Komfortzónán kívűl

°•Harmadik•°

Nem. Nem. Nem! Nem megyek bele a hülye játékaiba, és nem fogok vele menni, bárhova is akar! De talán egy kicsit bunkó voltam vele. De úgy tűnik, hogy nem igazán hatotta meg. Ez jó. Nem szeretem azokat az embereket, akik minden apróságon megsértődnek. Bár, én is néha túl érzékeny vagyok, viszont alapjáraton bírom a strapát. Bírnom kellett..Sajnos, vagy nem sajnos nekem is kijutott a sértegetésekből, amikor apró voltam.

Felhúztam a tornacipőm, ami hűségesen bírja a gyűrődéseket, és leslattyogtam a lépcsőn,majd kitártam az ajtót, és máris felemésztett a zűrös, és meglehetősen szmogos világ. Igazából nem vagyok boldog.

- Messze nem vagy boldog igaz?-Lépett mellém a srác.
- Hát, most már nem is....

Rémlett fel emlékeimben. Honnan szedte ezt a baromságot?

Annyira nem is hülyeség. Nadin, te totál őrült vagy. Na jó. Akkor most felszállok a buszra, és remélhetőleg nem lesz rajta Szilárd. Micsoda név..A busz, mint mindig most is tömve volt az emberekkel, akik valószínűleg ugyanúgy érezték magukat, ahogyan én. Üdv busz. Ahogy körül néztem nem láttam meg Szilárd szőkés barna fejtetőjét, és kicsit megnyugodtam. A mellettem álló nő viszont nem díjazta a körültekintésem, szerintem azt gondolta, hogy őt bámulom ,mert arra felé néztem, amerre ő áll. Pedig nem is..A busz ma is összehozta az embereket. Ahogyan fordult jobbra meg balra, emberek dörgölőztek egymáshoz, aztán egy csomóan felmordultak azon a részen. Egy lány, és egy szemüveges srác is egymásba botlott. Aranyosak, ahogy bocsánatot kérnek egymástól, miközben mind a ketten úgy pirosodtak el mint a tejbe tök. Ahogyan megállt a busz és kinyíltak az ajtók, kivonult a tömeg, és ott állt velem szemben Szilárd. Amint meglátott, mosolyogni kezdett azzal az idegesítő arcával. Leszálltam a buszról, és oda mentem hozzá.

- Azt mondtad mérget vehetek rá, hogy nem leszel itt fél nyolckor.-Mosolygott.
- Mert nem is!
- Fél nyolc van, te pedig itt vagy.
- Már nem sokáig.-Jelentettem ki, és elhúztam a csíkot.
- Gyere velem.- Szólt utánam. Meg se álltam, de ő sem.
- Légyszi Nadin, nem bánod meg.
- Mi van seggfejkém, minden lányt így szedsz fel?- Fordultam hátra széttárt karokkal. Erre a mondatomra elcsendesült, én pedig tovább haladtam.
- Nem az a célom.
- Ooh, hogyne, higgyem is el.- Mondtam, főként előre, mint hátra.
- Akkor máshogy közelítenék.-Fogta meg a csuklóm.
- Eressz.
- Gyere velem.-Mosolygott.
- Nem lógok miattad.- Mondtam, és ezzel végleg elsétáltam előle. És nem követett.
Már lassan becsengettek, én pedig Laurával ültem a terem előtt, ahol a nyelvtan óránk lesz. Barna hajamat a meleg miatt inkább felkötöttem, ez az időjárás hol meleg, hol nem. Egy szendvicset majmoltam, amikor sikerült leennem a fekete atlétámat.
- Szuper.- Szólaltam meg tömött szájjal.
- De béna vagy.- Nevette el magát, és a szája elé kapta a kezét, hogy ne essen ki az ő szájából is a kaja nevetés közben.
- Tudom.
- És mi újság Virággal?
- Hát, nem rég találkoztunk.
- Komolyan??- Lepődött meg barátnőm.
- Igen, komolyan.
- És?
- Nincs semmi. Szerintem semmi.
- Na de volt valami, vagy hogy?
- Hát ide fog járni.- Jelentettem be.
- Neee, komolyan??
- Igen, Laura, komolyan.- Nevettem.
- Mi lesz ezután?
- Szerintem maradunk köszönő viszonyban.
- Te meg ő?- Nevette el magát újra- Ne nézz már hülyének ,meg őt se. Nagyon jó barátok voltatok.
- De már nem.
- Szerintem bajok lesznek.
- Szerintem meg nem. Azt érzem, hogy mióta nem beszéltünk, változtam. Nem sokat, de változtam. Nagyon sok mindent már tök máshogy gondolok.
- Hát úgy legyen. Mindjárt csengetne...- Ne. nem bírom. Úgy szeretnék most otthon lenni, vagy máshol, csak nem itt. Rossz érzés tudni, hogy Virág is ide jár már. Rossz lesz látni őt minden nap. Inkább maradt volna a régi sulijában. Nem igazán figyelek Lau-ra, mostanában nem bírom hallgatni az embereket. - Tudtad, hogy a kutyák egyha..- Igen, most már biztos vagyok benne, hogy máshol akarok lenni. Bárho..Szilárd!
- Lau, én most elmegyek.- Pattantam fel.
- Ne már, hová?
- Nem akarok itt lenni. Délután írok.- Szedtem fel a cuccom, és egy gyors ölelés után el is indultam Szilárd terme felé. Gyors, és meglehetősen nagy lábaimnak köszönhetően hamar oda értem. Amikor meglátott először meglepődött, aztán hamar fel is kaparta a földről a cuccát, és kisietett a teremből éppen mikor megszólalt a becsengő. Elakartam sütni a "ez nem a kicsengő" poénomat, de jobbnak láttam hallgatni. Végtére is alig ismerem. Rám mosolygott, majd előre ment, én pedig követtem...