Hazugság hogy szeretlek

Utálom...mindennél jobban utálom

Part Three
|2016.08.23|

Lassan felálltam, kifújtam a bentartott levegőt, és elindultam a lakótársam felé, akinek még mindig nem tudom a nevét. Aham, csak tudnom is kéne hova a francba ment.

-Itt vagyok cicám.-szólt az egyik ház oldaláról a hang. A falnak dőlve nyomkodta a telóját, majd amint meglátott lazán ellökte magát onnan.
-Nekem viszont most muszáj elmennem, és nincs időm téged hazakisérni. De csak menj egyenesen, ott kanyarodj el jobbra, menj fel a dombra, ott balra, és megint egyenesen. Az egyenes után, meg csak fordulj megint jobbra és egy újabb domb tetején lesz az albérlet, a sok másik között. Ja és itt a kulcsod.-felelte, majd mielőtt megszólalhattam volna, sarkon fordult és ott hagyott.

Szó szerint a picsába. Lassan vettem a levegőt, és elindultam. Oké, tehát először egyenesen kell mennem, így arra indultam. A sarkon jobbra fordultam, majd egy hatalmas dombbal találtam magam. Ez a nap már nem is lehetne tökéletesebb. Nem volt lépcső, se semmi. Gondolták mássz csak hülyegyerek, ha a lakótársad olyan egy faszfej, hogy itt hagy a picsába. Oké Alya nyugi. Menni fog. Kántáltam magamnak a nyugtató szavakat. Csak kár, hogy nagyon nem voltam nyugodt. A sok cuccommal mégis hogy az istenbe tudnék felmászni anélkül, hogy leessek? Ha megcsúszok, és kitöröm a nyakam, esküszöm kinyírom ezt a barmot. 10 perc múlva már láttam a domb tetejét, de még nem lélegezhettem fel. Lassan mentem továbbra is felfelé, ám amikor emeltem volna feljebb a jobb lábam, az megcsúszott és dobva egy hátast, elkezdtem lefele gurulni. Már kezdtem hóembernek érezni magam, és a szédülés is elkapott, így csak vártam, hogy leérjek végre arra az átkozott domb aljára. Nos miután leértem, nem kell mondanom, tiszta saras lettem. Franc beléd te majom. Kinyírlak ha egyszer feljutok. De mielőtt még egy gyilkossági tervet hajtanék végre muszáj vagyok felmászni. Másképp lehetetlen. Megtöröltem a tarkómat, és a hajamat. A hajkoronám mikor még elindultam tökéletesnek volt mondható, most viszont csapzott, és zsíros lett. Úgy nézhettem ki, mint egy ázott kutya. Oké. Csapó kettő Alya. 25 perc után jelentem, hogy felértem. Kár, hogy nem volt nálam zászló. Kitűztem volna a tetejére. Viszont utána miután felértem totálisan elvesztettem a fonalat. Most jobbra, vagy balra, egyenesen, vagy le az egyik lejtőn. Fogalmam sem volt hol voltam, ugyan is a domb tetején még csak a madár sem járt. Autópálya sem volt, sem házak csak két teljesen más irányba húzódó út szakasz. Na igen. Most jobbra, vagy balra. Hát akkor már csak a szerencsémben bízhatunk. Ami nem nagyon van, mert már körülbelül 40 perce itt szenvedhetek. Jó erősen lehunytam a szemem, és gondolkozni kezdtem. A két szakasz közé álltam, majd elindultam balra, reménykedve, hogy nem ez lesz Párizsból a kivezető út. Aztán utána majd csak Narniában fogok kikötni. Az út szakasz végén mikor kiértem, egy egyenesen haladó szakasz volt, egy balra vezető, majd egy jobbra vezető. Gondolkodás nélkül az egyenes felé kezdtem igyekezni. Aztán megint újabb szakasos terület. Mivel az előzőnél balra kellett menni, így most jobbra indultam, ahol egy újabb domb fogadott. Szerintem ez még nagyobb mint a másik. Lassan elindultam felfele, de már nagyon fáradt voltam. Nem számoltam hány perc után, de már ment le a nap, amikor én felértem. Megláttam a sok pasztell színben pompázó albérleteket, és mivel már beszéltünk SMS-be, említette, hogy a miénk a halvány sárga. Így elhaladtam, a zöld, a rózsaszín meg a sok sok színű albérlet előtt. Mondanom se kell, hányan megbámultak, és hányan kérdezték meg maguktól, hogy melyik állatkertből szabadultam. Sóhajtva kinyitottam az ajtót, de meglepetésemre nem kellett kulcs hozzá. Kitártam az ajtót, és az előszobában találtam magam. Volt ott egy barnás cipőszekrény, egy kabát akasztó részleg, meg egy fekete szőnyeg húzódott egészen a nappaliig. Itt a fal, halvány sárgában pompázott.

