A Vámpír klán 1-2.évad [befejezett]

2/12 VÉGE

Mindenki izgul, van aki fél, és van, akiben túl teng a harci szellem. Szeretnénk egyszer, s minden korra végezni Dawonnal, hogy utána a saját dolgainkal foglalkozhassunk. Én mondjuk családommal. Nagyon elhagyagoltam Roset, ami miatt meg is fogom érteni, ha nem fog hozzám szólni egy ideig. De azért remélem nem lesz ilyen.

-Készen álsz? -kérdezte JungKook, én pedig bolintottam.

-Igen! Bár mondjuk egy kicsit ideges vagyok. -mosolyogtam gyengén, mire Kook adott egy csókot.

-Szeretlek Lisa! És ha valami lesz, keress majd meg engem! -ölelt szorosan magához.

Tudom, hogy ezt azért mondja, mert nincs olyan erőm, amit egy csata téren használni lehetne. Én inkább csak abban tudok segíteni, ha puszta kézzel harcolok, vagy ha addig kimentem az ott lévő embereket. De én inkább harcolni akarok! Amit meg kell értenie Kooknak, ha tetszik neki, ha nem!

-Gyertek! Mindjárt oda érünk! -figyelmeztetett Hyuna.

Igaz, nem kellett volna az oda úton meg állni.

Meg foglak ölni, Dawon! Biztos lehetsz abban, hogy kínozni foglak, ameddig meg nem halsz!

-Meg érkeztünk! -állt meg hirtelen Sehun.

-Rendben. -fordult meg Suho. -Számítunk rátok! És megengedem, hogy a tiltott fegyvereiteket is bevessétek! -nézett rám, én pedig meg fogtam Artenist, ami a combomon volt eddig. -Indulás! -indult el mindenki a kapu felé.

Mikor beléptem rajta, egy világos helyet láttam. Mint egy palota, úgy nézett ki. De belülről hatalmas. Egy kis folyosón mentünk, aminek hamar vége lett, és egy nagy termet láttunk meg.

-Ez még a tanács terménél is nagyobb! -hűlt le Hope.

-Meg jöttetek? -hallottuk meg hirtelen Dawon hangját. -Ezek szerint mégis elárultál minket, Amber?! -mondta inkább magának. -Hozzátok ide! -fordult egy ajtó felé, ahol kettő magy darab férfi jött ki, Ambert pedig láncokkal hurcolták maguk után. Le hajtott fejjel ballagott a két férfi után, majd óvatosan felénk nézett.

-Amber... -suttogtam a nevét, mire rá nézett Dawonra. A két férfi oda dobta elé, mint egy rongybabát. Dawon szeme vörösen meg villant, majd tétovázás nélkül végig húzta Amberen a karmait.

-AMBER! -orditottam a nevét, de már csak egy nagy vér tócsát láttam meg.

-Az árulókra ez vár! Jegyezzétek meg, fiúk! -nézett rá a két gorillára.

-Hogy merted bemocskolni Jiwoo kezét? -léptem előre, de valaki meg fogta a kezem. Hátra néztem, és JungKookot pillantottam meg, aki nem engem, hanem Dawon mozdulatait figyelte.

-Ha most elborul az agyad, meg öl! Ezért inkább higgadj le, és próbálj meg mögöttem maradni! -húzott magához, de én kitéptem a kezem fogásából.

-Nem! Jiwoo az én barátnőm! Meg fogom menteni, ha tetszik, ha nem! -nèztem rá komolyan, mire meg döbbenve figyelt, ahogy kezdek inkább a harcra figyelni, jobban inkább Dawonra.

Vissza néztem az ellenségemre, majd elindultam, utánnam pedig a többiek jöttek. Dawonhoz rohantam, majd ugrottam egyett, elő vettem Artenist, és mikor a föld felé érkeztem, erőből Dawonra csaptam a fegyverem.

-Erre képes Artenis? Mi vagy te, kisgyerek, hogy többre nem megy? Az ereje inkább csikiz, nem hogy még a földre lökjön! -kezét melkasa előtt X formában tartotta, ezzel vissza lökve engem Artenissal.

Egy ideig csúsztam hátra az ereje miatt, de hamar meg álltam. Mikor észbe kaptam volna, hogy Dawon előttem áll, addigra belém rúgott, én pedig hátra felé kezdtem repülni, egyenesen a falnak. A falról a földre estem. Artenis tőlem öt méterre volt, ezért nem tudtam meg védeni magam. Éreztem ahogy a fejemen végig csorog a vér. De még mindig tudtam mozogni. Lábra álltam.