Lehetőség A Lehetetlen Életre

2. fejezet

Némán haladtunk végig a reptérig. Ott aztán apró bőröndömet feldobtam a futószalagra.
"Mi lesz a késsel? Az én kedvenc zsebkésemmel?"
Megmarkoltam zsebre nyomtam és kijelentettem, hogy még elfutok a WC-re. Úgy is lett. Ott egy ideig gondolkoztam mit is csinálhatnék azzal. Majd vettem egy nagy levegőt összecsuktam és lenyomtam a torkomon. Nemtudom sikerülni fog-e átcsempészni és azt se ki fog-e nyílni menet közben, esetleg kijön-e egyáltalán, de nem is törődtem vele. Minek ilyen apróságokon izgulni? Kicsi is és a nyele nem fém. Nem vehetik észre.
De az őrök nem is nagyon néztek így gyorsan átsprinteltem a kapun. Csipogott, de a mögöttem levőt ellenőrizték.
-Mázli!-sutyorogtam.
-Hol a frászba voltál ennyi ideig???-förmedt rám Ataru.
-Sehol!-fintorogtam.
-Mindegy-sógajtotta-Lesztek egy páran-motyogta miközben már a gép ajtaján léptünk be-Mi felnőttek elöl leszünk, ha bármi baj lenne.
-Nem lesz szükség rátok!
-Hogyan?-kötött bele abba, hogy nem magáztam-Ide ülj le!-lökött be egy lány mellé aki feltünően izgult.
Pattogott mint akinek süti a seggét az ülés.
-Waaa! Ez olyan izgi! Te is várod ugye?-mászott a pofámba.
-Mit kéne?-nyomtam a tenyerem az arcába, ezzel visszanyomva helyére.
-Új sulii! Anyuék úgy örültek!
-Szuper!-mondtam résnyire nyitott szájjal.
-Nem artikulálsz túj helyesen!-jegyezte meg-Húú elindultunk!
Már vagy 20 perce folyamatosan pattogott szó szerint, míg egyszer csak visszarántottam. Egy tekercs Vastag ragasztóval odakötöttem kezeit és lábait az ülés különböző részeire és Vissza ültem. Ezt valahogy megérzésből hagytam a zsebemben. De jól is jött.
-Naaa! Ezt most minek kellett?-rángatózótt-Ne csináld mááár! Eressz el!
-Ne nyivákolj már te kismacska!
-Magyarázd már meg! Minek kaptaaaam?!
Itt betelt a pohár. Megint megfogtam a ragasztót és betekertem a száját. Nagyon vinnyigott így betettem egy füldugót és aludtam míg oda nem értünk. Akkor aztán elindultam az ajtó felé mire a kiscsaj pánikrohamot kapott.
-Hmm! Hmmmm!!!
Szemet forgatva visszamentem és letéptem a ragasztókat. Egy darabig furcsa arckifejezést mutatott, de aztán elmosolyodott.
-Vicces pasas vagy!-nevetett mikor kiértünk-Izgi volt ez a foglyos játék! Már a végén azt hittem otthagysz!
-Remek!-mondtam durcásan.
Az oldalbabökdösött és úgy ugrált körül mint kutya a gazdáját.
-Nyugi van!-löktem meg, mire az végre megállt egyhelyben.