Szerelem a láthatáron

Chapter 6

Aiko háza előtt egy hatalmas fehér kapu állt, ami mellett két egyenruhás férfi őrködött. Kérdéses hogyan fogok rajtuk átjutni konfliktus nélkül. Nem tűnnek valami kedvesnek. Ha legalább tudnám a lány számát akkor könnyebb lenne a helyzetem. Minden erőmet ősszeszedve odasétáltam hozzájuk.
- Jó napot!-köszöntem egy hatalmas mosoly kíséretében-Hogy vannak?
- Egy nevet.
- Hogy?-kérdeztem, mire totàl idiótán néztek vissza rám.
- Mi a neve fiatalember!
- Ryuga Erizawa.....uram-tettem hozzá a lehető leghalkabban.
- Mit akarsz itt?-szólal meg a másik is.
- Aikohoz jöttem.
- Van időpontja?
- Időpontot kell kérni?
- Aiko kisasszony nagyon elfoglalt mostanában. Be van táblázva.
- Értem. Megtennék hogy szólnak neki?
Az őr ráncolni kezdte a homlokát.
- Már miért tennénk? Hiszen nincsen időpontod..
- Kérem. Nagyon fontos lenne.
Könyörgő tekintettel néztem rájuk, de látszólag egyiküket sem hatotta meg, ugyan azzal a komor arckifejezéssel bámultak rám. A dolog egy idő után kezdett kínossá válni úgyhogy inkább csalódottan megfordultam és elkezdtem visszafelé sétálni. Hihetetlen...vajon Aiko megérti ha nem megyek el vele? Nem akarok olyan srác lenni aki megígér valamit aztán szarik az egészre és faképnél hagyja a lányt. Hirtelen meghallottam ahogyan az egyikük utánam kiált. Kérdőn visszafordultam és megláttam hogy egy szürke telefont lóbál a kezében.
- Szerencsés fiatal ember. A kisasszony azt mondta hogy lemondta az időpontját a zene tanára és lenne ideje fogadni egy vendéget.
Megkönnyebbülten sétáltam végig a hosszú, virágokkal és kavicsokkal szegélyezett úton ami a ház ajtajához vezetett, majd megnyomtam a csengőt és vártam. Furcsa mód meg is feledkeztem róla hogy akár Ren is ajtót nyithat. Jelen pillanatban nem igazán érdekelt. Örültem hogy egyáltalán be tudtam jutni. Kisvártatva lépéseket hallottam az ajtó mögül, majd pedig Aiko kinyitotta nekem. A lánynak sötétbarna haja lelógott egészen a mellkasáig, a végei pedig hullámokban végződtek. Piros ajkait mosolyra húzta.
- Szia. Már vártalak. Ne haragudj elfelejtettem szólni az őröknek. Még jó hogy lemondta a zongora tanárom.
- Nem is tudtam hogy zongorázol-csillant fel a szemem.
- Tényleg? Te is játszol?
- Néha. Bár mostanában nem igazán szoktam.
- Mióta?
- Úgy egy-két éve...-válaszoltam.
- Olyan rég? Én csak négy hónapja kezdtem, de..nem megy a legjobban.
- Nem lehet annyira rossz-mosolyogtam.
- Akarsz fogadni?-nevetgélt-Bocsi, ne ácsorogj ide kint gyere be nyugodtan.
- Rendben.
Leültem a kanapéra és újra körbenéztem a tágas házon. Gyönyörű hófehér bútorok és tájakat ábrázoló festmények díszítették ki a nappalit. Tekintetem most a kisasztalra tévedt és megláttam rajta egy vázát tele illatos virágokkal. Basszus tudtam hogy elfelejtettem valamit. A rózsák..ne már hogy lehetek ilyen szerencsétlen.
- Valami baj van?-kezdte el fürkészni a tekintetemet.
- Jah nem, nem semmi..
- Rendben. Megkínálhatlak valamivel? Kávé, tea vagy süti?
- Egy kis sütit elfogadok köszönöm.
Aiko kedves volt és kihozott nekem a konyhából egy rakatnyi édességet.
- Azta...
- Ren és a haverjai hozatták őket ide amíg...nos fogalmam sincsen miket szoktak csinálni. Pasis dolgokat..? És megmaradt egy csomó. Annyit eszel amennyit akarsz.
Vettem is egyet, csokis sütemény kakaókrémmel megtöltve és étcsokoláté darabkákkal megszórva. Szerintem diabéteszem lesz mire mindet befalom.
       Aikoval egy csomót beszélgettünk, észre sem vettem hogy ennyire elment az idő.
- Szóval bemutatod azt a nagy zongora tudásodat?-kérdezte jókedvűen.
- Ha akarod..-egyeztem bele, majd nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról és leültem a zongora elé-De szólok hogy tényleg nem gyakoroltam mostanában.
- Nálam csak jobb lehetsz-bíztatott.
- Hát oké-vettem egy mély lélegzetet azzal elkezdtem rajta játszani.

