Komfortzónán kívűl

°•Ötödik•°

Eltelt három nap, és Szil egész végig a bulival nyaggatott...
- Nadi, kérleek.- Biggyesztette le a száját.
- Hagyj már!- Nevettem.
- Akkor harapdálni foglak.
- Akkor majd jól pofon váglak.
- Úgyis el jösz velem.- Lepődötten rá pillantottam, mire védekezően felkapta a kezét. Majd egy kisebb csend múlva...
- Úúúgyiiiiiis- Suttogta.
- Elég!- Csaptam a levegőbe.- Nem megyek, mi értelme lenne, én lennék a kerítő aztán meg jól helyben hagysz? Na nem.
- Nem gondoltam ilyesmire. Én úgy gondoltam, hogy együtt bulizunk, és ennyi. Nem akarok csajozni.
- Hát akkor minek mennénk?
- Gondoltam kicsit ki kéne szedni a komfortzónádból.
- A komfortzónámból?
- Miért ne? Olyan merev vagy mostanában.
- Csak mióta ismerlek.
- De látok benned változást. Csak fél...
- Honnan veszed, hogy félek?- Szóltam közbe- Honnan szedsz te bármit is??
- Hohó, nyugi vadgomba. Ha nem, akkor majd később megkérdezem.- Vigyorgott a mondata végére.
- Nem tudom Szil, nem vagyok biztos a buliban.
- Miért?
- Hát, Mindegy- Vettem nagy levegőt.
- Nem harapok.- Nevettem el magam a mondatán, ugyanis most cáfolta meg saját magát.
- Talán, mert nem érzem jól magam a bőrömben. És nem érzem azt a bugit, egyszerűen nem tudok bugizni.- Tártam szét a kezem.
- Ne viccelj már.- Nevetett.- Nem tudsz táncolni?- Mérges pillantásaimat rávetíttettem, de csak röhögött tovább.- Nadi figyelj, te nagyon közvetlen, és vicces lány vagy.
- Mi köze ehhez a tánchoz?
- Nem kell tudnod táncolni, csak érezd jól magad, beszélgess a haverokkal, ha kell pörögj párat, ringatózz jobbra balra, és kész.- Illusztrálta.
- Mondod ezt te, aki rutinos a bulikban, és tele van önbizalommal.
- Te is lehetnél.
- Mégis miért?- Nevettem fel.
- Szerintem- tartott szünetet-szép vagy.- Tolta a képem alá a választ. Elakadt a nevetésem, és meglepetség lépett a helyébe. Mindig is bennem volt az, hogy Szilárd előtt ne úgy nézzek ki mint egy ősember, aki a fogai közül szedi ki a kaja maradékot, és hogy egy kicsit inteligens legyek. Oda figyeltem arra, hogy ne legyek olyan béna előtte, meg mások előtt se, de sose gondoltam volna, hogy máshogy is képes rám nézni. Majd egy apró csend után folytatta.- És nem kéne mindig attól félned, hogy nem tetszel az embereknek. Csak szeresd magad, és ők is szeretni fognak.
- Jól van, Jézus, köszi a tanácsot- Nevettem.
- Akkor?- Nézett rám kíváncsian, mire a szél felkapta kócos haját, és kockás ingét. Nagy levegőt vettem ismét, és hosszan fújtam ki, olyan lehettem mint egy jóllakott gömbhal.
- Legyen.- Vágtam rá gyorsan, míg meg nem gondolom magam.
- Ez az!- Vigyorgott Szilárd.- Akkor készülj, mert pénteken lesz.
- Nem veszek fel puccos ruhát.- Jelentettem ki, mire vigyorogva bólintott, és fél kezével magához ölelt.

°°°

Az ébresztő órám kíméletlen zajjal szólalt meg, nem csodálom, hogy anya is felkel rá mindig a másik szobából. Gyorsan kinyomtam, még mielőtt átjönne, és kifeküdtem az ágyamon. Behunytam a szemem, és eszembe jutott Szilárd. Beugrott a szőkésbarna inkább szőke tincsei ahogy az arcába lógnak ezzel eltakarva a tengerkék íriszeit. Újjabb ébresztő kelt fel a képzeletemből, és mostmár véglegesen is kinyomom.
Ha vissza fekszem, sosem kelek ki. Kiszálltam a virágos ágyneműmből, és összekötöttem a hajamat. A tükörbe pillantva iszonyú látvány fogadott. Közelebb hajoltam, és megpöcköltem az orromon lévő mitaszereim. Gyönyörű látvány-Gondoltam-Bár..Alig látszanak.
A telefonomra pillantva eszembe jutott, amire az előbb akart kilyukadni az elmém.

