Emlékek

Második fejezet

A szőke hajú elmosolyodott és régóta elősször visszatértek a fények gyönyörű kék szemeibe.

Sasuke értetlenül nézte. Nem értette mi hozott ekkora változást az előbb oly szomorú férfiban.

- Hé Dobe! Min mosolyogsz? - nézett rá választ követelve ónix szemeivel.
- Semmi semmi.... - szomorodott el megint Naruto.
- Ohh Dobe ne szomorodj el megint... Inkább meséld el, hogy mit kerestél kint az ítélet időben ilyen messze Konohától.
A kékszemű felnézett a plafonra. -Elmondjam neki vagy sem? Megérti egyáltalán? Hisz anno ott hagyott egyedül... Megkérdezhetném én is ezt tőlle... - gondolta.

- Sasuke, te egyfolytában engem faggatsz mióta idehoztál és felkeltem. De nekem is lenne egy kérdésem és ha válaszolsz akkor én is elmondok mindent.
- Hn... Mit akarsz tudni Naruto?
A szőke sóhajtott egy nagyot, kihúzta magát (hogy magabiztosabbnak tűnjön pedig rettegett a választól), belenézett Sasuke szemébe és feltette a kérdést:

- Miért hagytál ott egyedül?

A szobában megfagyott a levegő.

A fekete megdermedt. - Ne! Tudtam, hogy ezt a kérdést nem úszom meg. De nem vagyok biztos benne, hogy el tudom mondani az indokot... Még mindíg nagyon fáj... Bár ahogy elnézem Narutonak is.- gondolta Sasuke és felderengett előtte az a bizonyos nap.

***

" Éppen egyedül edzett a szokásos helyükön amikor megjelent egy kígyó a fűben. A kígyó Orochimaruhoz tartozott és figyelmeztette Sasukét, hogy ha meg akarja védeni Narutot a rá váró borzalmas dolgoktól, akkor jobban teszi ha csatlakozik a mesteréhez. A fekete hajú nem értette, hogy mikről beszél a kígyó. De az nem akart neki többet mondani. Közölte vele, hogy még mindíg nagyon gyenge és Itachi közelébe sem ér, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt.
Sasuke sokáig gondolkozott az elhangzottakon.
Egy pár nap múlva az Akatsuki megjelent és el akarták rabolni Narutót a kilencfarkú miatt. Sasuke mindent beleadott ellenük a harcba de esélye sem volt. Szerencsére Kakashi megmentette a szőkét, így nem rabolták el. Viszont a fekete súlyosan megsérült.
Egy hetet töltött eszméletlenül a kórházban.
Miután magához tért egyfolytában a vereségén és a kígyó szavain járt az esze. És persze a legfontosabb "dolgon" az életében. - Naruto.... Sajnálom, hogy gyenge voltam. Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni. Annyira szeretlek... Várjunk csak? Szeretem? Az nem lehet... De ha jobban belegondolok...Már akkor is többet éreztem iránta mikor még kicsik voltunk... Nem véletlen volt az a csók sem amit az egyik küldetés után adtam neki. És az utána jövő titkos randik sem voltak véletlenek... Bár nem hiszem, hogy azt a Dobe is randinak gondolta volna... "

***

Sasuke sóhajtott egy nagyot és ránézett a szőkére. Naruto próbált magabiztosnak és erősnek látszani, de ő látta a szemein, hogy egy rossz szó és megint darabokra törik. Ezért inkább megkérdezte:
- Biztos, hogy hallani akarod Dobe?
Naruto megingott egy pillanatra. Végre választ kaphatna az őt régóta kínzó kérdésre. De tényleg hallani akarja? Biztos, hogy kegyetlenül fájna neki, hogy újra feltépik a sebeket a lelkén de egyszerűen muszáj volt tudnia az igazat...
- Figyelj Teme. Tudom, hogy ez mindkettőnknek fájó pont de tudnom kell!
- Hn... Hát jó... De ahoz, hogy megértsd kicsit korábbantól fogom elkezdeni a dolgokat.
- Onnan, hogy megkeresett Orochimaru egy kígyója? - szólt halkan a szőke.-
- Hát körülbelül igen. Emlékezz mi történt miután kiengedtek a kórházból.
Naruto lesütötte a szemét. Emlékeiben visszakutatott arra a napra amikor kiengedték Sasukét.

***
" A nap teljes erejéből tűzött pedig már jócskán elmúlt dél. A kórház melletti fa árnyékában lévő padon ücsörgött Naruto. Alíg várta már, hogy végre kijöjjön Sasuke. Nagyon örült, hogy barátját kiengedték és így legalább lesz kivel edzenie, mivel Sakura-chan szóba sem állt vele azóta mióta a fekete megsérült. Felnézett a kórház bejáratához és abban a pillanatban kilépett az Uchiha az ajtón.
Boldogan ugrott fel és futott oda hozzá.
- Hé Teme!! Gyere hazakísérlek! - mosolygott rá boldogan Naruto.
- Hn. Menjünk.

