Madrid életem fénypontjának otthona és sötétségének is

5

Mi csajok közben pihennünk míg a férfiak a gyerekekekel játszanak. 

-Na mesélj mi van veletek?-kérdezi tőlem Clarisse 

-Ha az egész történetre vagy kíváncsi akkor elmondom. 

-Akkor elmondod-mondja nekem

Visszaemlékezés

Egy nyári estén volt az hogy könyörögtem a szüleimnek hogy had menjek el egy barátnőmmel egy buliba. Végül elengedtek. Ki is csíptem magam hiszen először mentem buliba. A barátnőm Kira is hozzánk jőt át készülődni. 

-Na akkor csajok vigyázatok egymásra- mondja nekünk apám 

Én csak bólogatok majd pedig neki és anyának is adok egy puszit majd elindulunk. Mikor oda érünk már halom a hangos zenét. Mikor beérünk a házigazda Thomas Kira barátja megkínál minket egy egy fura színű löttyel lévő pohárral. 

-Szia mi van abban?-kérdezek rá

-Semmi baj idd meg ettől picit felszabadulsz- mondja nekem akkori legjobb barátnőm

Mivel bíztam benne meg is ittam. Majd elmentem a táncolok közé és táncoltam. Egyszer csak azt vettem észre hogy valaki át öleli a csípőmet. Megfordulok az ölelésében hogy tudjam ki az. Ekkor megláttok egy cuki barna szemű és hajú srácot. 

-Szia Marco vagyok -mondja

-Szia én pedig Iza- mondom 

-Táncolnál velem szép lány?-kérdezte meg akkor 

Én pedig csak bólintottam rá. Majd elkezdtünk táncolni majd a tánc egy idő után már csak egymáshoz simulás volt. Majd fogta az államat és fel emelte a fejem és megcsókolt mivel már ittam nem igazán ellenkeztem. Ő elkezdet húzni a fölső emelet felé ahol betértünk egy szobába és egy őríjtő éjszakát töltöttem el vele. Reggel arra keltem hogy fáj a fejem. Kerestem magam mellett Marcot de csak egy cetlit találtam amin az állt hogy jó volt az este. Miután gyorsan felöltöztem és sírva haza indultam. 

Mikor a házunkhoz értem megláttam Sese szüleinek a kocsiját nem igazán szoktunk egymáshoz menni mivel nagyon messze lakunk egymástól. Be megyek a házba és látom hogy a nénikém és a húgom nagyon sír. Amikor húgom meglát szinte szalad felém. 

-Mi történt?-kérdezem nagybácsitól és Sesétől 

-Izabella kérlek ülj le- tettem amit mondott- a szüleid sajnos tegnap este elindultak egy étteremhez hogy együtt vacsoráznak. De mikor haza felé indultak egy másik autó beléjük hajtott. Sajnálom Iza de a szüleid meghaltak. 

Amikor ezt meghalottan minden össze tört benne. Üvölteni tudtam volna de tartanom kellett magam a húgom miatt hiszen őneki már csak én voltam mint támasz. 

Két héttel miután megtudtam el is temettük a szüleinket majd pedig a Ramos családhoz költöztünk. A mi házunkat pedig el adtuk mert fájdalmas volt még a környékére is menni. 

Visszaemlékezés vége

-És hogy derült ki a terhességed?- kérdezi Clarisse miközben adott nekem egy papír zsebkendőt mivel elkezdtem könnyezni

-Azt tudom hogy Sesével kint voltunk és éppen bohóckodtunk amikor egyszer csak össze estem. A nagybácsimék azonnal be vittek a kórházba ahol a vérvétel azt mutatta hogy terhes vagyok majd a nőgyógyász meg is erősítette. Nagyon nehéz volt mivel még félig én is gyerek voltam. De szerencsére a nagybácsimék mellettem álltak. A doki a második kórházi napomon megkérdezte mit teszek. És amikor fel hozta az abortuszt nagyon elborzadtam hiszem már hallottam róla. Nénikém szorította a kezem és azt mondta nekem ha megtartom őket ők segítenek. És végül mint látod megtartottam az én két gyönyörű gyermekemet. 

-És utána mi volt ha még van erőd mesélni?

- Jó mesélni végre valakinek aki nem a családhoz tartozik. Nehéz volt hiszen pont akkor kezdtem volna az orvosin ezért nagyon féltem de amikor közöltük az igazgatóval mi áll fent. Ő ajánlotta azt hogy végezem el levelezőn mivel nagyon jó tanuló voltam. Jól is ment persze voltak nehéz pillanatok hiszen a gyerekek is szívták az energiámat de nagyon sok segítséget kaptam hogy sikerüljön le vizsgáznom. Most pedig büszkén mondom ki hogy sikerült megcsinálnom és már két hat éves gyereket is neveltem közben. 

-Hát nekem még így is nehéz néha pedig én sokkal később szültem mint te. És gondolkodtál már azon hogy elmondod a fiúnak. 

-Gondolom nem jöttél rá hogy ki az?-kérdezem meg 

-Nem de akkor úgy látszik ismerem igaz. -én csak bólintok-Ki az?

-Marco Asensio de ezt kérlek se a bongyinak se Sesének ne mond el jó. 

-Persze nálam a titkod biztonságba van. 

Közben már vacsorát tálalhattuk a húgommal hiszen a Ramosék és Marceloék is nálunk töltötték az egész napot. Miután végeztünk a vacsival mind a két család elköszönt és mi is elindultunk le feküdni hiszen  a gyerekeknek holnap suli nekem pedig menni kell dolgozni ezért most csak egy gyors zuhany volt mindenki részéről majd az ágyba mentünk.