Egy Potter és egy Black. Mindketten tudnak bánni a tűz erejével és mind kettőjük lapockáján található egy főnix madár. Míg a fiúnak egy tűz főnixe van addig a lánynak egy fekete-kék főnixe van. Nem ismerik egymást de van egy közös ismerősük aki úgy...
Miközben lefelé megyek gondolom mért hív napi kétszer probál meg győzni hogy maradjak és ne hagyjam itt öket. Hát igen van egy kisebb tesóm akit eddig azt hittem hogy tényleg vérszerinti és nagyon kötödtünk egymáshoz de most hogy megtudtam az igazat rá jöttem hogy mért volt mindig furcsa érzésem amikor Micket ölelgeték. Hiszen akkor érezni lehetett a szülői szeretett nálam is lehet csak nem akkora szinten mint náluk.
Leérek és belépek a konyhába hiszen általában ilyenkor nap közben ott szokott lenni a nevelő anyám.
-Igen mit szeretnétek?- kérdezem mert akkor megláttom a nevelő szüleimet is
- Dumbledore professzor küldött egy zsupszkulcsot neked, amivel eljutsz hozzá- mondják nekem- De szeretnénk ha mégegyszer át gondolnád hogy biztos hogy el akarsz e menni. Mert jól tudod hogy mi szeretünk.
-Tudom és köszönöm hogy 16 évig a gyerkekteknek mondtatok de szeretném megismerni az igazi testvéremet és hát a valós személyiségemet is. - mondom , de ekkor észre veszem hogy meg kövülten néznek mögém és már megértem hogy Mick áll ott.
Hátra fordulok és rá nézek és látom a szemében az értetlenséget sajnálom mert nagyon szeretem az öcsi sajtot de hát mégsem az igazi tesom és én viszont szeretném megismerni az igazit. Nagyon sokat gondolkoztam én is és a nevelő szüleim is hogy mondjuk el neki hogy én nem vagyok a tesója de akkor úgy látszik már nem kell rajta gondolkodnunk.
-Mi az hogy ő nem a valódi gyereketek- kérdezi ordítva
-Figyelj rám - mondom neki és legugolok elé hiszen még csak nyolc éves- Tudod hogy én szeretlek és mindig is a testvérem maradsz. De tudod az az igazság Mick hogy a szüleid engem 16 évvel ezelőtt örökbe fogadtak. Most végre van esélyem rá hogy megismerjem az igazi rokonaimat. Tudod nekem csak egy fivérem maradt mert a szüleim egy harc során a mennybe kerültek. - mondom neki és már potyognak mind kettőnk könnyei- Figyelj igérem jövők majd látogatoba és te is jöhetsz hozzám ha elengednek a szüleid. Oké pajti
-Nem nem oké én azt akarom hogy maradj- üvölti és olyan erősen ölel meg ahogy csak tud
-Figyi nem örökre megyek el de érts meg engem is kicsim meg szeretném ismerni a másik családomat is oké- mondom neki és ahol érem ott puszilom
Majd mutatom a nevelő anyámnak hogy vegye át. Nehezen de sikerül le fejteni a karjait a nyakamról.
-Kérem a zsupszkulcsot- mondom nevelő apám pedig át nyujt egy fekete nyakláncot
-Számolj el háromig és mond ki a mondatot ami a papírra van írva - mondja a nevelő apám
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Háromig számolok és kimondom a lapra írt mondatot. És már csak egy halványan síró gyermeket láttok aki utánam kap. De engem már beszípant az utazás érzése. Félpercel később azt veszem észre hogy egy szobába vagyok. Rajtam kivül még két ember volt a szobában az egyiket kapásból fel ismertem a professzor volt az.
