Play Date [Csábításból Jeles Castiel ff.]

Prológus

- Szia! - köszöntem egyhangúan.

- Szia kincsem! - próbált felkelni a kanapéról, apám. Szerencséjére sikerült is, bár egyből vissza is esett. - Jajj! - kapott a fejéhez. - Egy kicsit megszédültem.

- Azt látom. - mondtam. - Már megint ittál? - nem is kellett volna feltennem a kérdést, sajnos nagyon jól tudom a választ.

- Én? - kérdezte sértődötten, és szívéhez kapta a kezét.

Azt hiszi hogy ez olyan vicces!

~~~

Mint minden átlagos hétköznapon, most is megpillantottam az öreg épületet. A kifakúlt sárga falról már hullott a vakolat. Az ablakok enyhén koszosak voltak. A barna ajtón volt pár karcolás, de még mindig tökéletesen teljesítette a kiszabott feladatát. Lenyomtam a kilincset, és beléptem az intézménybe. Hangos nyüzsgés uralkodott a folyosókon. Elmentem a teremhez ahol órám lesz, és levágódtam a helyemre. Elővettem a fülhallgatóm, és elindítottam a kedvenc zeném. Noha nem nagyon kéne használni a telefonom az iskola területén, nem nagyon érdekelt ez a szabály.

- Jó reggelt gyerekek! - lépett be a tanárnő a szokásos sötét szürke kosztümében, és a jó szorosan összefogott kontyával.

- Jó reggelt Mrs. Kate! - köszönt vissza kórusban az egész osztály.

- Készítsétek ki a házi feladatotokat, és miközben átvesszük az új anyagot addig megnézem hogy kész van-e.

- Rendben. - szólaltunk meg ismét mindannyian. Előhalásztuk a táskánkból a biológia felszerelésünket, és a házinkat is kipakoltuk.

Szerencsére nem kerültem olyan közösségbe ahol mindenki hangoskodik és tiszteletlen. Persze ez nem azt jelenti hogy nincs magánéletünk, és hogy olyanok vagyunk mint a filmekben a tipikus jó gyerekek, akik mindig a tökéletesen kivasalt ingjükben várakoznak a tanárra. Szimplán tudjuk hogy mikor kell viselkedni.

~~~

- Akkor ne felejtsétek el megcsinálni a házitokat, és tanulni a következő órára! További szép napot nektek! - lépett ki a teremből az oktató. Mindenki azonnal megindult a barátai felé. Engem Annie közelített meg.

- Szia Katherine!

- Szia!

- Mizu?

- Igazából semmi különös. Veled?

- Anyáék azt mondták hogy a nyáron elmegyünk nyaralni Amerikába. - visítozott örömében.

- Ez szuper! - mosolyogtam barátnőmre.

- Már nagyon várom! - tartott egy kis szünetet, majd folytatta - Beszéltem anyával, és azt mondta hogy téged is viszünk!

- Tessék? Ugyan! Ezt nem fogadhatom el.

- Dehogynem! Amúgy is! Legutóbb ti vittetek engem nyaralni!

Már éppen válaszolni akartam, mikor belépett a terembe az igazgató.

- Katherine ki tudna jönni egy kicsit?

- P-persze. - zavartan felkeltem a székről, hogy elinduljak az ajtó felé, ahol rám várt a férfi.

- Miért keres? - suttogta Annie, mire rápillantottam. Válaszul csak megráztam a fejem.

Csendben követtem az irodába.

- Magát keresték telefonon. A kórházból. Az édesapja miatt.

- T-tessék? Mégis miért?

~~~

- Jó napot! - szaladtam a portáshoz. - Meg tudja mondani hogy merre van Philip Black szobája?

- Persze. - mosolygott rám kedvesen a nő, remélve hogy hátha segít kicsit lenyugodnom. - Harmadik emeleten a nyolcas szoba.

- Köszönöm. - válaszoltam egyből, majd beszálltam a liftbe, és megnyomtam a hármas gombot. Nem kellett sok idő és már a szobája előtt álltam, mikor mellém sétált az orvos.

- Ön Katherine? - kérdezte.

- Igen. Elmondaná hogy mi történt?

- Persze. Az apja egy kocsmai verekedésbe keveredett. Sajnos mire kiértek a mentősök, és a rendőrök, eléggé elfajult a helyzet. De szerencsére sikerült megállítani a verekedőket.

- Oh - csupán ennyit tudtam kinyögni.

- Az apja állapota jelenleg stabil. Belső vérzése van, és eltőrt néhány bordája, de nem kell aggódnia kisasszony! Remek orvosaink vannak, és már sokkal sokkal rosszabb esettel is álltunk szemben. - némán bólintottam.

- Bemehetek hozzá? - találtam meg ismét a hangomat.

- Persze, de ha jól tudom van bent nála valaki.

Mégis ki lehetne bent apánál?

Kopogás nélkül tártam fel az ajtót. Azt hittem hogy a mai nap nem lehet rosszabb.

Háát, tévedtem...

____________
😍Sziasztok babák!😍

Sikeresen átírtam a prológust, és új címet adtam a könyvnek. Remélem hogy tetszik nektek!