Hazugság hogy szeretlek

Csak egy szó. Idióta.

Part Two                                                       
                               |2016.08.23|

Arra ébredtem, hogy majd megvakulok az óriási fényáradattól. Óvatosan kinyitottam a mázsás súlyú szemeimet, és körbe pillantottam. Megdörzsöltem az egész arcom, és csak néztem ki az ablakon. ,,A leszállás hamarosan megkezdődik", sipította a hangos bemondó. Ahogy egyre jobban kezdtünk a rendes talaj felé igyekezni, úgy növekedett a pulzusom is. Ha most kéne megmérni a vérnyomásom kiakadna a vérnyomásmérő. De még én is. -Ó aranyom, megérkeztünk?-pillantott rám, a kedves néni, aki eddig csendesen szunyókált mellettem. -Igen, és hamarosan le is szállunk!-sóhajtottam miközben ujjaimat tördeltem. A kezem után nyúlt és megnyugtatóan rám mosolygott. Pár perc múlva már földet értünk, így lassan, de biztosan elindultam kifele a járműből. Átvettem a csomagjaimat, majd a bordós színű bőröndömet magam után húzva kerestem a személyt. Alias a lakótársam. Odaálltam egy árnyékos helyre, majd a telefonomhoz kapva, írtam egy SMS-t neki, hogy hol van, vagy ha nem jön ki elém, merre is menjek. Azonnal jött is a válasz, hogy ő már itt van, szóval menjek a repülőtér közepére. Lassan elindultam, telefonommal a kezembe és kérdeztem tőle, virtuálisan, hogy itt van e már.

-Szerintem veled beszélek most.-hallottam egy mély, reszelős hangot. Lassan felpillantottam, és teljesen lesokkoltam.

-Hát te.. Nem lány vagy.-vezettem le a tekintetem rajta.

-Hű micsoda felfedezés.. Ha nem mondod bementem volna valamelyik butikba rózsaszín tűsarkút próbálni.-mondta, de a hangjában felfedeztem némi gúnyt.

Hahaha, nagyon vicces, látom nagy az értelmi szinted.-mosolyodtam el gúnyosan.

-Hű cica, nehogy megkarmolj!-nézett rám majd nagy nevetésbe kezdett.

-Kikaparom azokat a szép barna szemeidet.-kacsintottam.

-Ohh, szóval szép?-komolyodott el, és önelégült vigyorra húzta rózsaszínes színű ajkait.

-Nem mondtam. Viszont ma még ki is kéne pakolnom, és ehhez hasonlók, szóval elindulunk, vagy itt öregedek meg veled?-kérdeztem,miközben unottan szét tártam a karjaimat. Bár szar lenne veled megöregedni.

-Megyünk már cicám.-bólintott, majd elindult a parkoló irányába.
Na ha beülök mellé a kocsijába, csak imádkozni kell, hogy túleljem az albérletbe vezető utat. Egyébként így, hogy fiú sokkal nehezebb dolgom lesz. Ráadásul anyáék nem is tudják, hogy egy kész önelégült, perverz, idióta, bunkó paraszt segfejjel leszek egy légtérben. De tán csak kibírom. Az ablakon bámultam kifelé, és a mellettünk elhaladó tájat vizslattam íriszeimmel.

-Tetszik cica?-csendült fel az idegesítő hangja.

Anyád a cica!-vágtam rá reflex szerűen.

Nagy hahotazásba kezdett, én pedig orrnyergemet masszírozva próbáltam túlélni ezt az egészet.

-Szeretem a tüzes cicákat.-húzta komisz vigyorra az enyhén kicserepesedett ajkait.

Várjunk csak miért is nézem én a száját?! Bár ha ragasztót teszek oda, akkor már sokkal jobban néz ki. Most olyan, mint egy majom.

Akárhányszor rádnézek, annyira megnyugszok. Jó látni, hogy itt Párizsban is vannak gorillák.-vontam vállat, bár ez elég gyenge ,,beszólás" volt.

-Ezt még nagyon gyakorolnod kell cicám.-csóválta a fejét, majd hirtelen lefékezett, aminek hatására lestukkoltam az ablakot.
-Na az anyukád picskuját.-mosolyogtam rá.

-Megjöttunk tüzeském.-szállt ki, majd becsapta az ajtót. Nem szívbajos az is biztos.

-Na jössz már, vagy az ülést melegíted a hátsó féltájaddal?-vonta fel szemöldökét.

Kicsatoltam az övem, kitártam az ajtót, majd óvatosan becsuktam azt. Tisztes távolságot megtartva megálltam mellette, és rápillantottam.

-Most meg mire vársz, tapsra? A csomagtartóban vannak a cuccaid cica.-lökte meg enyhén a vállam.

Sóhajtva elindultam a csomagtartóhoz, majd feltártam azt, és nagynehezen kipakoltam a sok cuccom. Ám amikor már indultam volna, megbotlottam az egyik bőröndömbe, és hasra estem. Szitkozódva keltem fel, miközben a térdemre helyeztem a kezem, és a fájó pontot kezdtem el masszírozni.

Természetesen ez a barom nézett, ahelyett hogy felsegített volna. Láttam a szája szélén, hogy magában mennyire röhög de kívül tartotta magát. Még.

-Ne aggódj, a macskáknak kilenc életük van.-mondta mosolyogva, majd sarkon fordult és otthagyott.

Bunkó fasz!-ordítottam utána amit elengedett a füle melett.
﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏﹏

Tyűha gyermekeim, de rég volt rész azta mindenit. Ne haragudjatok, de egy időre jegeltem ezt az írás dolgot. Nem nagyon érzem úgy, hogy menne nekem. Szóval ha tetszik, nyomjatok egy vote-ot, vagy csak jelezzétek valamilyen formában.
Jól esne kicsit a biztatás, és véleményeket is szívesen elfogadok😄

                                Ölelés: Hencso♥