Perfect love story

3. rész

Reggel lett. Felébredtem. Kikeltem az ágyból, majd bementem a konyhába. Ránéztem az órára. Fél hetet mutatott. A többiek még aludtak. Én ilyen korán kelős típus vagyok. Mindig korán felkelek, a többiek meg mindig későn kelnek, ha maguktól kelnek. Odamentem a szekrényekhez, és kivettem egy csészét. Elkezdtem csinálni magamnak egy kávét. Mikor kész lett, kiöntöttem magamnak. Gyorsan felkaptam egy pulcsit, majd kiültem a teraszra. Néztem a gyönyörű kilátást. Egyszer csak valaki csöngetett. Megnéztem ki az. Döbbenten láttam, hogy Yoon Tae áll ott. Kinyitottam az ajtót, majd beengedtem őt.
-Hát te? Hogy, hogy ilyen korán jöttél?
-Bekell mennünk a vállalathoz. Szeretne valamit az igazgató, és óráitok is lesznek.
-Oké, akkor felkeltem a többieket, és elkészülünk. Kérsz egy kávét?
-Nem, köszi. Nemrég ittam.
-És valami mást?
-Nem.
-Oké.
Bementem a szobánkba. Elkezdtem keltegetni Momot és Yamit.
-Még öt percet!-kérlelte Momo.
-Nem lehet. Elfogunk késni.
Nem akart felkelni, ezért lehúztam róla a takarót, és elkezdtem huzigálni a kezét.
-Oké... Oké.
Bementem a fürdőszobába. Megcsináltam a tennivalóm, és felöltöztem.
Én kész vagyok. Már csak a többiekre kell várni.
Nagy nehezen, de elindultunk. Yoon Tae a többieknek is elmondta, hogy mit fogunk csinálni. Mikor megérkeztünk az igazgatói iroda felé mentünk. Bekopogtunk.
-Szabad!
Benyitottunk.
-Á, sziasztok. Üljetek csak le.
-Jó reggelt.-momdtuk meghajolva.
-Holnap szeretnélek bemutatni titeket a sunbaeitoknak. És lenne egy meglepetésem is. Benne vagytok?
-Persze. Már alig várjuk, hogy negismerhessük őket.-mondtam.
-Nagyszerű, akkor most az lesz a dolgotok, hogy elmenjetek az óráitokra. Egy kicsit nektek is kell tanulnotok. Ugyanazt fogjátok csinálni, mint a gyakornokok. Na, menjetek. Sziasztok.
-Viszlát.
A termünk már tudjuk, hogy hol van. Bong Yoon Tae elkísért azért minket. Meg beakarja mutatni az ének és a tánctanárunkat, meg ha már ott van, akkor élőben is nézni akar minket. Mikor még nem jöttünk ide, de már fent volt a videónk, akkor sokat nézte. Mondta, hogy ő hívta fel a figyelmét az igazgatónak, és, hogy mikor megtudta, hogy leakarnak szerződtetni minket, egyből jelentkezett a menedzserünknek. Nagyon jó volt hallani ezt tőle. A táncteremben egy nő és egy férfi várt ránk. Amikor megláttak minket egyből elmosolyodtak.
-Ő itt Choi Chung Hwa az énektanárotok, és ő pedig a tánctanárotok Hong Sung Jun.
Meghajoltunk.
-Sziasztok. Ma az énekórákkal kezdünk. Lehet, hogy kicsit sok, de három órát fogunk énekelni. Persze, lesznek szünetek. Hol rövidebb, hol hosszabb, ahogy gondoljátok. Utána lesz táncórátok. Abból csak két óra. Habár abba jobban belefáradtok. Utána azt csináltok, amit akartok. Kezdhetünk?
-Igen, kezdjünk.-mondtuk egyszerre.
Behoztak egy szintetizátort. Choi Chung Hwa leült mögé.
-Először bemelegítünk, aztán éneklünk.
Bólogattunk. Elkezdődött az óra. Yoon Tae leült egy székre, és úgy figyelt minket. Eltelt fél óra. Olyan hamar, hogy észre sem vettük. Szünetet tartottunk.
-Nagyon jók vagytok, bár még fejlődnötök kell.-mondta Choi Chung Hwa.
-Szerintem is. Én vagyok az elsőszámú rajongótok.
Erre elmosolyodtunk.
Kimegyek a boltba. Kértek valamit?
-Nem, köszi.-mondtuk.
Hárman maradtunk a termünkben.
-Na, szóval. Hol voltál tegnap?-kérdezte Momo.-És mi tartott annyi ideig?
