Nessaj Is My Life! ❤

7.rész

Sziasztok! Először is bocsánat, hogy milyen rég óta nincs rész. A suli teljesen bezavart, és nem volt időm írni. És az az igazság, hogy ötletem se volt 😌... De most végre valahára itt az extra hosszú rész! Puszi! 😘
*Nessaj szemszöge*
A duna-parti kiruccanás nagyon jót tett nekem. Egy kis időt együtt tudtunk lenni életem szerelmével, a gyönyörű tájban gyönyörködve. Zsófi is nagyon örült, hogy elvittem őt, hiszen a friss levegő fontos a kismamáknak. (Ezt igazából egy női magazinban olvastam.. Mióta Zsófi várandós, folyton az ilyen jellegű újságokat bújom.. Egy leendő apának mindenre fel kell készülnie.)
*Pár hónappal később*
Zsófi már 8 és fél hónapja terhes, és ez a hatalmas pocakján is látszik. Mindketten nagyon izgatottak vagyunk a kisbaba miatt. Már összekészítettünk mindent, hogyha jön a baba, gyorsan felkapjuk a cuccokat, és rohanjunk.
Nemrég az is kiderült, hogy a baba kislány lesz. Sokat agyaltunk azon, hogy mi legyen a neve, végül az Izabella név mellett döntöttünk.
Ráadásul az esküvő miatt is nagy a felhajtás, mivel az is hamarosan eljön. Zsófi már talált magának pár ruhát, csak azokat nem tudja még felvenni a pocakja miatt. A tortát már kiválasztottuk, és a ceremónia is tervezés alatt áll.
*Egyik reggel*
-Jó reggelt, édesem!
-Jó reggelt, kicsim! Hogy aludtál?
-A baba nagyon rugdalózik, de csak néhányszor keltem fel...
-Jajj, szegényem.. Ne aggódj, hamarosan kibújik a kis álomszuszék, és akkor már kényelmesebb körülmények között tudsz aludni.
-Jó is lenne -nevetett- csak akkor meg folyton sírni fog.
-Ebben van igazság- mosolyogtam.
Végül kikeltünk az ágyból, és lementünk reggelizni. Már jó ideje én főzök Zsófi állapota miatt, de még eddig nem panaszkodott, szóval nem lehet olyan rossz a főzőtudásom.
-Mit szeretnél reggelire, kicsim?
-Tükörtojást tudnál csinálni?- pislogott rám kitágult szemekkel.
-Amit óhajtassz- nevettem.
Nem sokkal később el is készültem a reggelivel. Megettük, és be kell, hogy valljam, nem lett rossz.
-Ne haragudj, Zsófi, de el kell mennem egy kis időre. De sietek vissza.
-Semmi baj, megleszek! -mosolygott aranyosan.
Elindultam a kocsival. Ezt nem akartam mondani Zsófinak, de a nászajándékáért mentem. Mikor éppen indultam kifelé a boltból, hirtelen felhívott Zsófi.
-JÖN A BABAA -kiáltott.
Futottam, ahogy csak tudtam, beültem az autóba és megszegve a szabályokat, 100-zal száguldoztam az utakon. Körülbelül 2 perc alatt odaértem. Berohantam érte, kikísértem, beült a kocsiba, én meg nyugtattam.
-Nem lesz semmi baj, nyugodj meg!
Visszarohantam a házba, és felkaptam a bekészített csomagokat, bezártam az ajtót, és rohantam. Elindultunk. Próbáltam lassan menni, hogy ne fájjon Zsófinak, de emiatt 6 percig utaztunk. Mikor megérkeztünk, hívtam egy kocsit, és jött is két úriember, akik felrakták Zsófit a kocsira. Bevitték az egyik üres szobába, ráfektették az ágyra, és hívtak egy szülésznőt, aki fél perc múlva meg is érkezett. Én ott térdeltem szerelmem mellett, és szórítottam a kezét. A szülésznő beszélt hozzá:
-Asszonyom! Figyeljen rám! Vegyen mély levegőt, be..., ki..., be..., ki... Azaz! Most pedig próbálja meg kinyomni a gyereket, gyerünk! Nagyon ügyesen csinálja! Jó, most egy kicsit pihenjen!
*Pár perc múlva*
-Készen áll? - Zsófi csak bólogatott -Rendben. Most jöjjön még egy lökés. Úgy, ahogy az előbb...
Végig szorította a kezem, már lassan nem is tudtam mozgatni, de nem érdekelt. Zsófi arcán hatalmas könnycseppek jelentek meg, melyek végig folytak arcán. Látszott rajta, hogy nagyon küzdött...
Végül következett az utolsó lökés. És a baba megszületett! Gyönyörű látvány volt! Lemosták. Ő csak sírt, és sírt. Én is eleresztettem néhány könnycseppet. Nagyon megható volt. Odaadták a kezembe a kisbabát.
-Gyönyörű!- csak ennyit tudtam kinyögni.
Zsófi pedig csak mosolygott. Odaadtam neki a babát, aki azóta is csak sírt. Életem legszebb pillanata volt ez. A nő, akivel leélem majd az életem, és a gyermekem, aki végigkíséri ezt.
Furcsa volt belegondolni.. Apa vagyok!

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész. Ha igen, jelezd egy vote-tal vagy egy hozzászólással! Puszi! 😘