Vempire Camp

1. rész

- Zoé! Már megint elkéstél! Még egy ilyen és leküldelek az igazgatónőhöz.-mondta Mrs. Robinson az történelem tanár majd a helyemre küldött.
-Hol voltál?- kérdezte Maya a legjobb barátnőm.
-Csak elaludtam!- mondtam majd kipakoltam a cuccom.
-Na ha ilyen jó kedvében van, hogy beszélget  Miss Parker akkor felelhetne is!- mondta szokásos gúnyos hangsúlyával a töri tanárnő.
Felálltam kihúztam magam, majd hallgattam a megadott témakört.
-A te témaköröd a vámpírok történelme, hallgatunk!
Most biztosan megfordult a fejetekben az a kérdés hogy honnan tudnak a vámpírokról. Nos, nem mondtam el mindent az iskolánkról. Ez a suli, a New Ride egyetem egy magán iskola vámpíroknak. Igen, itt mindenki vámpír, egytől-egyig. A tanárok, a diákok, még a konyhás nénik is! Erről senki nem tud, csak akik ide járnak.
Na de várjunk csak, nekem most kéne felelni! Milyen "szerencse", hogy a mai órára nem tanultam. Kihúzom magam, megköszörülöm a torkom. Éppen belekezdenék a kifogások sorolásába, hogy miért nem tanultam, amikor megszólalt az iskola csengő. Gyorsan összepakoltam, felkaptam a táskám és kirohantam a teremből. Ahogy a folyosó végén befordultam, véletlenül fellöktem egy srácot, akit addig még sose láttam a suliban. Felsegített, majd tovább állt.
-Különös- gondoltam. Na de nem volt időm gondolkodni, gyorsan tovább rohantam. Még időben odaérte, és bár utolsóként de letudtam adni az irodalom házi dolgozatomat. Ezután tovább álltam és bementem matekra. A tanár úr 20 perc késéssel érkezett.
- Elnézést gyerekek a késésért csak egy új diák érkezése mindig sok papírmunkával jár.
- Új diák? - súgtunk össze egy mindnyájan.
-Hadd mutassam be neketek Bou-t.- Ezzel félénken benyitott a terembe az a srác, akivel a folyosón talalkoztam.
-Bou Ausztriából jött a családjával. Fogadjátok őt sok szeretettel. Bou, válassz magadnak egy idegen vezetőt!
Bou csak forgolódott majd rajtam állt meg a tekintete.
- Oh, szóval Zoét választod! Remek döntés fiam. Na de nem is rabolom tovább az időtöket, menjetek és igazolom a mai napotokat.
- Szóval Ausztriából jöttél?- kérdeztem tőle az ebédlő felé haladva.
- Igen... De tudod ott minden egész más.
-Ezt hogy érted?
-Nos... ahová én jártam suli ott emberek is voltak. És kezdett feltűnni nekik hogy én más vagyok mint ők. Ezért kellett ide jönnünk.
- Elég rossz lehetett.
- Hát igen. De itt remélem minden más lesz.- Közben elértük az ebédlőt ahol mindenféle vércsoportból lehetett választani. Elvettünk mind a ketten egyet-egyet.
- Akkor igyunk arra, hogy mások vagyunk!- Mondtam majd koccintottunk.
- A vámpírokra!- mondta majd mind a ketten egy nagy kortyot ittunk a pohárból.
- Van még valami amit nem mutattál meg?
- Még a szobádhoz elkísérlek, aztán mára végeztünk.
- Rendben van.
Míg elmentünk Bou szobájához beszélgettünk a régi életérő, aztán segítettem neki kipakolni. Mire mindennel végeztünk már délután 5 óra volt. Visszamentem a szobámba aztan felhívtam Mayát.
- Na szia! Milyen az új srác? - kérdezte izgatottan.
- Hmm jó fej, kedves.
- Ennyi? De a számodat megadtad neki nem?
- Maya, én nem te vagyok hogy az első szembejövő sráccal lefekszem...
- Hé... De azt ne mondd hogy nem helyes!
- Hát, azt nem mondtam!
- Íííí- sikított bele a telefonba úgy, hogy majdnem megsüketültem.
- Na de most leraklak, még tanulnom is kell holnapra!- mondtam majd kinyomtam a telefont.