Lány a motoron

3.rész

Szabi haverja. Sokan azt mondják Szabi a jobb pasi. De nekem ő mindig olyan volt, mintha a bátyám lett volna. Kiskorom óta ismerem. Nem vagyunk szégyenlősek a másik irányában. Imádom. Ő az elveszett ikertesóm. Egy újabb nap egy újabb kínszenvedéssel teli nap. Ma én keltem hamarabb így úgy gondoltam valami aranyos kis módszerrel felkeltem Szabimat. Úgy ahogy voltam rövidgatya haspóló átmentem Szabihoz. Óvatosan az ágyáig majd ráugrottam. Ráültem a hátára (mindig hason alszik nem értem hogy csinálja...) és ugrálni kezdtem ezzekkel a szavakkal:
-Jóreeeeggeelt Szaaaabi! Hasadra süt a naaaap! Keljél fel és csinálj kaját! Szeretleeek!-nyomtam egy puszit az arcára és visszamentem felöltözni. Lementem a konyhába ahol félkómásan palacsintát sütött.
-Beckym nagyon nem szeretlek!
-Hát de most mé'? Szeress már na!
-Adj egy puszit és átgondolom-odamentem egy jó nagy és nyálas puszit adtam az arcára. Megittam a szokásos energiaitalom és raktam is el egyet. Szabicicát elküldtem felöltözni és kiraktam neki a palacsintáját.
-Amúgy mindjárt jön a haverom kocsival.
-Ahhhaam és ez engem miért érdekel? Nem szeretem a haverjaidat... Az összes egy lecsúszott szar.
-Jajj nem azok. Hanem a magyarországi barátom aki velem jött. Bence.
-Jahh...-elpirultam. Szabi rámnéz.
-Tetszik neked igaz?
-Ahj... Nem tudom.. Helyes fiú de nem tehetem ezt...
-Gyere ide-ölel meg-majd beszélek vele oké?
-Oké. Na csengettek, menjünk!

**********************

Természetesen Bence suli után is átjött. Főztem nekik ebédet aztán Szabihoz fordultam.
-Lemegy edzeni. A telefont viszem ha valami van csörögj!
-Okés mi úgyis iszunk meg játszunk.
-Mi mást is csinálnátok?...
-Ne haragudj a kérdésért, de mit jelent az, hogy lemész edzeni?-kérdezte Bence.
-Boxolok.-mosolyodtam el.
-Áhh.. Az igeen. Tiszteletem-hajolt meg játékosan.
-Hát köszi, azt hiszem.
Lement boxoltam egy órát utána futottam 30 percet illetve súlyzóztam is. Éppen lemosakodva tisztán, frissen mentem haza. Végig kellett menni egy sötét szűk kis utcán.
-Hova hova szépségem?-megfordultam és igen bazdmeg... Victor... Hátrafogta a kezeimet é magához szorított
-Ahhoz neked semmi közöd. Kopj le-közben a telefonom rezegni kezdett. Ha megnyomom a hangerő növelése gombot felveszi. Szabi hívott ismerem. Beszélni kezdtem.-Victor hagyj békén. Ki tudja ki fog erre járni? Komolyan ilyen hülye vagy?-lépéseket hallottam.
-Engedd el!- Mi? Hogy kerül ide Bence?
-Jajj ember hagyd már magad!-Victor én a helyedbe nem tenném..
-Játszuk le. Csak mi ketten.-elengedett. Bence elkapta a kezem és a háta mögé tolt. Félteni kezdtem őt. Victor nem kis darab, akármennyire szekszi a fiú... Victor egy jobb egyenessel akart indítani, de Bence kitért. Megsorozta majd gyomorszájon rúgta. Victor a földre került. Odahajolt hozzá és ezt súgta:
-Annyi szerencséd van te utolsó nyomorék, hogy földön fekvőt nem ütök.-vigyorodott el a megmentőm majd felállt (nem a perverz verzióban xdd) és aggódó szemekkel rám nézett. Első és legfontosabb szabály. Soha a büdös életbe ne fordíts hátat az ellenségnek. Láttam hogy Victor ugrik. Félre löktem Bencét majd a lábamat egyenesen kinyújtottam így Victor érzékeny részét találta. Csak azzal nem számoltam, hogy akkor mi van, ha rámesik. Bevertem a fenekem.. Bence lerángatta rólam azt a nyomorékot.
-Fáj valamid? Nagyon? Hol? Megpusziljam? Jól vagy?
-Hűűha.. Egyszerre egy kérdést. Igen fáj. Eléggé. A fenekem. Inkább nem. És igen.
-Akkor jó na gyere menjünk haza. A hátára kapott és elindultunk. Szabi idegbeteg szemeit rám vetette, viszont gyorsan megenyhül.
-Rebecca Black. Mégis mi a halál f@sza történt a könyököddel?
-A mimmel?-nézek Bencére értetlenül.
-Vérzik a könyököd, eléggé. Észre se vetted?
-Hát tesó, nem azzal voltam elfoglalva.
-Na gyere ide.-húzott ki Bence ölelő(hát ez mikor történt?) karjaiból, és magához szorított.-Aggódtam te majom.
-Nem kell Bence megvédett.
-Na igen. Kösz tesó!-fogott vele kezet.
-Alap. Egy ilyen gyönyörű és szekszi lányért mindent.-elpirultam de nagyon rendesen. Akit persze észreveft.
-Hééj ez az igazság Manó.
-Milyen Manó?
-Én 187 cm vagyok. Szabi 185 te pedig 160.

Pont rád illik Manó.
-Na kösz.
-Bence itt alszol?
-Persze. De nem buzulok. Úgyhogy maradt a kanapé.
-Az k*rva kényelmetlen-húztam el a számat.
-Akkor aludj Beckanal-perverz vigyorral a fején szólalt meg Szabi.
-Ezer örömmel, már ha nem baj Manó.
-Hmmm-gondolkoztam el. Bence a hátam mögé állt és végig puszilta a nyakamat- legyen! -szólaltam meg.
-Tesó ne előttem dugd már meg.-Szabolcs... Én megverlek...
-Kedves Szabolcs. Kerek 10 mp van felérni a szobádba. Egy.. Kettő-és már szaladt is. De vajon mi történhetett az este hátra lévő idejében?