Csak Mi vagyunk, Te és Én nincs.

1.

A nevem Ryan, Ryan Mcmullen. 17 éves vagyok. Kicsit alacsonyabb az átlagnál, hajam barna, és az a tipikus oldalt felnyírt középen felzselézett fazonja van. Alkatomat illetve, elég sovány vagyok, izmosnak csak egy minimálisan vagyok mondható. Szemeim barnák, bár olykor inkább zöldes az árnyalata egy pici sárgával. A suliban azt hiszik rólam, hogy "szédítem" a lányokat, de aztán mindenkit lepattintok, és a "megszerezhetetlen" csoportba tartozok, mivel senki nem elég jó ahhoz hogy lefeküdjek vele. Mindez nem azért van, mert egy bunkó válogatós pöcsre hasonlít a jellemem, csak egyszerűen meleg vagyok. Igen, jól hallottad, a fiúkat szeretem, így gondolom már érthető, hogy miért nem kell a sok csinos lány. De persze, ott a pont, miért szédítem őket? Minden kur... akarom mondani lány, (akin mellesleg átment a fél suli) azt hiszik, hogyha kedves vagyok, (ami annyit takar, hogy nem szemétkedek, és visszaköszönök) az már azt jelenti, hogy tetszenek nekem. Szóval, nem tudok mit tenni, maradok a nagyképű szépfiú szerepében, hogy ne bukjak le.
A ruházatom általában szűk farmerból és bő felsőből áll, az elmaradhatatlan tartozék pedig a sapka.
Ne úgy képzeljetek el, mint egy lányt, csak azért mert meleg vagyok, én is szeretek sportolni és hülyülni, mint a "normális" fiúk, talán ezért sem jött még rá arra senki, hogy melyik nemet is szeretem, de jobb is ez így, nem akarok balhét, vagy hogy kirekesszenek a szexuális identitásom miatt.

Egyedül élek, már 15 éves korom óta. Ekkor mondtam el a szüleimnek, hogy meleg vagyok. Apám azt mondta, hogy nem akar többé látni, ezért vett nekem egy lakást a suli közelében, minden hónapban küld pénzt a megélhetéshez, valamint a sulit is fizeti. Szóval elég magányosan telnek a napjaim.

Pittyeg az ébresztőm, ezért kénytelen vagyok kimászni az ágyból. A fürdőszobában elvégzem a reggeli rutinomat, fogmosás, arcmosás, haj rendbeszedés stb... Összeszedem a tankönyveimet, majd egy szürke táskába hajítom. Felöltözök, majd egy fekete baseball sapkát nyomok a fejemre. Bezárom a lakást, majd elindulok a rettegett épület felé. A műmosolyomat már profi szintre fejlesztettem, ezért nem okoz gondot "derűs" arccal végigbaktatni a folyosón. Benyitok a terembe, ahol köszönök, amit legtöbben viszonoznak is, majd leülök a helyemre. Mindenkinek van padtársa, csak nekem nem. Nem mintha annyira zavarna, csak furcsa. Nem telik el sok idő, egy csaj picsagatyában az asztalomra ül.

- Szia Ryan ~ kezd el nyávogni

- Szia Wendy ~ ő a főkurva, mondható a legelittebb ribanc

- Hallottad, hogy jön egy új osztálytárs? ~ "mondja" rágózás közben

- Nem hallottam róla ~ adok választ, majd a füzetem kezdem bújni, hogy elmenjen

Szerencsére a tervem bevált, és riszálva magát lelépett. Mike jött oda hozzám, majd elkezdett dumálni. Elvileg barátok vagyunk, de inább csak haver, mármint nem olyan igazi igazi barát, csak olyan mint majdnem mindenki a suliból.

*

Becsöngetnek. Beatrix tanárnő, a töri tanár (mellesleg az ofő is) lépett be a terembe. Mellette egy fiú állt, barna hajának hasonló fazonja volt mint nekem, szemei úgyszintén barnák, vagy már inkább feketék. Olyan magas lehet mint én, vagy egy hangyafasznyit magasabb. Farmert és egy zöld pólót viselt, amin át látszik hogy enyhén kockás a hasa. Irtó szexy. Neeem! Nem és nem és nem! Nem tetszhet nekem, mivel 99% hogy heteró.

- Jó reggelt ~ köszön a tanárnő ~ Mint láthatjátok, érkezett egy új osztálytársatok! Mutatkozz be kérlek!

- Helló, a nevem Wiliam, Wiliam Fox, 17 éves vagyok. ~ mosolyodik el

- Wiliam, kérlek ülj le ~ gondolkozik, egy kicsit ~ Mondjuk Ryan mellé! ~ mutat rám.

Na basszus. Leült mellém, elmormoltam egy sziát, amit viszonzott is.

