Crazy In Love

2.fejezet

Hermione

Már a Roxfort Express-en vagyok, keresem a fülkét, ahol Harryék letelepedtek, de nem nagyon találom. Sejtem, hogy az éjszakai álmomtól nem nézek ki valami fényesen. Talán látszik, hogy a szememet könnyesre sírtam, de nem is tudom miért. Azért, mert Ron, a legjobb barátom meg akart ölni, olyannal vádolt, amit nem is követtem el, ráadásul a megmentőm egy olyan srác volt, akire a legkevésbé sem számítottam volna?
- Hermione! Hé, figyelj már! - Ron hangja rázott ki a merengésemből. Nem nagyon vettem őt észre, ezért karon ragadott, és elvezetett a fülkéjükhöz. Kényelembe helyeztem magam, és reméltem nem nagyon kérdezgetnek semmi olyanról, amiből ki lehetne következtetni, hoggy milyen szar éjszakám volt.
- Hermione, minden rendben? - érdeklődik Harry. Ó, ha ő azt tudná...
- Persze, semmi bajom.
Aztán a fiúk elkezdtek mesélni a szünetükről, majd a kviddicsről és én persze végighallgattam őket. Lassacskán kinézek a fülkén, és látom, hogy Draco Malfoy közeledik. Bevallom egy kicsit is megörültem neki, de talán nem kellett volna.
- Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim! Pottert, a híres nevest, de esze annyi sincsen, a kis Weasley, aki Még Charlie bátyjától örökli a ruhákat, mit ne mondjak, majd az anyádét is örökölni fogod? És a kis Granger... a sárvérű barárotok, akinek több esze van, mint kettőtöknek összesen. De azért remélem, látod,hogy arc ügyileg jelenleg nem festesz valami jól. Most, hogy megosztottam véleményemet, várnak a kevésbé lúzer barátaim, nektek meg ágyő! - és ezzel távozott. A fülkében néma csönd honolt. Egész úton azon gondolkodtam, hogy miket vetett ránk Malfoy. Mert a sárvérűvel meg akart sérteni, és sikerült is neki, de amit az eszemről mondott, azt biztos nem sértésnek szánta, legalábbis részemről nem. A nem festek valami jól... jelenleg, azt jelentheti, hogy most tényleg nem vagyok formámban, de máskor pedig jól nézek ki. Amit szintén egy dicséretnek fogok fel. De ezt én biztos csak túlgondolom. Hisz lehetetlen, hogy az aranyvérű örökös ne sértegessen engem, sárvérűt. De egyáltalán miért is foglalkozok vele? Jött, látott, győzött, mi pedig tovább lépünk rajta, ahogy a normális emberek teszik. Azért elég fura, hogy mióta volt egy álmom, folyton csak Draco jár a fejemben, és egyszerűen nem gondolok másra. Hiszen új könyveket kaptunk, rengeteg új varázsigével és varázslattal is.
Hamarosan megérkezünk a Roxfortba. Istenem, annyira jó itt lenni újra! A festmények mindig mosolyogva köszöntenek minket az új tanévben, a folyosók, amikhez annyi féle sok szép emlék fűz, és persze a könyvtár! A könyvtár a kedvenc helyiségem. Mindig mindenről könyvet találni, és ezeknek szebbnél szebb a borítása, és mintha csak arra vártak volna, hogy újra végig lapozzák őket. Jelenleg Dumbledore mond beszédet a vacsoránk után, miután végeztünk, rohanok máris a könyvtárba. Kiveszek egy pár könyvet, Varázslatos varázsigék, Lehetetlen lények létezése, és Az álom varázslatossága. A szobámba mindet felviszem, el is kezdem olvasni az álmosat, de elálmosodok, és a könyvön elalszok. Ez fura, mert Hermione Granger soha nem alszik el egy könyvön.