Jumanji - Maugli Aranya

Checkpoint no. 3

Rossy POV

Nagyokat ásítva kelek fel reggel. Magamat is meglepem, hogy a nappal együtt kelek, de ez biztos a karakterem rossz szokása. Halkan Tonyt és Amyt nem felkeltve elsétálok a kis faház magasabb része felé. Legnagyobb meglepetésemre Eric ott áll és bámulja a felkelő napot.

- Ric? - Szólalok meg, mire a fiú ijedten felém fordul.

- Ros? - Kuncogok meglepett arcán és mellé lépek.

- Nagyon szép, ugye? Sose voltam az a korán kelős fajta furcsa, hogy a karakterem az. - Mondom a felkelő napot bámulva.

- Egyet kell értenem! Most mit meg nem adnék egy jó kávéért! - Sóhajtja.

- Kérd meg Tonyt, hogy rakjon össze egyet! - Mondom kuncogva, mire a homlokához kap.

- Hülye karakter! Miért kell neki ennyire utálnia Tonyt! - Morogja, amivel eléri, hogy hangosabban nevessek. Ezután kellemes beszélgetésbe elegyedünk, ami azért elég ritka főleg, hogy nem a játékok a témánk. Mikor a többiek is felkelnek megreggelizünk.

- Amy! - Szólalok meg komolyan, mire a lány rám mosolyog.

- Igen? - Kérdez vissza.

- Tudnál nekünk rajzolni valami firkát, ami megmutatja, hogy jutunk el a városba? - Tudakolom, de a lány csak pislog rám. - Könnyebben el tudnánk lenni, ha szét tudnánk válni, legalább a városig! - Magyarázom, mire bólogatni kezd és maga elé vesz egy lapot a táskájából, majd firkálni kezd és miután ezt háromszor megismételte kiosztja a papírokat.

- Most már mindenki el tud jutni a városba! Apropó város! Fiúk nem tudnátok hozni valami fegyvert, vagy védekezős cuccot! Most, hogy már van térképetek? - Vigyorog a lány.

- És ti mit fogtok addig csinálni? - Kérdezi Tony komoly arccal.

- Átnézzük a térképeket és megpróbáljuk betájolni magunk, hogy ne a vak világba induljunk el! - Vágja csípőre a kezeit a lány, amivel eléri, hogy őfelsége megadja magát és Ericel az oldalán elinduljon a városba. - Komolyan mondom néha rosszabb, mint egy óvodás.

- Akkor se volt normálisabb! - Válaszolom kuncogva. Amy pedig lefejeli az asztalt, de folyamatosan nevet.

- Igazad van! - Helyesel. - Már kicsinek se voltunk normálisak! - Rázza meg a fejét. - Na, nézzük ezt a térképet. - Teríti ki az asztalra a papírt.

- De jó lenne látni is belőle valamit. - Mondom, mire a lánynak megcsillannak a szemei és az ajándékba kapott paprikaport a lapra önti, majd csíkokba rendezi. Olyan odafigyeléssel csinálja, hogy meg se merek szólalni, nehogy a végén kizökkentsem.

- Kész is! Így néz ki a térkép! - Mondja diadalmasan, ahogy megtörli a homlokát. Én csak pislogok a vonalak és foltok halmazára.

- Ez az alagútrendszer, mi? - Nézek rá kíváncsian, mire biccent. Majd a legnagyobb pacára mutat.

- Itt lesz annak a Maugli pacáknak a szobra! Az ékszerei pedig ezekben a termekben vannak! - Mutat most négy másik teremre. - A felirat alapján egyszerű csapdák vannak benn, nem kell aggódnunk. - Mondja eltökélten.

- Ezt örömmel hallom! - Kuncogok. - Most már csak azt kéne kitalálni a hegybe hol jutunk be. - Nézek a lányra, aki lazán a válla felett int egyet a hegy felé.

- 1600 méter a tengerszint felett. Egy erdei ösvény kanyarulatában van a kapu, a térkép szerint. Csak az utat kellene oda megtalálnunk. Abba a járműraktárba se ártana benézni, hátha van benne benzi. Abból Tony tudna valami fáklya szerűt alkotni. Ha a fiúk megjöttek meglátogathatnánk azt a tigris sziklát. Biztos jó kilátás nyílik róla.

