Crazy In Love

1. fejezet

Hermione

Alig várom a holnapot! Végre újra visszatérhetek a Roxfortba és találkozhatok  barátaimmal. Persze, nem mintha nem láttam volna őket a nyári vakáció ideje alatt, de na, belőlük sosem elég! Ma este viszont jó kislány módjára kialszom magam, hogy holnapra friss legyek.

~Álom~
Egy sötét folyosón vagyunk, egy pisszenést alig hallani. Ezért is ijesztő ez a hely. Érzem, hogy valaki közeledik felém,egyre közelebb és közelebb... A halál lassan lesújt rám, és nincs itt senki aki segíthetne. A sarokba kuporodok, hogy túléljem ezt az éjszakát, de addigra megjelenik egy feketecsuklyás férfi. Csupán azt látom, hogy magas, és a szemei ragyognak, melyek azt tükrözik, hogy "a halál a nyomodban van, utolér és nincs előle menekvés". Mikor megszólal, a hangja ismerős, nagyon, akárcsak a szemei, amik egyszer még vidáman csillogtak. Hisz ez Ronald Weasley! A legjobb barátom, nem teheti ezt velem. Csak jött és jött és persze leblokkoltam, mivelhogy nem volt nálam pálca és számomra még mindig hihetetlen, hogy ő az én egykori, máig a leghűségesebb társam, de tévedtem.
- Mostmár nem leszel többé terhemre, ugyanis végzek veled és a mocskos sárvérű társaiddal!- harsogta Ron.
- Kérlek, ne csináld, hisz barátok vagyunk!- könyörögtem neki könnyes szemmel. De valószínűleg mindhiába.
- Hahh! Barátok!? Egykor talán azok voltunk, de az idők változnak, ahogy az emberek is, akár tetszik, akár nem.
- Mondd el, mit vétettem ellened, Ron? - kérdeztem, mert számomra még mindig nem volt világos, hogy mi változtatta át ezzé a szörnnyé.
- Nem tudod? Tényleg? Pedig amit tettél nagyon aljas dolog volt! 2 éven keresztül hazudtál nemcsak te, hanem Harry barátod is.
- Neki mi köze ehhez az egészhez?
- Csupán annyi, hogy én szerettelek, és szeretlek most is, viszont Potterrel két teljes esztendőn keresztül titkoltátok a kapcsolatotokat, előttem, a legjobb barátotok előtt! Egy nap arra gondoltam, mi lenne ha mi hárman leugranánk Roxmortsba, hogy szórakozzunk együtt és mit látok? Harry meg te ott hancúroztatok az ágyban. A szemem láttára! Sosem fogom elfelejteni, amit tettetek, hisz ez megbocsáthatalan, és pont ti ketten! - elmondta miért csinálja ezt, de én esküszöm, hogy Harry-vel csak barátok vagyunk, és én még csak nem is csókolóztam vele,de ezek szerint mégis. Fáj, hogy olyannal büntett, amit nem is követtem el. Egyszerűen csak álltam ott lefagyva és azt sem tudtam, mit mondjak.
- Ezért most azt mondom Avada Keda...
És zöld fény villant, meghaltam. Egy szürke szempár nézett a szemembe, a gyönyörű szempárhoz tartozó hang megszólított. A mennyben éreztem magam. De a hang egyre erősebb lett és addig nem halkult el, míg nem reagáltam rá.
- Hé, hé! Hermione! Gyerünk kelj fel, nem hagyhatsz magamra! Szükségem van Rád!
Ezek a szavak felráztak, hirtelen felültem, és a fejem neki koppant az angyali archoz.
- Mi az? Meghaltam és a mennyországban vagyok egy tüneményes sráccal? - sajnos ekkor még nem tudtam, ki is az aki itt van az arcomtól öt centiméternyire.
- Malfoy! Mit keresel itt?
- Megmentettelek és amúgy szívesen. Tudod, Weasley barátocskád elég forrófejű, de nem hagyhattam, hogy egy ártatlan ember meghaljon miatta.
- Még akkor sem hagytad volna, ha... hogyis mondanád... egy mocskos sárvérűt kell megmenteni, aki csak azzal foglalkozik, hogy mindenki közül a legokosabb legyen?- mert ugyebár mit keresne itt Malfoy, ha a végén a porba tiporna szavaival?
- Nem. Azért voltam itt, mert a volt barátod meg akart ölni, nálad viszont nem volt pálca, és marha nagy mákodra itt termek én a szőke herceg, aki sóbálványátkot küld a gonoszra, hogy megmentse a szépséges királynőt. És hidd el az vagy szép vagy kívül- belül és ez nagyon vonzó tulajdonságod. És hidd el, hogy nem akarlak gúnyolni csupán...

Úristen! Húúúú... Mondd csupán mi Malfoy? Csupán mit akartál mondani? Ez az álom... sokkos volt. Viszont kifutottam az időből és sietnem kell, nehogy lekéssem a Roxfort Express-t. Az álmom pedig... az én titkom marad.