Csak Mi vagyunk, Te és Én nincs.

5.

Wiliam szemszögéből /buli közben/

Nem lehet igaz. Most meg hova tűnt? Ki az a Nate? Miért rángatta el? A "haza" hol van? Miért nem szólt, hogy elmegy? Túl sok a kérdés... Lényegesen több az átlagosnál.

Előszedem a telefonom, és elkezdem hívni Ryant, hátha megtudom hogy mégis mi volt ez. Nem veszi fel. Még vagy 15x próbálkoztam, de mindhiába, nem vette fel. Írtam neki egy halom üzenetet is, de nem válaszolt.

Talán az a Nate a szerelme. Mondjuk elég fiatalnak nézett ki, max 14-16.

Idegesen próbálok kikeveredni a tömegből, de még csak arra sem méltatnak, hogy egy picit alrébb menjenek.
Nagy nehezen átvergődtem a rengeteg emberen, és a friss levegő megcsapta az arcom. Felüdülés. Csak Ryan miatt jöttem el, ha valaki más kér meg hogy jöjjek, tuti nemet mondok. Megint rápillantottam a telefon kijelzőjére. Semmi. Miért nem képes vissza írni?
Mindegy, majd hétfőn megkérdezem, hogy mi volt ez.
Talán el kéne mennem hozzá. De mi van akkor ha nincs otthon? Vagy ha nem akar látni? Esetleg megbámtottam? Ez hülyeség, nem mondtam semmi sértőt. Nem akarok nyomulni, szóval haza veszem az irányt.

Az úton jöttek szemben enyhén iluminált állapotban lévő fiatalok, akik szebbnél szebb dolgokról folytattak "kommunikációt",de nem foglalkozna velük mentem tovább.

*
Elég hamar haza is értem, halkan nyitottam ki az ajtót, mivel nem tudom hogy a anya és apa  alszik-e vagy ébren van e még.
Beléptem a nappaliba, anya a nappaliban ücsörgött a tv előtt.

- Helló - köszönök halkan

- Hogy hogy ilyen korán? - mosolyog kicsit aggódva - Nem volt jó?

- De csak.. - anya amolyan "na mitörtént" arcot vág, mostmár muszáj elmondanom neki - tudod Ryan...

- Az a barátod? - elég sokat meséltem neki róla, bólintok

- Csak miatta mentem, amúgy nem igazán akartam, de gondoltam hogy jó lesz, egyet hülyülni vele... - megakadtam a sztoriban

- Csak barátként tekintessz rá? - hát igen, elég jó a kapcsolatom anyával, és nagyon jól ismer, megrázom a fejem - akarod folytatni?

- Meglátott egy 15 éves körüli Nate nevű gyereket, aki már elég részeg volt, majd elkezdte kirángatni, hogy hazaviszi, mire a kissrác elkezdte, hogy megfertőzöl, de a végén mégis elvitte Ryan, ezek után rengetegszer hívtam, meg írtam is neki, de nem válaszolt és nagyon aggódok - nyögtem ki egy szusszra

- Te tényleg szereted őt - gondolkodik el anya, majd én sírva roskadok a kezébe. Tudom, nem feltétlen a koromhoz illő viselkedés, de ez van - van valami esély arra hogy ő is szeressen téged? - teszi fel, a tabu kérdést

- Egy másik fiú tetszik neki... - szipogom

- Sss... - simít végig a hátamon - adj neki egy kis időt, ne érezze azt hogy zaklatod

- Tudom hogy ezt kéne tennem, de olyan nehéz... - mostmár zokogok, de jó...

- Beszéljek a szüleivel, hogy tudjuk hogy biztonságban van-e? - javasolja

- Egyedül él, soha nem beszélt még a családjáról...

- Ohh, értem - a hangja vigasztaló, de most ez sem segít. Fáj.

Az elkövetkező órák azzal teltek, hogy a tévét bámulva chipset ettünk anyával, szóval semmi értelmes. Itt is aludtam el, fogalmam sincs hogy hány órakor, de nem is igazán érdekel.