A Vámpír klán 1-2.évad [befejezett]

2/10

Ideges vagyok. Nem tudok meg lenni egy helyben. Nem tudok enni. Semmire nem vagyok képes. Utálom, hogy semmit nem tudok tenni.

-Már egy hete, igaz? -ült le elém Jin, kezében egy pohár vízzel.

Igen. Azóta nem tálálkoztam Amberrel. Azon kívül semmit nem tudtam meg Dawonról...

-Ne aggódj. Biztos el fog jönni, ha lesz ideje. És elmondja hol van Szörnyella. -nyitotta ki a szemét a földön fekvő Suga.

-Szörnyella? -pislogott nagyokat Jimin.

-Dawonra értette. -válaszoltam, ő pedig bólintott, miszerint meg értette.

-Szívem! Rose hallani akarja a hangodat! -takarta le a telefon mikrofonját Kook, közben rám nézett.

-Nincs erőm beszélni vele. -haraptam be alsó ajkam.

Minden erőm el szállt. És ha most hallanám Rose hangját, biztos össze esnék. Már így is a sírás határán vagyok, mivel bármelyik pillanatban, miközben mi itt tétlenül ülünk és várjuk hogy Amber meg jelenjen, Jiwoo 1%-al kerül közelebb a halálához.

-Miért nem beszélsz vele? -ült le mellém Kook. -Így szegény azt hiszi, hogy nem szereted.

-Nincs erőm! -néztem rá, de csak két aggódó szempárral találkoztam. Hülyeség lett volna azt mondanom, hogy ő nem fél Jiwoo miatt. Mert ő is annyira meg szokta már a közelségét, mint én. És ki gondolta volna, hogy már aznap, amikor fel veszi velem a kapcsolatot, Dawon közbe lép.

-Lisa. Tudjuk, hogy mit érzel! De neked is tudnod kell, hogy mi mit érzünk! Itt vagyunk, és segítünk meg keresni Dawont. Ne aggódj! -tette a vállamra a kezét Rap Monster.

Minden amit eddig vissza tartottam, ki tört belőlem. Valami végig folyt az arcomon. És egyre jobban csak folyt. Meleg, apró cseppek... Amiket mi könnycseppnek nevezünk. És ha valaki arcán ezek végig csúsznak... Arra azt mondjuk, hogy sír. És én most pont ezt teszem. Sírok, egy élet miatt. Ez az élet pedig a legjobb barátomé. Jiwooé.

És ekkor jött be ő.

Az én reményem!

Sziasztok. Meg is hoztam a következő részt. Remélem tetszett, és ha igen akkor jelezzetek! Sziasztok MINNAK!

#A.R.M.Y