Hazugság hogy szeretlek

∽egy∽

☆     Alya      ☆

Az ébresztőm sipákoló hangjára keltem fel. Morgólódva söpörtem le a puha fehér szőnyegemre a piros órámat. Még mindig nem hallgatott el, ezért kénytelen voltam leállítani. Nyűgösen a telóm után kaptam, majd megvizsgáltam az idő. 4:45.Fetrengtem még egy keveset, aminek a vége az lett, hogy lefejeltem az éjjeli szekrényem sarkát. -Francba!-szitkózodtam. Kibotorkáltam az ágyamból, kellett egy-két másodperc mire felfogtam, hogy még is miért keltem fel nyáron ilyen korán. Kiszambáztam a telómmal a kezembe, az ajtómon majd lecsörtettem a konyhába. A márványpultra helyeztem legféltettebb kincsem,és egy Cappuccinoval boldogítottam magam. Bekuckóztam a puha kanapénkra, magamra bugyoláltam a jó meleg pihe-puha szürke plédet, és szürcsölve meredtem a tévé képernyőjére.Spongyabobot találtam, ezért azt néztem míg kiürítettem poharam tartalmát. A mosogatóba raktam a kiürült üveg darabot,majd a szobámba trappoltam. A kikészített ruhámat magamra kapkodtam,ami egy kék egyszerű farmershortból,és egy trikóból állt, majd mivel nem tudtam milyen idő van egy vékonyabb kardigánt is magamra kaptam. Fogatmostam,kifésültem a fekete derekamig érő hajam,majd egy hanyag konytba fogtam fejem tetejére. Az egész alakos tükrömre meredtem. Átlagon aluli. Király. Felkaptam a kettő bőröndöm,meg a laptoptáskám,és leküzdöttem magam a lépcsőn. -Mikor indul a géped?-hallottam édesapám hangját magam mögül,mire ijedtemben elejtettem a bőröndöm és a földön lelt otthont magának. -Izé..5:30-kor száll fel.-szaladtam le a cuccaim után. -Kiviszünk.-bólintott apa. Letettem a sok cuccom,majd leültem a bárszékre. -Biztos ezt akarod?-mosolygott rám, bár látni lehetett a csalódottságot az arcán. -Előbb-utóbb úgy is elköltöztem volna, és tudod mennyire imádom Feanciaországot.-sütöttem le szemeimet. -Tudom.-sóhajtotta. -Anya?-kerestem a családtagom másik felét. -Zuhanyzik.-szűrcsölt bele a kávéjába. Biccentettem. -Jó reggelt.-jött le a lépcsőn az előbb említett családtagom. Válaszul csak a nyakába borultam. -Szünetekben, úgy is jössz nem? Meg persze mi is meg szeretnénk majd látogatni titeket. Ahogy kiejtette a többes számot hatalmas görcsbe szorult a gyomrom. Azt se tudom milyen. Kedves, vagy goromba bírni fogja a képem vagy nem. -De.. Persze.-bólintottam erőtlenül. -Nem lesz semmi baj,oké? Ha tudunk és nem alszunk be -itt apára pillantott, akinek már csukódtak le a szemei-, akkor beszélünk míg te utazol-simított végig a karomon bíztatás képpen. -Indulnunk kéne!-locsolta gyors meg apa az arcát a mosogatónál, hogy éberebb legyen. -Mindened meg van?-kezdett el aggodalmaskodni édesanyám. -Azthiszem.-szorítottam össze a szám. Lassított felvételbe kitártam a bejárati ajtót, majd még egyszer végigfuttam a szemem a lakáson. Mosolyogva lehunytam a pilláim, majd átléptem a küszöböt. Kitártam a kocsi ajtót, bekúsztam jobb oldalra, majd a házra vetettem a tekintetem. Apa próbálta betuszkolni a nagy bőröndjeimet a csomagtartóba. -Atya jó Isten.. Jessica segíts.-sóhajtott erőtlenül apa. Miután megoldották eme nagy problémát végre elindulhattunk. Az ablakon szemléltem az előttünk elsuhanó tájat, és próbáltam nem elaludni. Valahogy még is sikerült mert anyukám nyugtató hangja ébresztett. -Hahó, itt vagyunk!-simogatta a hajam mire a mázsás súlyú szemhéjaimat próbáltam kinyitni. Legalábbis résnyire. Megdörzsöltem az egész arcom, majd kikászálódtam. Segítettem apukámnak kiszedni a nehéz bőröndjeimet, majd nagyot sóhajtva megfordultam. -Nagyon nagyon hiányozni fogtok.