Vempire Camp

2. rész

Tegnap este nagyon fáradt voltam. Ahogy leraktam a telefont el is aludtam. Már reggel van. Odakint síri csend. Szinte már ijesztő hogy nem hallok mást csak a gondolataimat. Felöltöztem, felkaptam a táskámat majd kimentem a folyosóra. Üres volt. Elmentem Maya szobájához, bekopoktam, de senki nem nyitott ajtót.
- Hová tűnhetett mindenki?- gondolkoztam hangosan.
Kezdtem félni. Bele se mertem gondolni hogy mi történhetett itt. Egyedül voltam. Kimentem az iskola elé. Egy fekete furgon volt a parkolóban. Volt rajta egy felirat de messze volt. Nem láttam jól. Bementem a suliba. Ahogy egyre beljebb haladtam, kezdtem hangokat hallani. Bementem a termünkbe. Mindenki bent volt. Megkönnyebbülten leültem a helyemre. A tanár még nem volt bent. Mindenki gyanította hogy itt valami baj van. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Egy katona lépett be a terembe. A lélegzetünket visszafogva néztük és hallgattuk. Ember volt. Nem vámpír. Furcsálltuk, hogy bejöhetett.
- Kedves vámpír tanoncok!- szólalt meg mire mindenki felkapta a fejét.
- Az én nevem Bishop parancsnok.- Intett egyet mire három másik katona lépett be a terembe. Mindegyiknél egy-egy kupac papír volt.
- Ők itt a katonáim: Ason, Viliem és Chuck. Mindenki kap egy füzetet.- ezzel ránk mutatott majd kiosztották a füzeteket.
- Ezeken láthattok egy intézményt. Ahová magukat fogjuk küldeni. Van kérdés?
- Milyen intézmény és miért küldenek oda minket?- Kérdezte Maya.
- Ez egy afféle elkülönített tábor. Ide küldünk minden vámpírt 18 év alatt.
- És a többiekkel mi lesz? Mi lesz a szüleinkkel?- Kérdeztem aggodalmasan.
- Miattuk ne fájjon a fejetek. Rájuk már nem lesz szükségetek. Jó kezekben lesztek.
- Hová viszik a szüleinket?- Kérdeztem már idegesen.
- 38. oldal. -mondta a parancsnok. Mindenki kinyitotta a 38. oldalon a kis füzetet. Az, amit ott láttam, örökre bevésődött az fejembe.