My Parabatai

Untitled Part 1

Egy Januári napon éppen New York békés utcáin. Mellettem jött Max Lihtwood. A kezemet fogja mert ő is fél csak úgy, mint én. Öt év telt el a halálunk óta öt kerek év. Engem senki sem ismert de Max-ot igen hiányzik a családjának. Család. Mit jelenthet ez? Én nem tudom Hiszen nekem nem volt. Csak egyet tudok, hogy apám Árnyvadász volt, de nem éppen jó. Míg ezeken gondolkodtam megérkeztünk ahhoz a házhoz, amihez jöttünk.

-Bemenjek én és elmagyarázzam nekik? -kérdezte Max mert ő jobban ismeri őket.

-Max tudod, hogy ez az én dolgom. És egyébként is akkor le kell vennünk az álcát. Szerinted...Mindegy! Menjünk. -mondtam és megnyomtam a csengőt.

-Igen ki keres és kit? -kérdezte az ajtóban álló Izabel Lightwood. Gyanakvóan méregetett minket.

-Mrs.Lewis ezt bent kéne megbeszélnünk. -mondtam lágy nyugodt hangon

-Már elnézést, de amennyiben nem tudom ki vagy nem áll szándékomban behívni téged és azt. -Max-ra mutatott, aki csak megforgatta a szemeit.

-Istenem öt évvel ezelőtt még nem voltál ilyen. Biztos Simon tette ezt veled. Az a kis vérszívó Esküszöm kitörőm egyszer a nyakát csak kapjam a kezem közé. -mondta Haragosan és hangosan Max.

-Max Lightwood ha még egy szót mondasz, hogy megölsz valakit én foglak kinyírni. Tudod, hogy mi forog kockán! – Néztem rá izzó szemekkel. Izabel szeme pedig elkeredett.

-Max? Öt éve még? Lightwood?-Tudom mire gondol, hogy ez lehetetlen