Newtmas / Dylmas

Smile darling don't be sad

Fandom: Útvesztő (James Dashner)
Páros: Newtmas  -  Newt x Thomas
Hossza: 1490
Korhatár: nincs

Vége vannak a próbáknak. Rengeteg minden történt az elmúlt évek során, az Útvesztőben és a hatalmas falakon kívül. Végül Thomasék eljutottak a Paradicsomba, ám milyen áron...

--- W A R N I N G ---

s p o i l e r

A halálkúrában történek is megjelennek, és aki még nem látta (és meg akarja nézni), annak nem előnyös! ! ! !

Ugyanakkor az előzményeket idéztem a kiadott könyvből, szóval az a fordító és James Dashner érdeme az első pár sor. ^^ Köszönjük

A címet ihlette: Five For Fighting: Heaven Knows (szerintem tökéletesen Newtmas a dal)

Smile darling don't be sad

Stars are going to shine tonight 

Előzmények:

„- Ölj meg, vagy én öllek meg téged. Tedd meg!
- Newt...
- Tedd meg, mielőtt én is olyan leszek, mint ők.
- Én...
- ÖLJ MEG! –És akkor Newt tekintetet kitisztul, mintha az agyán átsöpört volna egy finom, enyhe fuvallat, és visszacsempészett volna belé egy kis épelméjűséget. Lágy hangon szólt hozzá: - Kérlek, Tommy. Kérlek.
                Miközben a szíve valami feketén tátongó űrbe zuhan alá, Thomas meghúzta a ravaszt."

........

               Thomas egy fakunyhóban ébredt fel. Hirtelen nem tudta, hogy a Tisztásra került- e vissza vagy még mindig álmodik-e. Szemei nedvesek voltak a könnyektől, amik álmában keletkeztek, letöröli őket nagy fájdalommal és lassan felült az ágyon. Nem a Tisztáson volt. Többé már nem is mehetett vissza.

                Erőt vett magán, hogy fel tudjon kelni és kisétálni a többiekhez, ha egyáltalán volt még, akinek köszönhetett. A kinti világ teljesen másként festett, mint amivel eddig találkozott. Nem hallotta a siratók gépies sikításait, sem a késlegyek őrjítő zümmögéseit. De legfőképp a buggyantak kattogását, ami az értelem elvesztésének következményeként jelent meg, és az önmaguktól való elszakadást jelentette. Helyette a tiszta égen cikázó madarakra figyelt fel. A tábor fele nézett, és apró léptekkel megindult a túlélők felé. Hirtelen görcsbe rándult gyomra. Mindenki elfoglalta magát a saját dolgával. Kicsit hasonlított a Tisztásra. Előtörtek belőle a „régi" emlékek. Az első napja, amikor rémülten próbált kijutni a dobozból, amikor megismerkedett azzal a csomó kedves emberrel (na nem mintha ezt mindenkiről el lehetett mondani) és a nap végén a tábortűz. Amikor Newttal először beszélhetett hosszabb ideig.

                Newt...

Túlságosan is elmerült gondolataiban és nem vette észre, hogy már emberek nyüzsögtek körülötte, és Minho, aki azonnal hozzá sietett, amint észrevette. Arcáról sugárzott a rosszkedv és a gyötrelmes gyász. Megálltak egymással szemben, de egyikük sem szólt. Csendben megölelték egymást és abban a pillanatban szemeikbe újra felgyülemlett a sós víz.

Nem volt szükség szavakra, hogy kifejezzék azt, ami éppen bennük tombolt.

                 Este Vince gyűlést tartott, ahol az elmúlt pár év, hónap, nap eseményeiről számolt be a rengeteg veszteségről, de egyben a győzelmükről is. A VESZETT-nek végleg vége. Thomas ezt követően megkérte haverját, hogy kettesben beszélhessenek. Nem volt könnyű egyiküknek sem. Thomasnak teljesen összetört a szíve. Nem tudja feldolgozni, hogy Newt, akit a bökött világon mindenkinél jobban szeretett, nincs többé és nem is jön vissza hozzá soha többet. Léte, hangja, illata, érintése... Mind elveszett. Thomas a levegőbe üvöltötte, hogy had találjon rá a Térképre, mely elvezet hozzá és ismét magához szoríthassa. Kitört belőle a pánikszerű sírás, ami néha csakhogynem hisztirohammá alakult át.