Egyszer elaludnék,
S többet fel nem kelnék,
Álmodnék a semmiről,
Halottakról, s az élőkről.
Azokról, kiket bántottam,
Akiktől sírva fakadtam,
A fájdalomról, egy pillanatról,
Egy látképről mit csak te látsz jól
A hidegről, és a teáról,
Miket ittál, mert te folyton fázol,
A búcsúról, és a könnyekről,
Amit majd az idő eltöröl.
De nem alszok.
Ébren álmodok veled.
Ahogy nevettél, és szerettél,
Nem tudom miféle lehettél.
Ahogy átöleltél,
S összetörtél mint üveget,
Majd csak egyedül kémleltem az eget.
A könnyek pedig elmosták mindenemet.
ESTÁS LEYENDO
Verseim
PoesíaEz egy könyv a verseimnek... Nem jöttetek rá címből ugye? ;) Szóval azt hiszem elég depis írásaim vannak, és sok is, ezért úgy gondoltam megosztom veletek, amolyan hátha tetszik alapon. ¢.¢ Jó olvasást, ha érdekel >.< (A kép az én kottáim, random l...
