A történet egy alternatív Gothamben játszódik ahol Damian Wayne, apja halála után felhúzta a Batman ruhát és nemtörődve az első számu törvénnyel, mi szerint Batman semmilyen körülmények között nem öl meg senkit, üldözi a bűnt.
A sztori Stephanie Br...
Szóval... Jah! Szerelmes lettem a sötét lovagba. Aki több száz embert ölt meg, mert valami rosszat tettek. De hamar rájöttem, hogy a sötét lovag más, mint Damian Wayne.
Miután megcsókoltam ő elment és, amikor visszajött egy ruha volt a kezében. - Tessék! - dobta oda nekem a ruhát. - Ez a te méreted. Vetettem egy pillantást a ruhára, majd Damianre. Ő már el is fordult, hogy én nyugottan öltözhessek. Fel is álltam, hogy felhúzzam a ruhát. A biztonság kedvéért megfordultam én is. A ruha, amit nekemdobott, egyszerűen gyönyörű volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fantasztikusan állt rajtam. Boldogan fordultam Damianhez, aki ahogy sejtettem, előttem állt és nézte, ahogy felhúzom. Végigmért. Közelebb jött hozzám és azt mondta: - Ez a ruha a nagymamámé volt. Apám szerint gyönyörű volt benne. De most, hogy így látom rajtad... Te sokkalta szebb vagy benne! Elpirultam. Nem is gondoltam, hogy a sötét lovag tud kedves is lenni. Elindult fel a lépcsőn. Követtem. Leült az egyik gép elé és bekapcsolta. Én az egyik, hozzá közeli forgószéken foglaltam helyet. Nem bírtam nem megkérdezni. Főleg úgy, hogy megemlítette az apját. - Azt mondták, hogy meghaltál. Az apáddal együtt egy autó balesetben. - A történetnek csak az egyik fele igaz. - fordult felém. - Melyik fele? - kérdeztem érdeklődve. - Az apám tényleg autó balesetben halt meg. Én csak lefizettem a zsarukat, hogy azt mondják, hogy énis meghaltam. - hajtotta le szomorúan a fejét. - Miért akartad elhitetni az emberekkel, hogy halott vagy? - értetlenkedtem. - Mert nem akartam valaki lenni! Elég nekem az, hogy éjjelente bűnözőket ölök. Nem kell nekem még a fehér lovag cím is. - nézett búsan a szemembe. - Értem! - hajtottam le a fejemet együttérzően. Ő erre felállt és elindult a lépcső felé. Mielőtt kiment volna, még egy pillantást vetett rám és azt mondta: - Mindjárt jövök, csak van fenn egy kis dolgom. Ne gyere utánam! Én persze, mint addig mindig, nem engedelmeskedtem és utána mentem. Követtem egészen addig, amíg be nem ment egy szobába. Ott megálltam az ajtóban és kinyitottam úgy az ajtót, hogy ne legyen hangos. Egy hálószoba tárult a szemem elé, ahol Damian éppen a pólóját vetette le. Majd az ágyra hajította és levette a gatyáját. Nem volt alatta alsó. Akkorra már annyira elpirultam, hogy a megszólalásig hasonlítottam egy érett almára. Amikor húzta fel a pólóját megfordult. Azonnal becsaptam az ajtó és siettem volna vissza a barlangba, amikor Damian kilépett a folyosóra. - Hová, hová kis kukkoló? - kérdezte meg kacérkodó hangon. - Én csak a mosdót... - fordultam felé, mikor megláttam, hogy a gatya még nincs is rajta. Teljesen elpirultam és nem mertem hozzászólni. Elkezdett közeledni felém. Mikor már teljesen szembe volt velem jobb kezét az arcomra helyezte és a szemembe nézett. - Nem kell idegeskedni! Nem haragszom! - mosolygott rám Damian. Aztán szájoncsókolt, majd mutatta, hogy menjek vissza. Egyáltalán nem zavarta, hogy láttam... Azt.
Igazából számomra aznap nem a látvány, hanem az a sok minden jött be, amit megtudtam. Köztük a legfontosabbat is. Azt, hogy talán a sötétben is van fény, amit csak azok láthatnak, akiket közel enged magához.
