalom hasított belém, mikor az emberem felkelt. Fájt, viszont már kezdek hozzászokni, bár még mindig aggasztó ez az érzés.
Letettem magam mellé az eddig olvasott könyvemet, és kíváncsian néztem, hogyan szedi össze magát.

Lassan nyújtózkodott, majd még kómás fejjel, de körbe nézett a szobájában. Jó öt percig csak ült az ágya szélén, és a fejét fogta.

- Jungkook, nem kéne ennyit játszanod. - emeltem a számhoz a kanalat, hogy bekapjam a rajta lévő falatot. - Hosszú napod lesz, nem?

Nagyot sóhajtott, majd végre felállt, és a ruhásszekrényéhez sétált. Körbenézett, majd kivett egy fekete pólót és egy hozzáillő fekete nadrágot, hogy azokkal együtt induljon meg a fürdőszobába.

- Már megint nem vittél magaddal törölközőt. - kuncogtam. - Nem tanultál a múltkori esetből? Biztos, hogy valaki használta, vagy a takarítótok kimosta.

Igazam volt. Tiszta és üres volt a fürdő, így törölköző mentes is. Mivel az emberem még fejben az igazak álmát aludta, nem volt lelkiereje ahhoz, hogy kikeljen magából, így egy hang nélkül ment vissza a szobájába.

Még nevetgélve csuktam be a szemem, a hátamra perdülve, és pörgettem le a mai reggelét magam előtt.
Volt egy órám, mielőtt indulna a gépük, úgyhogy megfogtam a müzlis tálamat, és lassan kiettem az utolsó falatokat is. Ezután elmostam, és a reggeli teendőimet kezdtem elvégezni. A hajamat felkötöttem kontyba, a szárnyaimon a tollakat elrendezgettem, mivel elfeküdtem, felöltöztem fürdés után, majd készítettem magamnak tízóraira egy kis harapni valót, hogy nehogy megéhezzek kémlelés közben.

Már esteledett, és a Jungkook mellett terpeszkedő Suga telefonját néztem (nagyon izgalmas filmeket szokott elindítani), mikor az egyik angyaltársam kopogtatott be.

- Nagyon jól végzed a munkád - paskolta meg a vállam -, de jó lenne, ha eljönnél most velünk inni. Mindenki rád vár, és olyan rég mozdultál már ki.

- Aranyos vagy Smaragd, de nem mehetek. - ingattam meg a fejem mosolyogva. - Majd legközelebb.
- Mindig ezt mondod! - csapkodott a szárnyaival, durcás arckifejezést produkálva. - Már egy éve, hogy megállás nélkül dolgozol. Megnéztem Taehyung egész napját, semmi érdekes nem fog velük történni.

Smaragd az az angyal, akivel egyszerre születtünk, körülbelül 500 évvel ezelőtt. Egy ikerpár őrangyalai voltunk, így szinte minden napot együtt töltöttünk, és nagyon szoros kötelék alakult ki közöttünk. Azóta, ha gyermeket vállalunk, csak úgy tesszük, hogy azok vagy családtagok vagy barátok legyenek. Így kerültem én Jungkook, ő pedig Taehyung angyalává.

- Hiszek neked, de - a mellkasomra helyeztem a kezemet.
- Még mindig fáj? - kérdezte aggódva, mire bólintottam.
- Ki kell derítenem, hogy miben szenved. - néztem újra Jungkook alvó arcára. Legalább most bepótolhatja az alvást, ha már este nem tette.
- Ismerlek már pár száz éve, de még sosem választottál ki ilyen bonyolult teremtést. Nehéz eset a te nyusziképűd, meg kell hagyni. - mindketten felnevettünk ezen. - Na de! - csapta össze a tenyerét. - Ma a szülinapunkat ünnepeljük, tehát szedd össze magad, mert hatalmas tortát rendeltem!
- Szerettem volna, ha ezt nem említed meg...

Nagy nehezen, de elráncigált magával. Én a nevemhez híven egy bordó földig érő ruhát vettem fel, míg Smaragd a hófehér combjait kivillantva, egy zöld miniszoknyát, és egy ezüst inget vett fel hozzá.

A világunk az emberekével együtt folyamatosan változik. Hasonló, talán pasztelebb az itteni természet színe. Sok különbség nincs, csak annyi, hogy itt angyalok élnek, szárnyakkal.