Perfect love story

5. rész

A táncteremben gyakoroltunk. Nem voltam tul jo paszban, ezért sokszor megálltunk. Megfogadtam, hogy soha többet nem iszok ennyit. A lányok aggódtak miattam, de megnyugtattam őket, hogy nemsokára jól leszek. Így is lett. Két táncóra után már tökéletes állapotban voltam. Kopogtak az ajtón. Lee igazgató jött be rajta.
-Sziasztok. Látom jó megy a tánc. Van egy jó hírem. Holnap lesz egy bemutató fellépésetek. Sok banda fog fellépni. Köztük a BTS is. Velük fogtok lenni. Segíteni fognak nektek. Hozzátok a legjobbat. Sok szerencsét kívánok a holnap estéhez.
-Köszönjük, de miért ilyen hamar? Úgy értem, hogy-hogy holnap? Nem lesz időnk rendesen felkészülni.-mondta Yami.
-Azt rátok hagyom, hogy-hogy oldjátok meg. Nem tudtam hamarabb elmondani. Nekem most mennem kell. Még sok dolgom van.
-Viszlát-elköszöntünk meghajolva.
-Este akkor nekünk is maradnunk kell. Gyakorolni kell a fellépésre.
-Oké.

Eltelt a nap. Meg volt a négy táncóránk. Otthon kipihentük magunkat. Most megint az ügynökségnép vagyunk. A teremben gyakoroljuk a táncunkat a dalszöveggel. Nagyon izgultunk a holnap miatt.
-Ah. Én már nem bírom.-mondta Momo fáradtan.
Lehuppantunk a földre.
-Még nem tökéletes. Még el kéne próbálni.-mondta Yami.
-Igazából szerintem miattam nem tökéletes. Ha nagyon fáradtak vagytok, akkor menjetek haza. Én rontom el mindig. Nekem kéne gyakorolnom.-mondtam.
-Biztos? Akkor el próbáljuk még kétszer, és megyünk, mert mi már nem bírjuk.
-Oké, akkor folytassuk.
Úgy èreztem végig magam, hogy miattam nem sikerül rendesen megcsinálni.  Már egy ideje nem próbáltuk el ezt a dalunkat. Vagy nem volt időnk rá vagy valamelyikünknek kellett csinálnia valamit. El próbáltuk, majd Momo es Yami el kezdett készülődni. Szegények, már nagyon kilehettek. Nem tudom miért, de én jobban szoktam bírni az ilyen dolgokat. Na, mindegy. Le kísértem őket. Elköszöntem tőlük. Gyorsan el mentem a boltba, hogy vegyek magamnak egy kávét. Lehet, hogy az egész éjszakát gyakorlással fogom tölteni. Vissza mentem a tánctermünkbe. Beindítottam a zenét, majd el kezdtem táncolni, mikor meg a részem jött, akkor meg énekelni.

Láttam a tükörből, hogy kinyílt az ajtó. Megálltam, és lekapcsoltam a zenét. J-Hope kukucskált be. Mikor meglátott bejött az ajtón.
-Szia. Hát te?-kérdeztem.
-Szia. Éop erre jártam. Meghallottam, hogy zene szól, így bekukkantottam. Kíváncsi voltam, hogy ki gyakorol itt éjjelek éjjelén.
-Ahha. Gykorolnom kell a holnapi napra. Kicsit izgulok. És te, hogy-hogy itt vagy?
-Ilyenkor szoktam táncolni. Este jön az ihlet. Amúgy ne izgulj a holnap miatt. Nem lesz semmi.
-Köszi a bíztatást.
-Megnézhetem a dalotokat?
-Persze, csak a koreo nem nagyon megy.
-Nem baj. Majd segítek, ha kell.
Beindítottam a zenét. Beálltam a kezdőpozícióba. Elkezdtem táncolni. Nem igazán ment. Régen könnyen megtudtam csinálni ezeket a lépéseket. Nem tudom, hogy mi változhatott. El kezdtem énekelni. Az könnyen ment. Le ment a zene. Érdeklődve fordultam oda J-Hope-hoz.
-Ez jó volt annak ellenére, hogy nem annyira mentek a lépések. Már tudom, hogy miért nem megy olyan jól. Annyira izgulsz a holnapi fellépésetek miatt, hogy a legjobbat akarod nyújtani, így nem sikerül. Menjünk el egy helyre. Segítek egy kicsit, hogy ne izgulj ennyire.
-Oké.
El kezdtem szedelőzködni. Felvettem egy pulcsit, mivel esténként kezdett már hideg lenni. Mielőtt elindultunk volna bementünk a tánctermükbe, hogy J-Hope is összeszedje a dolgait. Ugyanolyan a termük, mint a miénk.  Semmi különbség nincs.
-Milyen közel van a termetek a miénkhez, és még ugyanolyan is.
-Itt minden táncterem ugyanolyan.

Mentünk arra az említett helyre. Az utat  végig beszélgettük. Mindenről volt téma. Nálunk milyenek a szokások, milyen nagy különbség van a két ország között. Ilyenekről. Lépcsőkön mentünk fel. Egyszercsak magasan voltunk. Gyönyörű volt a kilátás. Minden kivilágítva és fények pompáztak a távolban.
-Ez gyönyörű!-mondtam felé fordulva.
-Ugye? Ide szoktam jönni, ha valamin gondolkodnom kell vagy rossz a kedvem. Esetleg, ha izgulok a fellépés miatt.
-Szoktál izgulni fellépéseknél?
-Igen. Akkor szoktam, ha van valami tétje. De, h ne izgulj ennyire, ezt utánam kell csinálnod. Belső béke.
-Oké.
-Fújd be a levegőt, aztán ki. Ez szokott segíteni.
Ilyeneket már láttam párszor doramákban. A csajnak mindig jobb lett utána. És tényleg. Egyre jobban éreztem magam. Mintha egy kő esett volna le a szívemről.
-Köszönöm. Jobb lett. Már nem is izgulok.
-Szívesen. Bármikor...-mosolygott rám.