Play Date [Csábításból Jeles Castiel ff.]

2.rész

Egy hét telt el, mióta itt vagyok. Nagyon sokat beszélgetek a régi barátaimmal, főleg Lettivel. Mindenről jelentést teszünk egymásnak. Nem viccelek. Komolyan mindenről. 

- Lehet hogy találkozol Kennel.

- Haha, lehet!

- Azóta nem láttuk, mióta elment Párizsba. Erre te? Másfél évre rá odaköltözöl.

- De nem önszántamból! - emeltem fel a mutató ujjam.

- Jó, ez igaz. Pár hónapja azt hallottam hogy Ken katonai suliba ment!

- Tényleg?

- Aha.

- Az igen! Én biztos nem mentem volna.

- Szerintem ő sem a szabad akaratából döntött így. Tudod, az apukája is katona.

- Igaz. De lehet hogy tök jót tesz neki!

- Lehet. Haha de nem hiszem!

- Ne legyél ilyen gonosz!

- Jó, jó nem leszek! Akkor térjünk át jobb témákra. Vannak helyes pasik? - megforgattam a szemem, annak ellenére hogy Letti úgy sem látja, hiszen telefonon beszélünk.

- Téged mindig csak ez érdekel?

- Ahhaaaa!

- Te sosem változol!

- Haha! Van ilyen! De nem válaszoltál a kérdésemre!

- Láttam egyet kettőt. De semmi különös.

- Oh, hát az nem valami jó...

- Haha, ez van! Majd túlélem.

Órákon keresztül tudtunk volna még beszélgetni, de sajnos nem értem rá, hiszen anya kitalálta hogy ismerjem meg az "új" családját. Mikor előállt ezzel az ötlettel eléggé kiakadtam. Elhagyott minket, aztán pedig azt akarja hogy találkozzak azokkal akikért otthagyott minket? Azonnal fel is hívtam a keresztanyámat, akinek sikerült megnyugtatnia, és elfogadtatni velem a tényt, hogy sajnos, így vagy úgy, de muszáj lesz velük találkoznom.

"Próbálj megnyugodni Katy. Ez csak egy vacsora. Lehet hogy valami jó is kisűlhet ebből. Ja! És csak csinosan!"

Nemtudom hogy lehet ilyen pozitív! Egyszerűen képtelen vagyok rájönni.

Egy csinos, de mégis kényelmes összeállítást választottam. Kifésültem a fekete hajam, amit végül leengedve hagytam. Felkaptam a fekete bakancsomat, és egy kényelmes kardigánt, mivel kezdett lehülni a levegő estefelé, majd kiléptem az alkonyodó utcára.

Anya elmagyarázta hogy merre kell menni, ezért viszonylag hamar oda találtam. Mondjuk eléggé feltűnő ház. Egy tipikus fényűző villa.

Megnyomtam a sötétbarna színű csengőt, és vártam, hogy ajtót nyissanak.

~~~

- Én Francis vagyok. - mondta anyám új férje.

- Én pedig Katherine. - mutatkoztam be én is.

- Ő pedig itt a fiam Nathaniel, és a lányom Amber.

- Örvendek. - mondtam.

- Részemről a szerencse. - mondta Nathaniel.

- Gyertek! - bukkant fel anya hirtelen a nappaliban. - Kész a vacsora!

- Remek! - csapata össze a tenyerét Francis.

Mindannyian helyet foglaltunk egy-egy széken. Folyamatosan kérdésekkel bombáztak a szülők, és még néha Nathaniel is. Mind nagyon kedvesek voltak, bár nem hiszem hogy Amberrel túl jóban leszünk.