Ma van Szil szülinapja.

És semmit sem vettem.
Kapkodásba kezdtem, nem tudtam hova nyúljak, mit adjak neki. Kifutottam a konyhába, és a hűtőben egy csoki hevert. Talán a csokit szereti, ki ne szeretné a csokit?
Jaj, de az olyan béna, és giccses?! Foggalmam sincs mit adhatnék, egy fiúnak.
És ekkor beugrott. Kinyomtatom azt az egy darab közös képünket, ami bár elég csúnyára sikerült, de ki nézi azt. Elővettem a szobámból az usb kábelem, és a telefonommal már rohantam is anya szobájába az ősrégi nyomtatóhoz. Ha még nem halt be, talán most fog.
- Jó reggelt.- Hadartam.
- Hozol egy kávét?- dörmögte anya csukott szemmel.
- Majd mindjárt.- Válaszoltam, és már készen is állt a nyomtató a kihívásra. Anya még nem tud Szilárdról, és szerintem még nem is kell. Képes lenne bele képzelni olyat is ami nincs. Mindig.
Pedig sosincs. Sose. A nyomtató lassú, de legalább használható képet nyomtat. Lassan előbukkan a nyomtatóból a lap, és elkezd kirajzolódni a két bolond fej, ahogy épp azt kiabáljuk "csirkee". Szilárd találta ki a csíz helyettesítéseként. Az aszalt arcom ellenére, nem volt a legrondább kép rólam, de nem kell közelebbről megnézni.
Ahogy a kép kijött a nyomtatóból, már rohantam is vissza a szobámba, ha nem csúszok meg a szőnyegen. Szuper.
- Mit hangoskodsz?- Lépett mögém anya, és fáradtan ásítozott.
- Csak nyomtattam.
- Inkább készülődj.- Utasított.
- Mááris.- Válaszoltam, és eleget is tettem a kérésének. Hálás vagyok az égnek, hogy nem kérdezősködött. Becsuktam az ajtóm, és kivágtam a képet, nagyjából szépre. Kapott egy masnit, és a csokival együtt a táskámba raktam.
Tuti szereti a csokit.
Készülődésem végett, egy laza farmert, és a virágos pólót vettem fel, aminek nincsen válla, hamár szülinapja van, nézzek ki valahogy. Hosszúra nyúlt hajammal keveset törődve csak kibontottam, megfésültem majd inkább vissza gumiztam.
A konyhában anya már hasznosította magát, és megcsinálta a kávéját, mondván, én magammal foglalkoztam.
Megcsináltam a napi rutinom, és már el is indultam a suliba.
Az utcán kibontottam a hajam, amit otthon csak át fésültem, és reménykedtem benne, hogy szebben néz ki mint reggel.
Mikor beértem a suliba Bence, és Levente tipikusan együtt szórakoztatták a kilencedikes lányokat az aulába, akik csillogó szemekkel koslattak a fiúk után. Nem akartam oda menni, úgy tünt elfoglaltak, de Bence észre vett.
- Hé, Nadin.- Intett a fiú, és felém pillantott mint az öt lány. Vagyis négy, és Levente.
Mosolyogva melléjük léptem.
- Szil?- Kérdezte Levi kikerekedett szemekkel.
- Nem velem jött.- Ráztam a fejem.
- Nem csodálom, ilyen hajjal.- Szólalt meg Bence.
Szúrós pillantásokat vetettem rá, aztán közölte, hogy "csak poén". De nem értettem, miért " poénkodik" mindig. A lányok felnevettek, és lenéző tekinteteket véltem felfedezni bennük. Különösebben nem különböztek. Mind úgyanúgy néztek ki. Szoknya, vagy rövidnadrág, és vörös, kivágott felsőt viseltek. Mind. A. Négyen.
De Levi is pirosban virított a fekete pulcsis Bence mellett, ezért hittem elsőre, hogy khm, hát..hogy lány. A csengő mentett meg a lenéző lányoktól. Na ilyet se mondok többet. Elköszöntem tőlük, és felsiettem az emeletre.