A vér kötelez

4. Fejezet

Fények, valami kemény és hideg érzés. Próbálta mozgatni a csuklóját, de nem ment. Óvatosan kinyitotta a szemét, de azon nyomban vissza is csukta. Szédült és erős hányingere volt. Nem érezte jól magát. Most már érti, hogy miért is van, ez a mágia a tiltott mágiák között. Úgy látszik, a testnek nem tesz jót, ha hosszú ideig távol van a lélek, és ez másnaposság szerűen hat a testre. Vagy legalább is egyelőre még így érzi. Soha nem használt tiltott mágiát és nem is gondolta volna, hogy az egyik legveszélyesebbet fogja használni pont. Nincs mit tenni, ha nem teszi meg akkor a helyzet rosszabbodik.

- Úgy látom felébredtél. – lépett elé valaki és felemelte az állát. A fény miatt még hunyorgott kicsit, de mire megszokhatta volna az illető elengedte az állát. – Éppen, hogy sikerült kimentenünk a tűzből. – mondta semleges hangon.

- És most mit vársz? Köszönjem meg? – kérdezte kissé rekedten.

- Örülnöd kéne ember. A te életednek köszönhetően a Nagy Úr fel fog támadni.

- De jó nekem. – forgatta meg a szemét. A férfi válaszul gyomron vágta. Elfojtotta a feltörni kívánt kiáltását és összegörnyedt. – Nem szép kezet emelni egy nőre! – préselte ki magából. A férfi válaszol megmarkolta a haját és felemelte.

- Idefigyelj ember. Jobb, ha vigyázol a szádra, különben bajba kerülsz.

- Ennél is nagyobba? Nem hiszem. – nevettet fel. – Ne higgyétek, hogy csak úgy hagyom, hogy sikerüljön a tervetek.

- Nem tudsz mit tenni a sorsod ellen. Az átkozott véred megköti a sorsod.

- Még hogy sors! A véremnek semmi köze a sorsomhoz. – nevettet fel.

- Majd meglátjuk ember, meglátjuk. – mondta a férfi és ott hagyta.

Végre volt alkalma körbenézni, hogy hol is van. Egy cellaszerű helyre volt bezárva. Fáklyák helyett valami különös fény világította be a helységet. Halványan érezte a mágiarezgéseket, ami azt jelentette, hogy olyan környéken van fogva tartva ahol erős a mágiaforrás. A cellája pedig olyan anyagból van, ami gátolja, vagy lecsökkenti a mágia áramlását. Arra a megállapításra jutott, hogy bizony fogva tartói több dolgot tudnak róla, mint ő róluk. Ennek nem örült. Nagyon nem. Annak meg végképp nem, hogy a balsejtelme bekövetkezett.

Minden a trónra lépése előtt 1 évvel kezdődött. Hogy elfelejtse apja halála miatt érzet bánatát és ne roppanjon, össze úgy döntött bővíti a tudását. Számtalan könyvet olvasott el az országos és a családi könyvtárban. Egy idő után, amikor már gyakorlott könyvszakértő lett egy különös könyvre bukkant. Egy régi történetet mesélt el kezdetben, amit gyerekként még apjától halott. Olyan lényekről szólt, akik sötétség erejével táplálkoznak és két alakot képesek felvenni: emberit és démonit. Emberi alakban legtöbbször onnan lehet felismerni őket, hogy fekete hajuk és szemük van. Legtöbbször az árnyékban mozognak, és másokat felhasználva hajtják végre ármányaikat. 500 évvel ezelőtt le akarták igázni az embereket és elhozni a világ végét, de a világ minden tájából jött harcos, mágus és varázsló összefogásának hála megakadályozták ezt. A tervük az volt, hogy miután megidéztek egy erős démont a vezetésével végeznek az emberekkel, de a tervük elbukott. A megidézett démont az egyik legerősebb varázsló zárta el a saját életét és vérét használva.

Később utána nézett számtalan könyvtárban ennek a történetnek, de csak a varázs könyvtárakban talált némi információt erről. Végül a családi könyvtárukban megtalálta a könyv eredeti változatát, ami ó latin nyelven íródott így gondot okozott az elolvasása és megértése. Ezután lázasan kutatni kezdte azokat a könyveket, anyagokat, embereket, akik tudnak segíteni neki megérteni a könyvet. Nem félt bevetni a rangját és felhasználni, hogy a közemberek számára is nagy múlttal rendelkező nemesi családból származik, így kutatása igen jól haladt. Éles eszét és könyvekből használt tudását kamatoztatva majd egy év múlva közeledett kutatása végéhez.