Őrangyal *Jungkook FF* SZÜNETEL

*~1~*

Hektikusan méregettem az előttem álló angyalt. Nem igazán akartam elhinni, amit mondott, sőt inkább tartottam nevetségesnek. Az ég szerelmére, nem holmi mesében vagyunk, ahol a királyfit meg kell csókolni, hogy békából emberré váljon - ez esetben egy angyalnak kell emberré változnia!
- Mégis, ki mesélt neked ilyet?
- Most segítsek, vagy ne? - húzta fel az orrát durcásan Smaragd.
- Igen, szeretném! - helyeseltem gyorsan. Ő az egyetlen, akiben most megbízhatóak, nem haragíthatom magamra. - Csak... Elég érdekesnek tartom ezt a rituálét. Miért nem lehet egyszerűen csak lemenni, és áldással gyorsan helyre rakni mindent?

Smaragd próbált komoly maradni, de így is felfelé görbült a szája sarka.
- Amikor átmegyünk a kapun - amit nem mellesleg őriznek, így fogalmam sincs hogy cselezzük ki őket -, elveszted minden erődet, és a szárnyaidtól is megfosztanak, egyedül az a képességed van meg, hogy láthatatlan maradsz az emberek előtt.
Ahhoz, hogy ez megszűnjön, érintkezned kell az embereddel.

- És ehhez nem elég, ha megérintem - mondjuk a haját?
Smaragd megrázta a fejét.
- Ennél sokkal intezívebbnek kell lennie. Ahhoz, hogy emberré válhass, emberi érzésekre van szükséged, ezt pedig csak úgy kapod meg, ha az embered ad neked. Ehhez viszont erős emóciót kell felszabadítanod belőle.
- Jó, akkor felpozozom.
- Ne viccelődj, Rubin! - csattant fel hirtelen.
- Befejeztem!

*Jungkook POV*

Anyám szerint egy csoda vagyok. Halva születtem volna, mégis, az utolsó pillanatban újra megdobbant a szívem, és felsírtam. Semmi rendellenesség nem mutatkozott rajtam, azon kívül, hogy a köldökzsinór miatt vörös volt a nyakam. Gyógyszert nem kellett szednem, makk egészséges voltam mindig is. Nem okoztak problémát a fizikai munkák, a tesi óra, a tánc. A tanulmányi eredményeim átlagosak voltak, csak a lustaságom mutatkozott meg rajtuk. Ugyanúgy éltem az életem, mint bármelyik átlagos koreai diák. Mikor eldöntöttem, hogy idol leszek, anyáék nem támogatták az ötletet, nehogy valami baj legyen, de ahogy múltak az évek, és egyre jobban fejlődtem, be láttuk, tényleg semmi bajom. Már azon is gondolkoztunk, hogy a géppel lehetett valamit. Talán nem érzékelte egy pillanatig a szívverésem, vagy ki tudja.

Egy éve kezdődött minden. Egyre többet szúrt be a szívem, sokszor nem kaptam levegőt, fájt a mellkasom, vagy reggel arra keltem, hogy zokogok. Elmentem orvoshoz, aki semmi változást nem látott rajtam. Elkönyveltem magamban, biztos kimerült vagyok, a koncertek megviseltek, több teher nehezedett rám. Játék helyett szabadidőmben egyre többet aludtam, kevesebb energia italt és kávét ittam, a hyungokkal sem mentem már el olyan gyakran inni, és az étkezésemre is oda figyeltem. Hiába minden, a fájdalom nem múlt, néha úgy éreztem csak erősödött, mégsem szóltam senkinek, és az orvost is megkértem, ne szóljon a látogatásomról. Nem tetszett ez neki, de belement, azzal a feltétellel, ha elmegyek pszichológushoz. Ez volt három hónapja. Persze, hogy nem volt időm ilyenekre... Aztán a sors úgy hozta, hogy legyen.

Kiesett a toll a kezemből, mikor eljutott a tudatomig, mit is mondott a manager.
- Ez most komoly? - kérdezett vissza Namjoon hyung, frusztráltan.
- Nagyon sajnálom srácok, de a történtek miatt rendeletbe hozták, hogy minden bandának rendelkeznie kell egy életvezetési tanácsadóval.
- És mégis mikor fogunk hozzá eljárni? - kérdezte Jin hyung. - Most turnézunk, aztán comeback, megint turné, díjátadók, stb.
Hevesen bólogattam, és mindenkire egy pillantást vetettem. Yoongi hyung felettébb csöndben volt. Csak a tollával firkálgatott az előtte lévő lapra.
- Erre a megfelelő válasz az, hogy jön velünk mindenhova. - válaszolt a manager. - Egyelőre a legmegfelelőbbet keressük. El fog tartani egy darabig, addig kérlek Titeket, legyetek türelmesek.
- Eddig is mindent megbeszéltünk egymás között, miért kéne most még egy embert a nyakunkba varrni? - idegeskedett RM tovább.
A kijelentésére összehúztam magam. Igen, mindent...
- Azért Namjoon, mert neki ez a szakterülete, és ha jól tudom, akkor neked, vagy innen bárkinek meg nem. - szólalt meg hirtelen Suga hyung. - Ismerjük egymást már jó pár éve, mégis, vannak olyan problémák, amiket nem tudunk egyszerűen megoldani. - feltűnően Jiminre nézett, aki elfordította a fejét. - Én támogatom az ötletet, de csak addig, amíg tényleg segít az illető. Nem érdekel, hogy nő, férfi, idősebb vagy fiatalabb nálam, de értsen hozzá.

