Life With Boys

Eighteen

Az idő csak úgy repült és már azon kaptam a fejem, hogy karácsony van. Anyám az összes főzési tudásával próbálja felrobbantani a konyhát, hogy valami ehetőt csináljon, én meg kitakarítottam nagyjából a házat, amíg a három testvérem az igazak álmát alussza.

A Dominikos, Tinás mindenes balhé után még pár napig mi voltunk a téma, de mint minden, ez is szépen leülepedett. Mindenki visszatért a saját kis dolgához és nyugodtan folytathattuk ott, ahol abba hagytuk. Tináékról nem hallottam túl sokat, egyenlőre úgy tűnik megértették, hogy nem jó velem rosszba lenni, de ismerve őket, amint lehetőségük lesz valamire, élni fognak vele. A fiúkkal nem történt semmi izgi, igazából minden ugyan olyan volt. Dominikkal végül tegnap elmentünk egy parkba sétálgatni, kajálni, plusz megvettem vele a karácsonyi ajándékokat. Nem tolakodott és nem történt semmi kellemetlen, nem volt kínos csönd vagy szituáció és nem is nyomult. Az egyetlen, ami nyomasztott, hogy titokban mentünk el. Egyedül Anna és Adam tudott róla, ők fedeztek. Sámuelnek még csak sejtése sem volt. Apropó Sam. Hogy is mondjam, a kapcsolatunk egyre jobban kezdte átlépni a határokat.  Amint kettesbe kerültünk, valamelyikünk mindig lecsapott a másikra, legtöbbször ő és nem baráthoz méltó dolgokat csinált és mondott. Nem félre érteni, igazából semmi kimondható dolog nem történt. Csak ezek az egymáshoz simulások, apró csókok a nyakon, érintések, simogatások, suttogások. Ebben az egy hónapban ezek a cselekedetek, olyan szexuális feszültséget generált közöttünk, amitől mindketten ingerlékenyebbek voltunk és sokszor voltak sértődések, veszekedések. Ezek max pár óráig tartottak, nagyon maximum egy napig, de megszenvedtük mindketten, na meg a többiek is, akik ezeket mindig végig hallgatták. Olyan törékeny volt a barátságunk, hogy bármelyik pillanatban megtörhetett volna a kettőnk közt lévő megmagyarázhatatlan kapcsolat. Nagyon kötődtünk és ragaszkodtunk egymáshoz, mint barátok, nagyon vonzódtunk egymáshoz, mint szeretők és nagyon féltékenyek voltunk, mint a szerelmesek. Ám szerelemről szó sem volt. Egyszerűen csak kisajátítottuk a másikat, hogy megóvjuk a furcsa barátságunkat, amire igazából csak mi jelentettünk veszélyt. Nem volt egészséges ez az egész, de én mégis imádtam és már a gondolattól is rosszul voltam, hogy ez megszűnjön közöttünk. Pont, ezért titkoltam el Dominikot tőle. Nem akartam, hogy ez bármit is befolyásolna kettőnk közt. Talán túlságosan is kötődtem és vonzódtam hozzá, amire a többiek nem győztek figyelmeztetni. Ők is tudták, hogy ez nem normális, de mi leszartuk.

Visszatérve a jelenhez, miután kitakarítottam a lakást felkelltettem a három jó madarat és elmentünk fát venni meg apróságokat, amire szükségünk volt még otthonra. Feldíszítettük a házat, a fát és kimentünk rendbe rakni az udvart és kutyát sétáltattunk. Igazából csak nem akartunk anyával összezárva lenni és legalább volt egy minőségi nap, amit együtt tölthettünk. A nap további részében filmet néztünk, vagy zenét hallgattunk, miközben társasoztunk. Utána megkajáltunk és ajándékoztunk, aztán magunkhoz hűen hajnalig horror filmet néztünk. Átlagos, de jó karácsonyunk volt.

Másnap reggel hatalmas vigyorral ébredtem, mert ma meglátogatjuk a nagyiékat, ahova jön a többi rokon is. Amikor az apukák összeülnek sztorizgatni és pálinkázni, az anyukák, pedig vigyáznak ránk és próbálnak rendet tartani, amíg mi gyerekek bontjuk a rendet. Imádtam ezeket a családi napokat, csak oly kevés volt belőle.

Miután visszatértem a fürdőből felöltöztem és már mentem volna le reggelizni, amikor megcsörrent a telefonom. Az ágyra vetődve boldogan fogadtam a videóhívást, amit Anna indított. Pár másodperc múlva 4 nyomi vigyorgott a kamerába.

- Boldog karácsonyt srácok.

- Boldog kariit.

- Hol van Márk?

- Itt vagyok- jelent meg Anna mellett idétlen feje.

- Na mi a helyzet, ki mit kapott?

- Kaptam egy telefont- örült Ricsi.