Szerelem a láthatáron

Chapter2

Tekintetem most az említett osztály felé kalandozott.
- Nézd ez nagyon hosszú..-fordulok vissza Haruhoz. Nem tudom hogy most elkellene e mondanom neki mi történt. Szeretném, hiszen a legjobb barátnőm és tudom hogy minden körülmények közt számíthatok rá de..annyira rossz erről beszélnem.
- Jó akkor majd a teánál-vigyorgott. Igen, ez Haru. Ha ki akar belőled szedni valamit azt bizony száz százalék hogy kihúzza belőled.
- Oké-egyeztem bele egy szemforgatás kíséretében-elmondom mi történt.
- Na erről beszéltem-mondta ki büszkén majd hirtelen megszólalt a csengő. Haru és én gyorsan összeszedtük a holminkat, majd elsiettünk a kövi óránkra.
Ryuga szemszöge:
Azt hiszem Aikot láttam elsuhanni az osztályterem előtt az egyik barátnőjével. Feláltam hogy jobban megnézhessem, de sajnos addigra már befordultak a másik folyosóra és nem tudtam kivenni az arcát. Úgy érzem hálával tartozom neki azért amit értem tett de..nem tudom pontosan mivel tudnám neki meghálálni. Talán elhívom őt moziba vagy ilyesmi. Örülne neki? Egyáltalán eljönne velem? Mi van ha nem-et mond és akkor utána elég kellemetlen lesz találkoznunk. A francba miket beszélek...egyáltalán igent? Ismét eluralkodott rajtam az a tipikus rossz hangulat ami egyébként is rámtör nap mint nap de ezúttal intenzívebben. Úgy érzem hogy nem vagyok elég jó..
Táskámat vállamra véve kisétáltam a teremből.
  Az órák ezentúl dögunalmasan teltek, nehezen hiszem el. Túlvagyok két felelésen és egy lecseszésen amiért máshova figyeltem az anyag helyett. Nem értem, ha a többiek szabadon beszélhetnek és dobálhatják egymást papír galacsinnal akkor én miért nem vehetem le legalább egyszer a szememet a tábláról. Már csak egy óra van hátra aztán mehetünk is haza. Mint mindíg, ezúttal is utolsóként mentem ki a teremből. A szemem sarkából megpillantottam Aikot. Ismét...egy csapatnyi lánnyal beszélgetett, de nem hiszem hogy ismerem őket. Menni fog Ryuga. Ne aggódj, hiszen ez csak Aiko. Aiko rendes és biztosan igent mond majd.-mondogatom magamban, de a bizonytalanságom erősebb ennél. Végül aztán úgy döntöttem megvárom amíg egyedül hagyják őt, de mivel csak pár másodperc választott el a becsengetéstől cselekedtem.
- Szi-mondtam volna, de egy erős kéz megragadta a vállamat. Nem mertem megfordulni. Nem vett rá a lélek hogy belenézzek Ren szemébe.
- Ryuga-mondta diadalmasan egy hang. De nem Ren volt az...hanem Kasuke.

Sziasztook! ♡
Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy ennyien olvastátok az előző történetemet. Sajnálom hogy nem volt folytatás elég sokáig, de sajnos nem volt ötletem hozzá sem pedig időm, de ígérem megpróbálok szorgalmasabb lenni! Puszi nektek és mégegyszer ezer köszönet ♡♡