*

Nem tudtam egész nap figyelni a tanárokra. Wiliam akart velem beszélgetni, de nekem nem ment. Rövid válaszokat adtam neki, és nem kérdeztem vissza. Mondhatni, elég távolságtartó voltam. Nem akartam hogy észrevegye, a gyorsuló szívverésem, vagy a piruló arcom, ezért viselkedtem vele elutasítóan, pedig szívem szerint órákon át beszélgettem volna vele. Elég sokáig próbálkozott, de aztán feladta.

*
Épp indultam volna haza, de Mike odalépett hozzám.

- Szia Ry ~ bokszolt a vállamba

- Hali ~ erőltetek mosolyt az arcomra

- Miért voltál bunkó az új sráccal?

- Csak fájt a fejem, tudod hogy akkor kicsit elviselhetetlen vagyok ~ ha nincs jó kedvem, vagy valami ilyesmi történik, akkor azt a frontra fogom

- Mi is a neve... ~ gondolkodik hangosan

- Wiliam Fox ~ mondom

- Jahh, tényleg ~ neveti el magát, a saját hülyeségén ~ Nem rendelünk pizzát?

- Fáj a fejem, nincs ehhez se kedvem - közben megérkeztem a házamhoz, szóval a kulccsal babrálok

- Oks, akkor cső! ~ miután én is elköszöntem tovább ment.

Becsukom magam mögött az ajtót, majd bezárom. Igen, mindig, bezárom az ajtót, lehet hogy egy kicsit parás vagyok, de ez van. Kinyitom a hűtőt, de csak egy doboz tejet és egy kevés sajtot találok. A szekrényeket is átkuttam, ez eredmény pár falat müzli lett. Szóval ki lehet találni, hogy mi lett az ebédem. Lehuppanok az asztalhoz, előveszem holnapra a tanulnivalókat és ezzel egyidejűleg a kajámat is elkezdem enni.

*

Mire végeztem már szürkülni kezdett. Elmostam a tányérom és a kanalam, majd egy pulcsit felkapva kilépek a házból. A közeli kisboltba megyek, mivel a tej is elfogyott, a müzliről nem is beszélve. Viszonylag jó az idő. Tipikus tavaszi este szag leng körbe mindent.

*

Kemény 4-5 perc séta után már a polcok között bandukolok. Már bepakoltam a kosárba a kellő élelmiszereket, és az eladóhoz viszem.

Mi a fasz?

A pult mögött Wiliam mosolyog. Itt dolgozik? Lehervad a mosoly az arcáról. Szóval utál. Bár nem is csodálom, Ahogyan viselkedtem vele, jogos hogy gyűlöl de ha haverként gondolna rám, még nehezebb lenne nem szeretnem.

- Kérsz még valamit? ~ műmosolyt erőltet magára

- Nem csak ennyi lesz ~ mondom fapofával

Kifizetem a dolgokat, majd gyors léptekkel kiviharzok az üzletből. Itt már nem bírom fékezni magam. Elerednek a könnyeim. Előtte nem bírok mosolyogni. Sírva szaladok haza felé. Olyan jó lenne most eltűnni. Ha lenne egy gomb HALÁL felirattal, akkor megnyomnám. Nem akarok nélküle élni. Lehet mondani, hogy nem is ismerem, de amikor a többiekkel beszélt én akkor is figyeltem rá, mert kíváncsi vagyok. Érdekel minden apró butasága, egyszerűen minden ami vele kapcsolatos.

Sokkal barátságtalanabbnak tűnik minden. Kinyitom az ajtót, majd ledobom a szatyrot, és be is zárom. Ki akarom szellőztetni a fejem. Elmegyek sétálni. Könnyeim ugyanazzal a tempóval dőlnek, mint mikor kiléptem az üzletből.

*

Már 22:56 van, de nincs kedvem hazamenni. Továbbra is sétálgatok, elmerülve a gondolataimban. Már lemondtam arról, hogy küzdjek a sírás ellen. Csak lehajtott fejjel koptatom a cipőm. Önmarcangolásom közepette neki megyek valakinek.

- Jajj, bocsánat ~ felnézek, egy gyönyörű feketés szempárba

- Ryan? ~ néz rám Wiliam

- Ühümm... ~ törlöm le a könnyeim

- Baj van? ~ erre csak megrázom a fejem ~ Ühm, izé... Biztos?

Miért kérdezget ilyeneket? Hogy még jobban fájjon? Mindenesetre egy újabb sírógörcs tör elő belőlem.

- Sss ~ simít végig a hátamon ~ akarsz róla beszélni? ~ megrázom a fejem

- Nekem mennem kell - mondom, majd amilyen gyorsan csak tudok elkezdek hazafele rohanni.

*
Fürdés után álomba sírtam magam. Miért kell szeretnem?!