-Mondtam, hogy ismerős a BTS-ből Jimin...-kezdtem bele a mesélésbe.-Amikor megérkeztünk a repülővel, elmentem kávét venni, és amikor mentem hozzátok vissza, akkor nekimentem. Elejtettem a telóm. Ő megtalálta. Ezt nem tudtam, ezért, amikor megláttam őt a színpadon, elhatároztam, hogy bemegyek hozzájuk, és megkérdezem őt. Nem jutottam be, de jött Junkook, és besegített. Odavezetett hozzájuk. Elbeszélgettem velük. Jiminnél pont nem volt a telefonom, így megbeszéltem vele egy találkozót.
-Wow. És honnan tudod ilyen jól a nevüket? Eddig senkinek sem tudtad.
-Bemutatkoztak, és megjegyeztem.
-De engem miért nem vittél?
-Hát... Igazából azt hittem, hogy öt perc, és megjárom.
-Nem így lett.
-Tudom.
-És, hogy jutottál haza?
-Hazahoztak.
-Na, ne már?! Látták a házunkat?!
-Aha. És még egy titkot elárulok. Itt laknak a közelben.
-Mi van?!-Momo fangörcsöt kapott.-Aaa, milyen jó már neked. Remélem én is találkozok majd így velük.
Kinyílt az ajtó. Choi Chung Hwa jött be rajta a menedzserünkkel.
-Na, kezdjünk.
Eltelt a két és fél óra. Közbe voltak szünetek persze. Vége lett az énekórának. Most következik majd a táncóra. Nagyon elfogunk fáradni.
Először bemelegítettünk, aztán elkezdtünk táncolni. Hong Sung Jun mutatta a lépéseket, mi meg leutánoztuk. Mikor párszor eltáncoltuk, elkezdtül egybe előlről. Kicsit fárasztó volt, mert ugrálós és gyors volt.
Vége lett az órának. A szünetekben megbeszéltük, hogy elmegyünk várost nézni. Már meg is beszéltük, hogy mit nézünk meg. Yoon Tae is javasolt pár híres helyet, ami nagyon szép. Elterveztük, hogy a Han folyót mindenképp megnézzük. Az lesz az első.
Kimentünk az ügynökségből. Elmentünk egy buszmegállóba. Ott várakoztunk, míg meg nem jött a busz. Csak pár megállót kellett mennünk, így hamar odaértünk. Megnéztünk pár híres helyet. Fotózkodtunk is. Nagyon sok képet készítettünk. Volt, ami kicsit komolyabb volt, és volt, amit teljesen elhülyéskedtünk. Mikor megnéztük az eltervezett helyeket, megbeszéltük, hogy elmegyünk egy éjjel-nappali boltba.
-Együnk háromszög kimbapot. Azt mindig is negakartam kóstolni.-javasoltam.
-Oké, de vizet is vegyél.
-Természetesen.
Bementem a boltba. Körülnéztem. Kerestem a kimbapokat. Megtaláltam. Három íz volt. Mindenből hármat vettem. Odamentem a hűtőkhöz, és kivettem magunknak vizet. A kasszához sétáltam. Beolvasta az árakat, majd mondta, hogy mennyi lesz. Kivettem a zsebemből a pénztárcám. Nem volt nálam elég won.
-Együtt kérem.-mondta hírtelen mögülem egy srác.
Előre lépett, és letette az ő termékeit. Meglepődtem. Hátranéztem. Hét srác állt mögöttem. Ők is csodálkoztak a társukon. Gondolom együtt voltak. Nem gondolták volna, hogy kisegít. Megköszöntem neki a segítséget. Öszeszedtem a dolgaimat. Hátrafordultam. Már nem voltak ott. Pedig mondani akartam neki, hogy majd viszonzom. Még utoljára visszanéztem az eladóra. Teljesen elvolt alélva.
Biztos egy banda volt. Hisz kapucni volt a fejükön. De így is felismerték őket. Kimentem. Momo és Yami a bolt előtt ültek egy asztalnál. Még mielőtt leültem hozzájuk körülnéztem, hátha meglátom azt a srácot, aki kisegített. Nem volt sehol.
-Kit keresel?-kérdezte Yami.
Odamentem hozzájuk, majd leültem egy szabad székre.
-Egy srácot. Nem volt nálam elég pénz, ezért kisegített.
-Bandában volt?
-Igen.
-Akkor mi is láttuk őket. Van egy sejtésem, hogy ez egy olyam banda, akiért Momo odavan.
-Lehet, heten voltak.
-Mást n tudsz róluk?
-Nem.
Miközben beszélgettünk odaadtam nekik a három ízű kimbapot és a vizeket. Megedtük. Sok mindenről beszélgettünk. Hazamentünk.
Eljött az idő, hogy készülődjek. Már várom a találkozót.
-Milyen ruhát veszel fel?-kérdezte Yami.
-Még nem tudom, de nem akarok nagyon kiöltözni. Az úgy rosszul nézne ki. Az olyan lenne, mintha csak miatta öltöztem volna ki.
-Oké, akkor keresek neked egy olyan ruhaösszeállítást, ami nem feltünő, de jól néz ki, és ha akarod, akkor ki is sminkellek.
