*Lauren szemszöge*
Reggel arra keltem hogy Camzi a nyakamba szuszog, és konkrétan az egész testünk teljesen össze gabajodva, éreztem hogy mindenki ott van, és körbe állnak minket mint valami tábortüzet, de csak azért sem nyitottam ki a szemem, kíváncsi voltam miről beszélnek ha úgy tudják nem hallom őket
-Ahhjj olyan cukiiik-mondta gügyögve Ally-
-Igeenn...nemtudom miért nem ismerik be hogy még mindig ennyi év után is teljesen oda vannak egymásért-sóhajtott Dinah-
-Várj ugye csinált róluk valaki képet?-kérdezte Mani-
-Hát miféle űrlények nézel te engem? Persze hogy csináltam-mondta Ally tettetett felháborodással, és szinte biztos vagyok benne hogy megforgatta a szemeit közbe-
Éreztem Camzi egyenletlen levegő vételét, tehát felébredt...vajon ő is hallota amiről az előbb Maniék beszélgettek? Na jó... úgy érzem itt az ideje a tudtukra adnom hogy ébren vagyok, szóval kinyitottam szemeim mire Camzi csillogó barna szempárjával találtam szembe magam
-Jó reggelt-mondtam rekedtes hangon-mire Allyék hangsebességgel tűntek el az ágy mellől, mintha ott sem lettek volna-
-Neked is!-mondta majd kissé elpirul, amit nem tudtam hová tenni majd rá eszméltem hogy még mindig egymásba gabajodva fekszünk, és az arcom konkrétan paradicsommá változott-de várjunk csak LAURENN hahóó?? MIT CSINÁLSZ??? Barátnőd van!! Teljessen meg vagyok huzatva? De most komolyan....mit gondoltam tegnap este...ahjjj..-amien gyorsan csak tudtam ki szaggadtam magam Camziból...vagyis az ágyból...jobban mondva inkább mind kettőből,mire Camzi csak furcsálva és ijedten nézett rám, de ez most nem igazán érdekelt csak nem akartam vele tovább egy légtérben maradni, már mentem is ki a konyhában kávét főzni ahol 3 kérdő szempárral találtam szembe magam-
-Csak tessék... Bombázzatok csak kérdésekkel-nevettem fel kínosan-de senki semmit nem szólt csak nézett-...Ti tudjátok...én felajánlottam..-sóhajtottam megkönnyebbülten-
Leföztem a kávét míg Dinah megterített, Ally valami rántotta a szerűséget próbált csinálni, Mani piritósokat gyártott, Camzi pedig Dinah-nak segített
Mondhatom szép látványt nyújthattunk, így reggel kócos hajjal és karikás szemekkel
Egész reggeltől kezdve a one direction-től a They don't know about us járt a fejemben így azt kezdtem el dúdolgatni, később a többiek is csatlakoztak és az lett belőle hogy elénekeltük
-
Hűű..... hát...ez... ez szuper volt lányok!!-ujjongott Mani-
-Tényleg nem volt rossz-mondta Dinah mosolyogva-
-Lányok... ti is arra gondoltok amire én-kérdezte Ally vigyorogva-
-ALAPÍTSUNK BANDÁT!!-sikított fel mindenki, engem kivéve-
-Hát én igazság szerint arra gondoltam hogy hogy leszek képes azt az oda égett rántottát megenni- mondtam unottan-
-Ne már Laur-nyagatott Dinah-..tök jó lessz-folytatta Ally-
-Lányok.... először is tudjátok hogy nekem mennyire fontos a szertorna...nem hiszem hogy lenne időm mellette még egy dologra... másodszorra pedig, nekem nincs is jó hangom..-nevettem fel kínosan-
-Oké...tudjuk milyen fontos neked a szertorna, de Laur iszonyat jók vagyunk együtt, és valahogy biztos tudnál időt szakítani rá....és még hogy nincs jó hangod?? Normális vagy? Hallod te magad egyáltalán? Nem kéne elvinni kivizsgáltatni hátha valami baj van a hallásoddal... csodálatos, gyönyörű hangod van! Ne viccelj-fakadt ki Mani-
-Ehhh...nem is tudom-mondtam bizonytalanul-
-Gyerünk Laur....adjuk át mindenkinek mint érzünk zenélés közbe-bíztatott mostmár Camzi is-
-Ahhjj jó legyen-adtam be a derekam-...de az edzőnek fogalmam sincs mit fogok beadni-
-Ugyan Laur.. szard le azt a vén bányát-mondta nevetve Ally-mire tőlem egy nagyon nem szép nézést kapott-
-Ugye tudod hogy mindössze 4 év van köztünk-sziszegtem oda neki-..jobban mondva csak én, Mani, és Ally meg ő között mert Camziék fiatalabbak-
-Most miért védéd ennyire?-ráncolta össze homlokát Ally-
-Abba hagynád ezt a korkülönbséggel való szekálást!!-Mondta idegessen Camzi-
-Nem védem, csak mondom hogy nem kéne le vén banyázni! Még csak nem is ismeritek-fakadtam ki-
-Miért te talán igen?- kérdezi kárba tett kézzel Camzi-
-Igen képzeld én ismerem-mondtam mostmár szinte ordítva-mire mindenki elhallgatott-... Mármint hogy...csak...csak mert ugye bár a családom egyik régi barátja-probaltam menteni a menthetőt-
-Lolo....-sóhajtott Camzi-...van...van közted és az edző között valami?-kérdezte elcsukló hangon-
-Mih? Neem...nem...dehogy..-válaszoltam olyan bizonytalanul amennyire csak lehetett, amit csak gyanús pillantásokkal díjazták, és tovább szugeráltak-
-Rá kérdezzek még egyszer...vagy?-kérdezte mostmár elhaló hangon Camilla-
-Igen....járunk már egy jó ideje...-hajtottam le a fejem majd elkezdtem a körmömet birizgálni, mindig ezt csinálom ha ideges vagyok-nagy csend uralkodott a szobában és láttam Camzin hogy bekönnyezett de tartotta magát-..Haragszotok?-kérdeztem tőlük a választól félve-
-Nem...nem haragszunk-sóhajt fel Ally-
- De igazán el mondhattad volna..
-mondta csalódottan Mani-
-Tudom...de féltem a reakciótoktól-mondtam őszintén-
-Nem csináltunk volna, és most se fogunk belőle nagy ügyet csinálni-mondta megnyugtatóan Dinah-csak Camzi nem szólalt meg...nem mondott semmit, az ég világon semmit...és ettől volt a legrosszabb, ha üvöltözött volna hogy akkor miért aludtam vele, és azt mondta volna hogy soha többé nem akar látni/beszélni velem az is jobb lett volna, de nem ő nem szólt egy szót sem...és ettől az őrületbe kergetett, csak bámult maga elé bambán, szótlanul-
-Camzi kérlek mondj valamit...-Suttogtam-
-.....
Sziasztok!!💕
Ez lett volna a hatodik rész, nos nem sikerült hosszúra de holnapra is terveztem egyet, addig is remélem ez is megteszi, köszi hogy elolvastad!
Ha esetleg még tetszett is, akkor kérlek jelezd egy vote-tal vagy egy kommentel!
Köszi ❤️❤️
