Emlékek

Első fejezet

Az étkezés szokatlanul csöndben telt. A hollófekete hajú várta volna a megszokott szóáradatot a szőke felől, de ő csak ült csendben maga elé meredve. Fejében pedig megannyi emlék tört fel, amit oly kétségbeesetten próbált elfelejteni.

****

„ Egy szőke kisfiú edzett egyedül az erdőben. Már reggel óta kint volt és minden erejét beleadva edzett. Már jócskán délutánra járt az idő és az egyik fa mögül hirtelen előlépett egy fekete hajú kisfiú kezében egy bentos dobozzal. Odasétált a fáradt szőkéhez és megállította a mozdulat közben.

- Hagyd abba egy kicsit a gyakorlást. Hoztam neked enni.
- Ohh! Szia Sasuke!- kiáltott fel meglepetten. – Nagyon köszönöm! – mondta és elmosolyodott a szokásos rókás mosolyával.
Leültek a fűbe, a kis szőke pedig boldogan látott hozzá az ételhez. Sasuke apró mosollyal az arcán nézte, ahogy Naruto a szokásos disznó evésével habszolja az ételt. A szőke gyorsan végzett és boldogan nézett a mellette ülőre.

- Nagyon szépen köszönöm Sasuke! Ez nagyon finom volt. - mosolygott továbbra is, majd egy cuppanós puszit adva a fekete arcára felpattant és visszarohant edzeni.
Sasuke elpirulva nézett utána, majd megrázta a fejét és csatlakozott a szőkéhez edzeni. „

***

Egy apró sóhaj szaladt ki Naruto ajkain és felnézett a vele szemben ülő férfira. Egy újabb emlék tört elő agya legmélyéről.

**

„ Épp egy küldetés kellős közepén voltak. Eddig semmi különösebb dolog nem történt. Egy egyszerű B-szintű küldetést kellett teljesíteniük, ami annyiból állt, hogy egy csomagot kellett eljuttatniuk Konohából Sziklarejtekbe a Tsuchikagenak. Eddig minden rendben ment, így amikor elkezdett sötétedni Kakashi szólt a csapatnak, hogy estére letáboroznak. Mindenkinek ki lett osztva a feladat. Sakura vacsorát készített, Kakashi a sátrakat állította fel, Sasuke és Naruto pedig tűzifát gyűjtöttek és vizet kerestek a másnapi útra. Már elég messze voltak a táborhelytől. Hirtelen Sasuke megállt és Narutora szegezte tekintetét.

- Mi a bajod Dobe?
A szőke is megállt majd hátrafordult, hogy bele tudjon nézni az ónix szemekbe.

- Mi lenne Teme?
- Egész héten furcsán viselkedtél az edzések közben de ma a szokottnál is furcsább vagy. Mi történt?
Naruto egy pillanatig némán meredt maga elé. Nem fogja még Sasukénak elmondani a problémáját, mivel még maga sem tudja mi is igazából a baja. Az érzelmek kavarognak benne. –Az nem lehet, hogy másként gondolok rá mint barát igaz?- kérdezte magában. – Egy fiú nem lehet szerelmes a legjobb barátjába ugye??- De mégis miért érzem azt, hogy gyorsabban ver a szívem ha közelebb jön hozzám? És ezt Sakura-channál miért nem érzem? – ezernyi hasonló gondolat kavargott a fejében. De ez nem árulhatta el senkinek sem. Kurama belül persze mindent hallott és nem egyszer ki is nevette szegényt, de ezt végképp nem akarta megosztani senkivel sem.

- Semmi bajom Teme! – mondta a szokásos rókavigyorával kísérve.
- Hn.. Legalább nekem ne hazudj Naruto.
A szőke idegesen vakargatta a tarkóját. Egy nagy sóhajtás után belefogott a problémája körülírásába.

- Hé Teme... Veled volt már olyan, hogy olyan dolgot szerettél volna ami nem éppen helyes? Mármint olyat ami senki szerint sem helyes?

Sasuke elgondolkodott. Egy tipikus félmosollyal az arcán válaszolt.

- Dobe... Mikor kezdtek el ilyenek érdekelni téged? Eddig sem hallgattál senkire sem nem igaz Naruto? De amúgy is van egy tippem, hogy mi bajod...

- Szerintem mostmár ennyi fa elég lesz! - próbálta terelni a szót a szőke.- Menjünk vissza már biztos hiányolnak minket!

Azzal sarkon fordult és elindult vissza a táborhelyre. Sasuke csöndben követte őt.

A küldetés eseménytelenül telt. Gyorsan végeztek is vele és siettek haza. Amint leadták a jelentésüket mindenki elindult a dolgára. Sasuke meggondolta magát és a háza helyett inkább az Ichirakuba ment Naruto után.  Mire odaért a szőke már befejezte a szokásos 5 tál ramenét és éppen fizetett. Amint kilépett a bódéból Sasukébe ütközött.

-       Ohh bocsánat Teme! Nem vettelek észre! - vakarta meg a tarkóját. - Jöttél ramenezni?

-         Nem Dobe. Hozzád jöttem. Gyere velem. - mondta a fekete hajú és elindult az erdő felé.

Csöndben sétáltak az erdőben és egyszer csak a régi edzőhelyükre értek. A szőke elmosolyodott. Oldalra nézett és meglepődött amikor Sasuke közel hajolt hozzá. A sötét hajú lassan csökkentette ajkaik között a távolságot és végül megcsókolta. Naruto sosem volt még olyan boldog mint abban a pillanatban. Azt kívánta bárcsak örökké tartana ez a pillanat. A levegőhiány miatt sajnos meg kellett szakítaniuk a csókot. "

***
A szőke hajú elmosolyodott és régóta elősször visszatértek a fények gyönyörű kék szemeibe.