Novellák, és agyszülemények

Már láttalak...

- Egyelőre semmi.- szólt Natasha egy kávézóban ülve. 

- Nálam is tiszta minden! - suttogta Wanda. -Most éppen egy mosdóban vagyok..szóval inkább nem beszélek- mondta kissé komolytalanul.

- Katona, önnél minden rendben?!- hülyéskedett Thor. 

- Igen, Tarzan kapitány!-Steve próbált komoly maradni, de így is majd megfulladt a röhögéstől. 

- Wanda, a tesóddal mi van?- kérdezte Clint. 

- Nem tudom. Elvileg egy edzőteremben van. Pietro, itt vagy?! 

- Igen, de ne hívogassatok már állandóan, mert fontos dolgom van! 

- Mégis mi olyan rohadt fontos?- vágott unott fejet a lány.

- Edzem. 

- Azért ennyire még én sem vagyok agyhalott, hogy erre ne jöjjek rá...-nevetett fel kínosan a másik. 

- Auu..a francba!- kiáltott fel a fiú. 

- Mi van, jól vagy?!- aggodalmaskodott Wanda. 

- Asszem. Csak kiment a bokám, de minden rendben lesz..nyugi!

- Mikor jössz vissza?

- Fogalmam sincs. Majd ha megunom az..azt a! Ez meg ki a fene? Juj de helyes...

- Kit láttál? Hogy néz ki?

- Sötét hajú, és kék szemű...Fekete ruhában van, és éppen a futópályán...fut.- ájuldozott a srác. 

- Olyan ismerős ez a személyleírás. Nem láttuk már őt valahol?- kérdezte a lány gyanakvóan. 

- Mondj még róla egy két dolgot! Én lehet hogy tudom ki az..- szált be a beszélgetésbe Tarzan. 

- Hát.. elég helyes pofája van, és kicsit vicsorítós mosolya.. Olyasmi magas mint te, Thor, és amint látom jól megy neki a barátkozás.- Thor elképedt, majd szinte beleordította a rádióba: 

- Atyaég..basszus,basszus!!! Az Loki! -kiabálta. -Nehogy odamenj hozzá, mert nem megbízható.. Ő a mostohatestvérem.

- Az engem nem izgat. Tudod, Thor a te tesód túl jó srác ahhoz, hogy csak úgy elmenjek mellette! - vágyakozott Pietro. 

Még mindig a földön ücsörögtem. A bokám  nagyon fájt, méghozzá annyira, hogy nem bírtam rá állni. Egyszer csak odajött hozzám Loki, majd lágy hangon megszólalt:

- Segíthetek önnek? Föl tud állni?! - nyújtotta kezét felém. 

- Igen, köszönöm. De ha már itt tartunk engedje meg, hogy bemutatkozzam. Pietro Maximoff vagyok, és van egy lány ikertestvérem. -A sötét hajú elmosolyodott. 

- Én Loki vagyok. Nagyon örvendek! - segített föl.- Úgy látom elég csúnyán kiment a bokája..Kapaszkodjon a vállamba, elviszem ahhoz a padhoz. 

- Ó, nagyon köszönöm, hogy segít! - mosolyogtam vissza rá. 

- Tegezz csak nyugodtan, Pietro!

- Szabad lesz?!- kérdezte amint fölhajtotta a nadrágom szárát, hogy megnézhesse a bokámat. 

- Persze. 

- Ez így fáj?- érintett meg egy pontot. 

- Nem igazán..

- És itt érzel fájdalmat? - bár már az arckifejezésemről valószínűleg sikerült leolvasnia a választ. - Szerencsére nem törés, csak egy csúnya zúzódás. Ezt helyre tudom hozni! 

- Tényleg? Biztos orvos vagy..

- Ó, nem..dehogy is vagyok orvos!  Asgardban sok mindent megtanultam. - szólt, miközben visszahajtotta a nadrág szárát.  

- Te tényleg Asgardban éltél, mint Thor?!- kérdeztem csodálkozva. 

- Igen, ott éltem. De most inkább gyere velem a lakásomra, ellátlak! - karolt át óvatosan. 

Loki nagyon szimpatikus volt nekem. Őszintén szólva, egy kicsit tetszett is... Folyton udvarias volt velem, és még el is látta a sérült lábam. Már éppen meg akartam köszönni neki a vendéglátást, amikor így szólt:

- Kérlek maradj még egy kicsit! Van néhány jó filmem..és arra gondoltam megnézhetnénk valamelyiket.