-Te meg hogy nézel ki?-jött ki a nappaliból szeretett lakótársam.

Azonnal elkapott a düh.
-Nos,kedves faszfej, képzeld feljöttem azon a szarházi dombon de 25 percig tartott, mert a sok cuccomtól nem tudtam normálisan mászni. Legurultam, a fájó térdem már úgy sajog, hogyha a te térded lenne összeszarnád magad, és ha te ilyen helyzetbe kerültél volna lefostad volna a bokád és a domb oldalában vártál volna a csodára, amit remélem említeni sem kell, hogy ott még a madár sem jár. Egyátalán örülj neki, hogy nem törtem ki a nyakam, csak is miattad, mert pont hogy idekerülök Párizsba le se szarsz, és egyedül hagysz. Lehet, hogy 18 éves vagyok, de azt nem tudom kiszopni a kisujjamból, hogy mi merre van. Úgyhogy ha most lennél olyan kedves, akkor elállsz az utamból, nem szólsz hozzám a nap további részében, és megmutatod hol a fürdő. És ha röhögni mersz levágom a farkadat és megetetem, majd kiszaratom veled!-hadartam el a mondandómat dühösen, majd lecsaptam a cuccaimat, és ledobtam a cipőmet.

Nyelt egy hatalmasat, majd mutatott egy irányba, én pedig azonnal elindultam a fürdő felé.

Amint beértem, kulcsra zártam a fürdőt, a kulcsot pedig a mosdókagylóra helyeztem. A falon lógó álló tükörre szegeztem tekintetem, és végig néztem magamon. A hajam, amit még indulás előtt konytba kötöttem, most madárfészekként terült a fejemre. Kiszedtem belőle pár kő, és fű darabot, majd a wc melletti kukába hajítottam azt. A kedvenc felsőm most egy kis helyen elszakadt, és a rövidnadrágom is hősies halált halt. A térdem sajgott akárhányszor csak megmozdultam, és még egy kékes lilás árnyalatot is felvett. Azonnal kibontottam a hajamat, és kitártam az ajtót, mivel kintmaradt a neszeszerem. A seggarc csak ült és kockult, bár tuti megszokott. Kivettem a táskámból a neszeszerem, majd hirtelen megtorpantam.

A törölközőket hol találom?-kérdeztem érzelemmentes hangon.

-A szekrény aljába.-felelte unottan

Visszamentem az eddig üresen hagyott helyiségbe, majd újra bezártam. Kiszedtem a kedvenc tusfürdőmet, meg a samponomat, majd vizet kezdtem engedni a kádba. Szépen levettem a koszos ruháimat, és a szennyesbe dobtam őket. Miután megtelt a kád forró vízzel, beleléptem, és fáradtan elmerültem benne. 1 óráig áztattam magam, majd hajat mostam, és lefürödtem. Kiléptem a kádból, és a kikészített törölközőkbe törölköztem meg. Lassan, de elért a felismerés. Én hülye kint hagytam a ruháimat. És persze egy szál törölközőbe nem mehettem ki, így SMS-t írtam a kis köcsögnek, hogy hozza be a kint felejtett pizsamámat. Csak remélni tudtam, hogy most nem lesz köcsög, és behozza nekem.

Újra itt vagyok😂😂. Gondoltam megleplek titeket egy kis esti mesével. Ha tetszik jelezzétek valamilyen formában.😊❤

Ölelés: Hencso♥