Aiko szemszöge:
Hihetetlen...van ebben a dalban valami megnyugtató, de mégis arra késztet hogy libabőrös legyen az egész karom. Nagyon jól zongorázik, akár egy egész napot is elhalgatnám őt. Egyszer bátran, majd pedig gyengébben ütötte le a billentyűket. Ryuga kb 2 percig játszotta, azután amikor befejezte tapsolni kezdtem.
- Woow..ez nagyon szép volt.
- Most te jösz.
Tágra nyitottam a szemeimet.
- Mi? Biztos hogy nem.
- Ha én megcsináltam akkor te is.
- De én..
- Segítek-mondta kedvesen. Mélyen egymás szemeibe néztünk. Bólintottam, aztán torkomban dobogó szívvel oda sétáltam a zongorához és leültem elé. A srác apró mosolyt ejtett, ami bátorságot adott ahhoz hogy nagy nehezen belevágjak. Azt a dalt kezdtem el amit már egy jóideje gyakoroltam. A ,,Love me"-t Yirumától. Egy ideig jól is ment, de sajnos a közepénél tévesztettem és teljesen belekavarodtam az egészbe. Pedig olyan klasszul indult. Zavaromban bele haraptam alsó ajkaimba és kissé elvörösödtem.
- Ne hagyd abba...jó volt ez, csak próbáld meg bátrabban. Nem baj ha rontasz, én is egy csomót tévesztettem mire megtanultam egy dalt.
Ryuga leült mellém és lejátszotta az első szólamot. Lassan csinálta hogy én is követni tudjam.
- Most próbáld meg te.
- Rendben-bólintok egy aprót és megpróbálom lemásolni amit az előbb csinált. Azthiszem sikerült. Meredten nézte a billentyűket. Eluralkodott rajtam a pánik. Francba kihagytam volna valamit?
- Mi az? Elrontottam?
Megrázta a fejét és tovább vizsgálgatta a billentyűket.
- Jó volt..de még mindíg nem lazulsz el teljesen.
- Látod ezt nem tudom-mosolyodtam el kínosan-Nem tudok egyszerre koncentrálni és ellazulni is. Lehetetlen.
- Menni fog az..figyelj-hirtelen átkulcsolta a kezemet az övével és az ujjaim végét megfogva leütötte az első 9 hangot. Az ahogyan a bőre hozzá simult az enyémhez olyan...nem is tudom. Más volt. Nem olyan mint amikor a legjobb barátod fogja meg a kezedet, hanem..olyan jó érzés töltött el mint még soha. Szokatlan volt.
- Látod? Megy ez, teljesen ellazultál-mosolygott diadalittasan.
- Igen. Remek. Köszi-idegességemben eltűrtem egy tincset az arcomból és a fülem mögé tűrtem-Nem megyünk be a városba? Úgy tudom nemsokára vetítenek egy jó filmet.
Ryuga az órájára meredt és beleegyezően bólintott.
- De. Csak...még veszek egy sütit-mondta nevetgélve. Szegénykém már vagy ötöt befalt, de nem tudtam eldönteni az udvariasság miatt vagy mert annyira ízlik neki-Te nem kérsz?
Felém nyújtja a tányért, mire elveszek belőle egyet és megkóstolom. Igen..határozottan az utóbbi. Nem tudom honnan rendelte ezt Ren de felveszem a szakácsot.
          Ryuga és én Ren autójával mentünk be a városba ( Csak nem kell neki), majd pedig közösen elsétáltunk a moziig. Megmondom az őszintét, nem néztem ki még egy filmet sem, csupán nem akartam kínos szituációba kerülni Ryugával. Nem tudom mi ütött belém, de úgy éreztem ha még egy percet ott ülünk annál a zongoránál annak rossz vége lesz. Szerencsémre a film pont akkor kezdődött amikor oda értünk (na jó kb 2 percet késtünk de az amúgy is csak a felvezetés) azután helyet foglaltunk egymás mellett és nézni kezdtük. Valami harcos filmet néztünk amiben a főszereplő beleszeretett egy fiatal lányba és a kegyeiért kardot kellett rántania mások ellen. Eléggé véres volt, de romantikus is egyben....na jó inkább csak brutális volt. Néhány jelenetnél inkább elfordítottam a fejemet. Ryugán is látszott hogy kezdi kidobni a taccsot.
- Öm..nem tudtam hogy ez ennyire durva lesz-szabadkoztam.
- Nyugi én bírom-nézett rám büszkén, amikor a kivetítőn egy átszúrt embert mutattak azonban elfordította a fejét-Vagy..mégsem.
- Már csak pár perc és megcsókolja a lányt..asszem.
- Rendben. Remélem.
- Én is-suttogtam neki hallkan. Hirtelen egy idősebb nénike szólt ránk hátulról:
- Csendesebben, valaki szeretné nézni a filmet!
Visszafolytott mosollyal néztünk egymással Ryugára. Na jó ennyi. Egy öreg nénikének is erősebb gyomra van nálunk.
      Mikor vége lett a filmnek, látszott hogy kezd besötétedni, de mi még beültünk egy teára. Ren csak nem fogja hiányolni a kocsiját. Ha meg mégis, akkor így járt. Az ablak mellett foglaltunk helyet.
- Jó nap volt!-mondtam.
- Aha. Nekem is tetszett.
*valaki mögölem odasétált Ryuga mellé*
~ Virágot?
- Öm...igen, persze kérünk-bólintott, aztán kifizette nekem az illatos rózsát és a kezembe nyomta. Kicsit ledöbbentem, de aztán elmosolyodtam és újra kitűrtem egy tincset az arcomból.
- Köszönöm. Kedves tőled.
- Szívesen-felelte.
~ Szóval..-kezdtük mindketten szinte egyszerre.
- Mond csak-engedtem őt előre.
- Szóval azt akartam kérdezni hogy ha akarod szívesen segítek neked a zenében ha van hozzá kedved. Adok tippeket meg ilyesmi...persze csak ha akarod.
- Aha ez tök jól hangzik-mosolyogtam.
    Ezek után persze oldódott a hangulat és mindketten önfeledten beszélgettünk. Ryuga azt mondta hogy hazadob engem, szóval megengedtem neki hogy vezessen. Ez tényleg egy csodás nap volt és szívesen megismételném valamikor.
     Ryuga szemszöge:
Miután elköszöntünk egymástól, taxival elhajtottam az étterembe amit Emiko mondott.