Miután elmentél | h.s.

s e c o n d

A telefonom sipákoló csengőhangjára ébredek fel,amin Sierra képe jelenik meg.

-Szia.-köszön vidáman,mire viszonzom.

-Csak annyit szeretnék mondani hogy nyári szünet alatt néha felhívhatnál.Esetleg hogy milyen vidék,mesélhetnél!-ajánlja fel.

-Persze felfoglak.-nevetek fel-viszont most mennem kell pakolni.-elköszöntem majd leraktam a telefont.

Sierra talán az egyetlen barátom akiben megbízók. A baleset után a legtöbb barátomnak nevezhető ember nem nagyon beszélt velem. De nem is bánom. Sierra rengeteget segített az elmúlt időkben,és őszintén egy picit sajnálom hogy őt itt kell hagyjam.

Elővettem a bőröndöm majd a szekrényem felé vettem az irányt. Mivel eléggé jó idő van,és nyár is ezért nem nagyon tétováztam sokat. Bár azt mondták lesznek hetek amikor esetleg esős,vagy éppen hűvösebb lesz az idő ,ezért beraktam pár hosszú nadrágot,és pulcsit.

Miután még beraktam pár dolgot,azután a fürdőbe indultam. A hajamat megfésültem és hagytam hogy szőkés barnás hajam a vállamra omoljon.

Mivel pizsamába flangaltam össze-vissza ezért fel kellett vennem valamilyen ruhát amiben az utcára is kiléphetek. A választás végül egy farmernadrágra és egy sima rózsás pólóra esett. Egy vékony kardigánnal párosítva.

Utóljára körülnéztem a szobámba mielőtt itt hagyom egy kisebb időre. Az asztalra emelve a tekintetem megpillantom a képet Adammel,és egy karkötőt.

Adam nyakába ültem és vicsorogva mosolyogtam. Egy vidám parkban voltunk éppen ahová régen elszerettem volna menni. Milyen boldog voltam. Miután nyeltem egy nagyon lefordítottam a képet. A kezem a karkötő felé helyeztem majd felvettem a csuklómra. Ezt a karkötőt ott vettük abban a vidám parkban. Úgy éreztem ennyi emléket muszáj magammal vinnem.

Becsuktam az ajtót majd a bőröndöm társaságában lefelé haladtam a lépcsőn.Anya éppen Lorieval játszott. Rám emelte a tekintetét és lassan felállt a játszószőnyegről.

A konyha asztalon két szendvics volt gondosan becsomagolva.

-Egy kis útravaló-mosolya meggyötört volt,és kimerült.

-Köszönöm.-léptem a szendvicsekhez majd hirtelen elkapott egy érzés.

Mégis az édesanyám. Érthető miért távolodunk el ennyire egymástól. Gondolkodás nélkül megöleltem. Erősen magához szorított. Beszipantottam a cseresznyés illatát.

Kibontakoztam az ölelésből. Síri csönd lett a házba. Lorie is felállt és elköszönt tőlem. Még olyan kicsi,bár nem érti mi történik,mégis annyira sajnálom őt.

Felvettem a cipőm majd egy "sziasztok" kíséretével kiléptem az ajtón. Hívtam egy taxit ami a vonatállomáshoz vitt. Miután elfoglaltam a helyem bedugtam a fülhallgatóm.

Talán most kezdődik egy új élet,talán egy jobb,talán egy rosszabb,de bárhogy is legyen,jól döntöttem.