-Köszi, de elég, ha csak ruhát választasz.
Bementünk a gardróbba.
-Ez lesz a jó.
Egy szürke hosszú ujju pólót mutatott fekete cicanadrággal és fekete pár centis magassarkúval. Kiegészítőként pedig egy keresztes nyakláncot vett elő.
-Ez tökéletes. Még jó, hogy értesz a ruhákhoz.
-Köszi, majd ha hazajössz, akkor mondd el milyen volt és mi történt.
-Persze, hogy elmesélem. Még elköszönök Momotól, és szerintem megyek. Nem szeretnék elkésni.
-Oké, szia.
-Szia. Momo! Megyek, szia!
-Szia! Majd meséld el!
-Oké!-kiabáltuk egymásnak.
Kimentem az ajtón. Becsuktam kulcscsal, majd elindultam a megbeszélt helyre.
Fél óra múlva már oda is értem. Bementem a kis cukrászdába. Az ajtó fölött lévő csengő jelezte az érkező embereket. Telt ház volt. Végül találtam magamnak egy helyet,  leültem oda. Jimin még nem jött meg. Rendeltem egy koreai sütit, és vártam körülbelül öt percet. Hallottam, hogy  a bejárati csengő megszólalt. Nem láttam, hogy ki jött meg, mert háttal voltam az ajtónak. Remélem Jimin az. És ő volt. Leült a velem szemben lévő székre. Furcsán néztem rá, meft maszk, sapka és kapucni volt rajta.
-Szia.
-Szia. Elhoztam a telefonod.-gondolom elmosolyodott.
-Köszönöm.
Kivette a zsebéből, majd az asztalra rakta.
-Nem veszel le valamit?
-Nem, még az ARMYk felismernek.
-Mik? AR...
-ARMYk. A rajongótáborunk neve.
-Ahha.
-De legalább a maszkodat vedd le.
Nem válaszolt, csak jelezte, hogy nem. Odahajoltam hozzá, és levettem róla a maszkot. Eléggé meglepődött. Ledermedt. Arra eszmélt fel, hogy a legtöbb ember a nevét hajtogatta.
-Az Jimin. De ki az a lány? Randiznak?
Elővették a telefonjaikat, majd fotózni kezdtek minket. Jimin gyorsan odaadta a maszkját meg a sapkáját, és arra utasított, hogy vegyem fel. Mikor megtettem, megragadta a kezem, és kézen fogva húzott ki a kávézóból.
-A sütim!
-Most ne azzal foglalkozz.
Futottunk a sötétben. Az ARMYk-vagy mik-meg utánunk eredtek. Mindenféle képet készítettek rólunk. Jóval előttük jártunk. Megláttam egy sikátort. Mondtam neki, hogy ott elrejtőzhetnénk. Behúzott oda. A falnak támaszkodtam. Ő meg szorosan hozzám préselte magát, hogy ne vegyenek észre. Végig egymás szemébe bámultunk. Elmentem a rajongók. Annyira elvesztünk egymás tekintetében, hogy észre sem vettük. Feleszmélt. Hátralépett. Zavarba jöttem.
-Most kéne mennünk még mielőtt visszajönnének. Hazakísérlek.
-Oké, köszönöm.
Sétáltunk az elhagyatott utcákon. Kínos csend telepedett közénk. Egész úton zavarban voltam. Fél óráig egymás mellett mentünk szótlanul. Megérkeztünk.
-Köszönöm, hogy hazakísértél. Sajnálom ezt a bonyodalmat.
-Nem baj, legalább nem volt unalmas ez az egész.
-Akkor megnyugodtam. Azt hittem, hogy elrontotta ezt az estét. Nem mintha randi lett volna.
Elmosolyodott. Kicsit elpirultam.
-Na, bemegyek. Szia, jó éjt.
-Várj.
-Igen?
Magadon felejtetted a sapkám és a maszkom.
-Óóó, majdnem elfelejtettem.
Levettem magamról, majd odaadtam neki.
-Akkor most már megyek, szia.
-Szia.
Kinyitottam az ajtót, majd becsukva nekidőltem. Úgy éreztem szerelmes lettem belé. De az nem lehet. Csak most ismertem meg. Mégis őrült módjára dobog a szívem. Minden előjel megvan arra, hogy szerelmes vagyok. Örülök neki, hogy nem rontottam el az estét. Egész jó volt. Jimin meg olyan helyes. Na, elég az álmodozásból. Ez nem jöhet össze. Lehetetlen. Hamar kikell habarodnom belőle. Most a karrierünkre kell koncentrálnom. Beljebb mentem a házban. Megkerestem Yamit és Momot, majd elmeséltem nekik az estét.
-----------------------------------------------------------
Köszönöm HajduEnikonek és kawaiibread9530nak a votokat.