- Te mikor találtad ezt mind ki? - Nézek rá meglepetten.

- Amíg te flörtöltél a napfelkeltében Ericel! - Szavaira fülig pirulok.

- Nem flörtöltem! - Suttogom.

- Persze! Én meg szocializálódtam! - Kuncogja a lány, nem is foglalkozva vele, hogy kényelmetlen helyzetbe hoz.

Eric POV

- Még mindig nem értem miért kellett mind a kettőnknek jönni? Ami pedig a nagyobb baj, miért kellett veled jönnöm? - Nyavalyog Tony a városba tartó út során már huszonnegyedjére és kezd eléggé az agyamra menni.

- Nem tudnád egy pillanatra befogni a szádat? - Morgom, bemasírozva a bazárba. A fiú mellettem tovább morog. Én csak megforgatom a szemem, majd úgy döntök inkább a környezetemre koncentrálok.

- Megkaptad már a Tetrasal legújabb fejlesztését? - Hallok meg egy férfi hangot, ami érdekes dologról beszél.

- Mégis honnan szerezted meg? Az a legújabb fejlesztés még a konzol sincs kiadva hozzá! - Jön a válasz, mire kíváncsian a beszélgetők felé fordulok és ahogy elnézem nem csak engem lepett meg a dolog, mert Tony is ugyanúgy néz.

- Kenyeret? - Jön megint az első hang.

- Halat? - Jön a második.

- Te is azt hallottad, amit én? - Kérdezi Tony, mire megrázom a fejem.

- Biztos csak képzelődünk. Túlságosan hiányzik a modern világ. - Jegyzem meg, ahogy megint elindulok. A fiú mellettem bólogatni kezd, de hamar követ. Viszont alig megyünk két sarkot, mikor hirtelen megáll. - Mi lett Tony? - Kérdezem kezem megrázva az arca előtt.

- Azt hittem... Azt hittem, hogy egy robotot látok! - Vakarja meg a fejét. - Áh, biztos csak keveset aludtam. Nincs megszokva ez a korán kelés! Szedjük össze, amit kell, aztán spurizzunk vissza a lányokhoz. Ki akarom próbálni, hogy tudok-e kávét főzni! - Mondja eltökélten, amivel eléri, hogy nevetni kezdjek, de természetesen hamar a nyomába szegődök.

Rossy POV

Miután a fiúk megjöttek és Tony bebizonyította, hogy vannak konkrét előnyei is annak, ha az ember tudós, történetesen, hogy képes szinte a semmiből tökéletes kávét főzni. Úgy döntünk, hogy meglátogatjuk azt a bizonyos tigris sziklát.

Akkor se tudtuk volna eltéveszteni, ha nagyon akarjuk. Amint egy tisztásra értünk, azonnal feltűnt előttünk az égbe törő kődarab. Kicsit el is bizonytalanodtam, hogy mi tényleg meg akarjuk-e mászni azt a szörnyeteget. Pusztán azért, hogy jobban lássunk? Ennyiből simán felmehettünk volna a hegyre.

Viszont aggodalmam hamar felváltotta a zavartság, mikor a sziklára felkapaszkodva Eric megfogta a kezem, hogy segítsen. Mosolyogva fogadtam el az ajánlatát. Így kemény egy órás mászás után mind a négyen megálltunk a kőszörny fején. A látvány egyszerűen lélegzetelállító volt. Még életemben nem láttam ilyen szépen. A többiek arcából pedig könnyűszerrel leolvasom, hogy ők is így gondolják.

- Ha minden igaz az lesz ott a mi hegyünk! - Mutat egy hófödte csúcsra Amy. - Viszont van egy olyan érzésem, hogy nem lesz elég megtalálni az ajtót. - Fonja össze maga előtt a kezeit.

- Biztos van hozzá valami kulcs is, de ahhoz előbb az ajtót kellene megtalálnunk. - Gondolkodik el Tony is. - Viszont érzitek milyen jó levegő van itt fenn! - Sóhajt egy hatalmasat, én pedig lehunyom a szemem és hagyom a szélnek, hogy belekapjon a hajamba és a ruhámba. Igaza van Tonynak tényleg nagyon jó levegő van idefen. Sokkal tisztább, mint lent a faházban, bár lehet, hogy arról a szagról a szúnyog riasztó gyertyák tehetnek.