Egy perc néma csönd fogadta Suga hyung meglepő kiállását az életvezetési tanácsadó mellett. Mindenki elgondolkozott rajta, és valóban, igaza volt. Egy próbát megér.

Ezután Manager hyung folytatta egy másik témával. A következő egy hetet vázolta fel nekünk. Hosszú lesz, hisz kezdődnek a túrnék, és az új albumunk számaival is foglalkoznunk kell.

Amikor elhagytuk a termet, Yoongi előre viharzott, Namjoon hyung pedig utána.
- Ennek nem lesz jó vége. - sóhajtott mögöttem Hobi hyung, és ő is a páros után indult.
Nagyot sóhajtottam én is.
- Megvan mit fogok mondani majd annak a tanácsadónak, ha el kezd kérdezősködni. - jött ki mögöttem Jimin és Taetae. Csatlakoztam hozzájuk. - Szükségem van egy kielégítő éjszakára, már ha érti, mire gondolok.

- Jimin-ssi! - nevettem fel, megütve hyungomat. - Remélem férfi tanácsadót kapunk.
- Nála is eljátszom. - vigyorgott. - Annál főleg! Ha férfi, érti, min megyünk keresztül. Hátha felír vényre egy egy éjszakás kalandot.
- Fejezd be! - fogta a fejét Taehyung. - Hosszú napunk volt, a fáradság beszél belőled.
- Én benne vagyok Hyung! - emeltem magasra a kezem.
- Hozzá se mersz szólni egy nőhöz. - vigyorgott Jimin.
- Mintha te jobb lennél. Te is ugyanolyan zavarban vagy egy csinos nő közelében, mint én. - mutattam rá. - De most csak férfi tanácsadóról beszéltünk, nem?
- Szerintem játsszátok le. - forgatta meg a szemét Taetae. Nem gondolta komolyan, de mi már Jiminnel egymás elé is álltunk. - Nem vagytok normálisak.

- Aki nyer az a férfi
- Aki veszít, az a női tanácsadónak mondja el, hogy a szexuális frusztráció a legnagyobb problémánk. - fejeztem be a mondatot. Persze, csak hülyültünk, de ezt beadni, és utána a megdöbbent emberek arca mindent megér.
- Készen állsz, Jungkookie? - vigyorgott rám Jimin.
Nem féltem. Kő-papír-ollóban mindig én nyerek.
- Kő, papír, olló! - mondtuk egyszerre, és már mutattam is az ollót.

Ledermedtem, míg Jimin hyung hangosan ujjongott. Követ mutatott. Én ollót... Ő követ. Ő nyert?!
- Imádkozz Jungkookie, hogy férfi legyen a tanácsadónk. - paskolta meg a hátam Taehyung.
- Erre iszom. - emelte magasba a kezét Jimin.
- Nem. El megyünk aludni. Most. - tolta a lift felé Taehyung a másik hyungomat.
- Nem vagyok fáradt Taetae.
- Dehogynem.
- De
- Jimin!

Jókat nevettem rajtuk, amíg elértünk a hotelig. Persze, Jimin ivott még az este, mert Jin hyungnak is szüksége volt a kikapcsolódásra, így elkisérte. Taetae és én sem csatlakoztam hozzájuk. Kezdett újra fájni a mellkasom, és tudtam, hogy nem szabad előttük sírnom. Mindenkitől elbúcsúztam, és épp hogy elértem az ajtómat, szinte beestem rajta.
Elvánszorogtam az ágyamig, és ruhástól dőltem rá, minél kisebbe össze kuporodva.
- Valaki... Mondja meg mi a franc van... Kérem...

*Rubin POV*

- Megyek, Kook. - raktam a kezem a mellkasomra. Hátra fordultam Smaragdhoz, aki a szárnyát kereste. Már egyikünknek sem volt meg. - Hogy találjuk meg őket?
Smaragd rám nézett, majd kinyújtotta a kezét, és az egyik nagy épületre mutatott, ami mögül már bújt elő a Nap.
- Nincs sok időnk. Nemsokára felkelnek.

Meg is hoztam az első részt, remélem mindenkinek tetszett! Véleményt mondani ér minden unikornisnak! *_*
Puszillak Titeket a kövi részig~