A hazaútjuk csöndben telt. Mikor megálltak a kapu előtt Sasuke ránézett a szőkére és megkérdezte:
- Dobe aludhatnék ma este nálad?
Kicsit meglepte az Uzumakit a kérdés de nagyon boldog volt, hogy a fiú vele akarja tölteni az estét és legalább nem lesz egyedül.
- Persze Teme! Kell innen valami vagy indulhatunk hozzám?
- Nem, mehetünk.

Az útjuk megint csöndben telt ami furcsa volt még a szőkének is. Igaz nem beszélgettek amúgy sem sokat de ennyire csöndben sosem sétáltak együtt.
Odaértek Naruto lakására, bementek és a fiú egyből a konyha felé vette az irányt.
- Van itthon instant ramen ha kérsz, bár tudom nem igazán szereted.
- Kérek egyet, köszönöm.
Amíg a szőke feltette melegíteni a vizet ismént zavaró csend telepedett rájuk.
A fiú nem bírta már. Természetéből adódóan nagy dumagép volt. De mire kinyithatta volna a száját Sasuke felpattant és a testével hozzápréselte a szőkét a konyhapulthoz. Naruto már megint nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, hogy ez mit akar jelenteni, de a fekete hajú hozzáérintette ajkait az övéhez és minden gondolata tovaszállt.
Az Uchiha ajkai éhesen falták ajkait és pillanatokra váltak csak el egymástól, hogy levegőhöz jussanak. A vízmelegítő jelezte ugyan, hogy ő elvégezte a feladatát de ez egyik fiút sem érdekelte. Mikor Sasuke megunta a sípolását lekapcsolta, és folytatta a csókot az ő kis szőkéjével. A levegő izzot körülöttük és mindketten jól érezték, hogy mennyire is kívánják egymást. A fekete hajú felemelte az egyik karját a konyhapultról és végigsimította Narutó oldalát. Egy halk sóhaj volt a jutalma, így bátrabban folytatta. Finoman bevezette kezét a szőke felsője alá és elkezdte simogatni a hasán a kockákat, közben egy pillanatra sem vált el a másik ajkaitól. Feljebb vezette a kezét és megtalálta az egyik kis rózsás mellbimbót. Óvatosan elkezdett körözni körülötte az ujjával és mikor érezte, hogy el kezd keményedni finoman megcsipkedte. Naruto erre elszakította ajkait a feketéitől és hangosan felnyögött.
Édes nyögésétől Sasukénak egyre szűkebbé vált a nadrágja. Ismént elkezte csókolni a szőkét és közben kezét átvezette a másik kis bimbóhoz is. Azt is finoman kényeztette amíg Naruto újra nyögni kezdett. Ekkor lecsapott ajkaival a szőke napbarnított nyakára és finoman csókolni kezdte. Lassan haladt lefele néhol kicsit megszívva az érzékeny bőrt.
Naruto csak nyögni és sóhajtani bírt. Utolsó erejével elkezdte Sasukét a hállószoba felé tolni. A másik értette a célzást, felkapta a szőkét a karjaiba és bevitte a szobába. Letette az ágyra és fölé mászott. Lehúzta rólla a felsőt, gyorsan magáról is levette és visszatért kedvese nyakához. Most gyorsabban haladt lefele, mert a szőke nyögései egyre sürgetőbbé váltak. Amint elérte a nadrág szélet, kigombolta a gyorsan a gombot, lehúzta a cipzárt és egy gyors mozdulattal megszabadította Narutot a nadrágjától és a boxerétől. Felkelt az ágyról, de csak addig míg ő is gyorsan levette magáról a nadrágot boxerestől és mászott is vissza a hevesen pihegő párja lábai közé.
Mikor lehajolt hozzá, hogy lopjon tőlle ismént egy csókot, merevedéseik összedörzsölődtek és mindkettőjükben megakadt egy pillanatra a levegő.
Sasukének tetszett a Dobe kipirult arca így megismételte az előbbi mozdulatot, hogy ismént érezhessék egymást.
Naruto hirtelen fordított a felálláson, nem kis meglepetést okozva ezzel a fekete hajúnak. Egy perverz mosolyt villantva Sasuke felé lejebb csúszott és végignyalt a párja merevsége teljes hosszán. A szobát hirtelen megtöltő nyögéstől ismént elmosolyodott majd lassan bekapta a feket teljes hosszát. Elkezdte mozgatni a fejét és ezzel még több nyögést csalt ki a párjából.
A fekete hajú érezte, hogy nem bírja sokáig ezért felhúzta magához Narutót és megcsókolta. "

***

A szőke arca olyan vörös lett mint az érett paradicsom. Sasuke fejében is lejárszódott az a bizonyos éjszaka ami Narutóéban is.
- Hn Dobe... Az az éjszaka nekem is a kedvencem de nem pont arra gondoltam.
- Öhmm nem is arra gondoltam!!- próbálta menteni a menthetetlen.

A fekete hajú elmosolyodott ( a tipikus félmosolyával) és hátradőlt a széken. Rég nem szórakozott már ilyen jól.