A vér kötelez

1. Fejezet

Réges, régen kezdődött a történetünk. A dolgok mögött sokszor több minden rejlik, mint hinnénk. Sosem szabadna elsőre ítélkeznünk, amíg nem tudjuk az igazságot még is sokan elfelejtik ezt.

/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/

Egy messzi királyságban uralkodott egy fiatal, de szigorú királynő. 12 évesen koronázták meg, 16 évesen fogadták el, mint tényleges uralkodót és ülhetett a trónra. Számos hadjáratot vezettet már és ő maga is részt vett rajta. Fiatal kora ellenére sikeres uralkodó volt, azonban voltak olyanok, akik ezt nem nézték jó szemmel. A nép túl szigorúnak, egyenesen kegyetlen uralkodónak tartották. Az évek elteltével a nép nagyja gyűlölte az ifjú királynét.

Amikor betöltötte a 18-at már érezni lehetett a feszültséget. Elvégre, ha megházasodik és egy idegen király fog uralkodni a nép felett a legrosszabb is bekövetkezhet. A feszültség egyre csak nőt, egészen addig, amíg már nem bírta tovább a nép.

Alfred F. Jones vidám ember volt, bár kicsit gyerekes. Néha voltak olyan ötletei, aminél az ember elgondolkozott a valódi korán, de a legtöbb esetben csak legyintettek és ráhagyták a dolgot. Azonban volt valami vagy valaki, aki el tudta rontani a kedvét, már csak akkor is, ha említették a nevét. Ez a személy Alice Kirkland volt az ország királynője. Gyűlölte. A szemében a nő nem volt más, mint egy zsarnok és kegyetlen nőszemély.

/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/

Senki sem tudta megmondani, hogy kinek az ötlete volt vagy, hogy kezdődött az egész. Azt meg végképp nem tudta senki sem megmondani, hogy lett Alfred az egész vezetője, de senki sem ellenkezet. Talán, a fiú vezető karizmája lehetett az oka. Cselekedniük kellet és ez az időszak volt a megfelelő, amikor a hadsereg meg van gyengülve a szomszédos országokkal való háborúzás miatt. Az éj leple alatt hajtották végre a puccsot, hiszen a sötétségben nem látnak olyan jól az őrök és jobban lehet lopakodni. Egy kis csapat magára vonta az őrök figyelmét a többiek behatoltak a palotába. Út közben számos őrrel találkoztak még, így a végére a fiú egyedül maradt. Hamarosan észrevette, hogy valami nincs rendben. Túl kevés volt az őr és túl nagy a csend. Rossz érzése támadt. Épp egy folyósón kelt át, amikor megtorpant. Túl világos volt, ahhoz képest, hogy este volt. Kipillantott az ablakon és elkerekedett a szeme. A kastély lángokban állt. Teljes erejéből rohant egy szoba felé amerre a királynőt sejtette. Nagy nehezen kinyitotta a hatalmas ajtókat. Az egész szoba lángokban állt, a füsttől alig bírt lélegezni. Körülnézett. A terem közepén a lángok között megtalálta azt, akit keresett. Ott ült egy széken, miközben a háttámlán támasztotta karjait, azon pedig a fejét. A szoba falán lévő képet nézte nem is méltatta figyelemre a fiút, csak amikor már kezdtek jobban elterjedni a lángok, vetett rá egy utolsó pillantást. Abban a pillantásban rengeteg bánat és csalódás volt. Megdermedt. Szólni akart, de nem bírt. Egy hang se jött ki a torkán. Lépett előre egyet, mire a lángok felcsaptak, így kénytelen volt visszahátrálni. Hirtelen valaki megfogta a vállát és kirántotta. A társai voltak azok. Ellenkezni se tudott, úgy húzták távol a szobától. Hamarosan kijutottak az égő palotából.

Vegyes érzelmekkel figyelte az égő épületet. A puccs sikeres volt. Örülnie kellene, mint a társainak. De akkor miért nem örül? Mi ez az érzés a szívében? Miért lebeg a szeme előtt az Ő tekintete?

/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/*/

A puccs után egy évvel az új király Alfred lett. Miután sikerre vitte a puccsot őt választották királynak. Egy év alatt megváltozott az ország. A hangulat csak egy kicsivel lett jobb, mintha valami baljós dolog folyton ott lebegne a levegőben. A pletykák szerint az elhunyt királynő átkozta meg az országot. Ő hülyeségnek tartotta. Látta az utolsó pillanatait, az emlékeibe éget. Még így egy év elteltével is tisztán emlékszik arra a reményvesztett tekintettre. Rémálmaiban gyakran újra éli azt a pillanatot, és csak úgy, mint anno, az álmaiban sem tud a nő közelébe jutni nem, hogy még megmenteni.