Saját versek

Tavaszi erdő kincsei

Régen elmúlt a fehéren csillogó táj időszaka,

S helyén pedig színes tulipánok pompáznak.

Rügyező fák az érkező tavasz első hívőszava,

S a méhecskék is dolgoznak nagy zsongásban.

A hideg fagy után zöld fű kezdte meg az életet,

Ahol cuki katicabogárkák lelték meg a helyüket.

Virágok mindennél jobban szeretik a fényeket,

És színes szirmaik tükrözik a letisztult lelküket.

A szél úgy simogatja a virágot, mint egy lágy kéz,

A szorgos rovaroknak sok a végrehajtandó dolog.

Méhecske kemény munkájának gyümölcse a méz,

Elkészítése miatt minden ember nagyon boldog.

Bizony a fényes napsugarak is visszatértek hozzánk,

Úgy, mint a tavasz hírnökei, akik a dalos madarak.

A Nap gyengén melegíti arcomat az erdei séta során,

És hallgatom a cinege dalát, aki már a fán is maradt.

Számomra a legeslegcsodálatosabb évszak a tavasz,

Mert, minden növény ismét virágzik, és új életet kezd.

Remélem, az erdő növénykincsei már ilyen szép marad,

És mostantól kezdve a főszerep a nap sugarait illeti meg.