-öleltem meg mindkettejüket,és mélyen beszippantottam utoljára az illatukat. Anya már bőgött,én viszont még tartottam magam. -Ne sírj apa.-mosolyodtam el fájdalmasan.-Ja nem én nem,csak beleszállt valami a szemembe. Egy pordarab vagy ilyesmi.-legyintett,ezen pedig jót derültünk mindnyájan. -Hát akkor..vigyázz magadra. És ha valamelyik fiúval baj van,tudod a dolgod. Szólsz,és elmegyek,aztán Ak47-el eltávolítom.-ölelt utoljára magamhoz. -Reméljük azért ilyenre nem lesz szükség.-szipogott a mellette álldogáló nő. -Franciaországba induló járatunk,5 perc múlva felszáll!-hallottuk a hangos bemondós néni hangját. -Vigyázz magadra.-nyomtak egyenként egy  puszit az arcomra. - Ti is! Szeretlek titeket!-integettem,majd indultam is a gép felé.  ∽▲▲▲▲▲▲▲▲▲▲▲▲∽
Már legalább három órája,szállt fel a gép. Bevallom,én még soha nem utaztam egy ilyen szálló,mozgó repülő járművön,ezért akárhányszor volt turbulencia a legnagyobb hasi görccsel próbáltam nagyokat lélegezni. Bal oldalt foglaltam helyet,mellettem egy nagyon aranyos,idős kék szemű néni foglalt ülő alkalmatosságot. -Na és aranyom,hova készülsz,így egyedül? Vagy csak nyaralni mész barátokhoz?-kérdezte mosolyogva az idős hölgy miközben nagy,tengerkék íriszeit rám emelte. -Egyetemre megyek.-mosolyogtam vissza rá.-Ó hát az nagyszerű,emlékszem mikor én is Franciaországba készültem,egyetemistaként.-bólogatott. -Tényleg? Ön is oda járt egyetemre?-fordultam felé,már amennyire a biztonsági öv engedte. -Bizonyám aranyom.-kuncogott. Egy kisebb turbulenciába kerültünk újra, így megint kisebb szívgörcsöt kaptam. A néni aranyosan megfogta a kezem, és bíztatóan rámpillantott. 2 perc múlva már ki is keveredtünk belőle. -És maga hova tetszik menni?-fújtam ki az eddigi benntartott levegőmet. -Most az unokámhoz,megszületett a kis csoda.-csillantak fel íriszei, így mos egészen világos kéknek tűntek. -Gratulálok.-vigyorogtam. -Ó, várj kedvesem, mutatok róla egy elképesztően aranyos képet!-kapta elő a kis gombos telefonját. Nyonkodott rajta pár gombot, majd az enyhén pixeles képet felém fordította. Egy kislány aludt a képen a rózsaszín kezeslábasába, és egy kék nyulacskát szorított magához. -Valóban irtó cuki.-bólintottam. -Aranyom, tudom, hogy az egyetem miatt aggódsz, meg hogy lesznek e barátaid, mik fognak majd érni, de egy valamit engedj meg, hogy elmondjak neked. Én is feszengtem, kikor annyi idős voltam mint te, nagyon is. Aztán mikor már körübelül 1 hónapja jártam oda, nagyon sok barátot szereztem, viszont csalódások is értek. Nem is kevés. De az élet nem mindig felhőtlenül boldog, vésd az eszedbe! Sok csalódásod lesz, de ne aggódj, helyre fognak idővel rázodni.-simított végig a kezemen. -Köszönöm, hogy bíztat.-vettem egy mély levegőt. -Igazán nincs mit, viszont ha most nem haragszol, aludnék, nagyon fáradt vagyok.-nézett rám bocsánat kérően. -Jajj nem gond, én is megpróbálok.-engedtem el a kezét,majd becsuktam a szemeimet. Éreztem ahogy újra megfogja,ráncos,apró mancsával az enyémet.

Nos hát sziasztok, tudom kezdőnek számítok, hiába gyakorolok 3 éve. Nem is a legösszeszedetebb, ezért se haragudjatok, íráshibákra is megpróbáltam odafigyelni most így annyira nem látok, de ezer bocsánat, ha van, telóról vagyok.
1000-szavasra terveztem, de belátom már szenvedtem 500-szónál is. Így csak 925-lett. Remélem valmennyire elnyeri a tettszésetek majd, és ha igen vote-oljatok, vagy jelezzétej valamilyen formában. Köszönöm! ❤❤

Ölelés ❤: Hencso