Vasárnap, hanali 5. Nem tudok aludni. Fura érzés keringett bennem mintha ma valami másképp történne. Magamra kaptam az ingem felhúztam fegy fekete nadrágot és halkan leosontam az emeleteságy tetejéről. Kicsi volt a szoba. Egy 2 emeletű ágy legfelső szintén laktam, alattam 2 másik fiú. Kióvatoskodtam a szobából. A nő már ott várt az ajtó előtt.
-El fognak vinni-mondta rezzenéstelen arccal.
-Ki?-kaptam fel a fejem.
-Emlékszel arra a férfira péntekről?
-Na ne nevettess!-röhögtem.
-Mit mondtál? Talán itt akarsz maradni?
-Ez alig idősebb nálam! És még ő akar nevelni?
-Nem, ő elvinni fog. Majd mindent megtudsz útközben.
-Én aztán nem megyek sehova!
-De mész!-rángatott meg-Méghozzá most összepakolni, mert fél hatra itt lesz!
Ellöktem magamtól a nőt. Erre ő válaszképpen teljes erejéből fejbe vágott. Erős asszony volt azt mindig is tudtam. Hatalmas mérget gyújtott bennem. Bementem a szobába. A két kisgyerek most nem izgatott bevágtam az ajtót. Kénytelen voltam összepakolni.
-Mi történt Todoki-senpai?-kérdezte az idősebb.
-Kussolsz!-vágtam az arcába. Felkaptam az összes holmim és magamhoz szorosan magamhoz nyomtam a táskám. Ezek már ismerték ezt a mozdulatomat.
-Ugye nem fogsz megint kezetvágni?-kérdezte a kicsi.
-Nem!-mondtam, azzal a folyosói WC-be húzódtam.
Kezet nem is vágtam. Elővettem a táskámból a kedvenc késemet. Hasamnál felhúztam az ingem. Ott sosem vizsgáltak. Eltűntettem dühöm egy kis fájdalomnak hála majd eligazítottam magamon mindent és kimentem. Az úr már ott várt. Kiértünk az épületből, gyalog mentünk a reptérig.
A táskám első zsebéből kihúztam egy doboz cigit és rágyújtottam.
-Mennyi vagy te?-kérdezte a férfi.
-Elég.
-Az kérdeztem: mennyi?
-14. Épp elég az. Még sok is.
-Ne dohányozz!
-Nem te mondod meg, hogy mit csináljak és mit ne!
-Azt mondtam ne dohányozz!
-Jól van na!-fújtam ki a füstöt-De előtte még elszívom.
A férfi a szemét forgatta és kitépte a számból.
-Hékás!
-Mondták már, hogy nem egyészséges!
-Csak még egy szívás na!-szereztem vissza.
-Elég volt! Túl erőszakos vagy! Le foglak szoktatni róla!
-Azt kétlem.
-Végeztél már?-dühöngött.
-Jól van na! Tessék megnézni!-mondtam gúnyosan és az arcába mutattam a kezem meg a cigit és belenyomtam azt a tenyerembe. Az ráütött a kezemre amit utána zsebre vágtam. Így haladtunk végig némán a reptérig.
KAMU SEDANG MEMBACA
Lehetőség A Lehetetlen Életre
AksiTodoki Tokuda, egy nem mindennapi fiú nem mindennapi élete eleinte átlagosnak indul leszámítva a "betegségét", amely megnegezíti az élete minden egyes pontját. Bár még nem sejti, de ereje akár a lehetetlent is képes valósággá változtatni. Mindig a s...