A Démon menyasszonya ~Befejezett~

4.rész

-Te-tessék?! Mit mondtál?- elkezdtem remegő lábakkal hátrálni.

Elmosolyodott újra, avval az önző és akaratos énjével ami olyan hatást keltett, hogy -nem túlzok- a szar is megállt bennem. (Na jó... ez baromi hülyén jött ki... mármint ez a mondat!!!)

-Örökre.... Az.... Enyém.... Vagy.....- mondta úgy, mintha egy cscsemőt akarna beszélni tanítani.

Kínomba elkezdtem nevetni majd folytattam:
-Heh.... Úgysem élnék tovább 100 évnél.... És minek kellene neked egy öreg vén asszony?

-Tudod...-kezdett bele- Azon kívűl hogy nekem bármilyen idősen megfelelnél, van itt még valami. Nálunk legalább 1000 év kell hogy a ti világotokban elteljen 1 év. Azaz, kb. Még 80.000 éved van addig a bizonyos "halálig".

-É-és a családom??! Velük mi lesz??

-Ne aggódj.... akár ki is törölhetem az összes emléküket rólad. Hidd el, számomra semmiség lesz.

-És a-akikkel már találkoztam?? A tanáraim, a boltosok, a barátaim, a szomszédaim??? Nem tudod az egész világ emlékeit eltörölni!- hadartam egyre jobban pánikolva.

-Mond csak kedvesem.... Mégis mit tudsz te az én erőm hatalmasságáról?

Döbbenten néztem rá. Majd egyszercsak visszatért a kedvesebbik énje és csak megpöccintette a homlokomat és lágy mosollyal mondta:
-Csak vicceltem!

Néha nem is tudok rajta kiigazodni. Valyon melyik az igazi fele? Bár most jelenpillanatban inkább a szökésitervemen kéne agyalnom.

-Yui-sama, kérem kövessen!- szólalt meg egy lágy hang magammögött.

Rögtön hátrakaptam a fejemet és egy kb.145cm magas, halványszőke hajú lányt pillantottam meg csresznyevirág színű szemekkel és ajkakkal egy yukatában. Bekell valjam, elég aranyos volt. Pont mint egy kislány.

-R-rendben...- kissé zavarbaejtő ez a sama utótag.- De nyugodtan szólíts csak Yuinak. Vagy legalábbis Yui-kunnak...

-De Yui-sama!- mintha nem is figyelt volna rám.- Ön Reichy- samának a jegyese, így kötelességünk mint menyasszonyát, hivatalosan megszólítani!

A hófehér arcára komolyság és aggodalom ült, amire muszály voltam elmosolyodni.

-De még nem vagyok a menyasszonya. Csak a jegyese.- mondtam kicsit pimaszul.

Erre az apró lány elnémult és kerekszemekkel nézett. Majd csak kitört belőle a nevetés.
-Elnézést Yui-san. Az én nevem Sakura! Én leszek az ön szobalánya aki gondoskodni fog a kényelméről. Szerintem jól kifogunk jönni egymással.-kuncogott még mindig.

-Én is ebben hiszek!- döntöttem jobbra a fejemet kis vigyorral.

Bár igaz hogy még mindig hivatalosan beszél hozzám ami egy kicsit szokatlan nekem de egy igazán rendes kislány.

-Nem tolakodásként, de egy ilyen fiatal gyerek miért dolgozik itt?

-Igazság szerint én még nem töltöttem be a 36.000 életévemet, mert még csak 34.790 éves vagyok, ami ember években számítva nagyjából 17 év, de Reichy- sama befogadott szerencsémre.- kanyarította fölfelé szája sarkait.- A családom elég szegény, így ez olyan volt számunkra mint egy áldás.

Meglepődtem Reichy (megtudtam a névét ^^) tud kedves is lenni. Az is lehet, hogy csak engem "tisztel meg" az arogánsabbik énjével.

~♡~

Nagyon sajnálom a késésemet ezzzel a részel >~<. Keresnék kifogásokat, de most fel kellett készülnöm egyik barátnőm meglepetésére. 😅 Részleteket nem írok mert a végén még megtudja a titkot 😉

XOXO: Tunci123