A Démon menyasszonya ~Befejezett~

22.rész

A napok csak úgy repültek, és mire észbekaptunk már alig 5 nap volt hátra az esküvőig. Mindenki sürgött-forgott, hogy minden tökéletes legyen. Reichyvel mi éppen adjuk ki az utasításokat a szolgáknak. Pontosítanék... Reichy adja ki a feladatokat, én meg csak nézek mint borjú az új kapura. A helyszínünk egy kis tisztás szerűségen lesz, egy nagy öreg cseresznyefa alatt. Fehér székek helyezkednek el két oldalt, ami egy utat képez a bevonulásomhoz. A ruhát viszont én választom ki, úgy, hogy Reichynek meglepetés legyen. Őszintén szólva nem kicsit izgultam, rám is rámtörtek kissé a kérdések hada: Biztos hozzámenjek? Biztos vele akarok maradni örökre? Biztos ő lesz az igazi?

Általában az ehez hasonló gondolataimat kénytelen vagyok elhesegetni, mivel tudom hogy úgy sincsen más választási lehetőségem.

-Sziasztok! Látom nagy itt a sürgés-forgás!- érkezett meg Kuro-san.

-De jó hogy jössz Kuro! Azt hittem hogy meg fogok halni az unalomtól....-sóhajtottam.

-Ugyan, Riry-channal sose unatkozik az ember! Családivonás.- kacsintott egyet.

Kuncogtam párat majd rákérdeztem:
-Egyébként miért vagy itt Kuro?

-Hajh... Ne is mond... Mei-san fülébe jutott hogy Riry-chan meg fog nősülni, ezért azonnali hatályal elakar jönni. Én meg jöttem hogy végignézzem a műsorát.

-Milyen műsor? És ki az a Mei-san?

-Még nem mesélte neked Riry-chan?- értetlenkedett.- Mei-san volt az előző szeretője.

-Mi...- nyögtem ki döbbenten.

Reichynek volt elöttem már egy kapcsolata? És...  Sze-szeretők? Tehát.... Reichy szerette azt a nőt? Valamiért úgy érzem mintha citromfacsaróval kifacsarnák a szívemet. Akkor ők ketten már biztosan... És erről ezelött miért nem beszélt?

A szemeimbe könnyek gyűltek még csak a gondolattól is. Úgyéreztem magamat mint egy helyettes, de miután elvesz és megfektet jön a következő...

-Yu-Yui-chan?-nézett rám aggódóan Kuro-san.- Minden rendben?

-Igen... Csak tudod a szénanáthám. Mindig kijön főszezonkor! *hapci*- nevettem.

-Yui-chan... Ha bánt valami akkor nekem elmondhatod! Tudod, elég tehetséges vagyok a szerelmi ügyek megoldásában!-húzta ki a mellét.

-Miért? Volt már neked barátnőd Kuro?- kérdeztem könnyes szemekkel.

Kuro büszkeségét szemmel láthatólag összedöntöttem mert depressziósan befordult.

-Tulajdonképpen... Kicsit aggódom azért hogy Reichynek nem vagyok több, mint valami szórakozás. És még belegondolni is fájdalmas, hogy esetleg majd elhajít magától, és egy másik nőhöz fut.- sírtam el újra magam.

Kuro gyengéden a hátamra tette a kezét és így szólt:
-Ha valóban csak szórakozás volnál számára miért nem tette meg hamarabb, és miért vesz el feleségül? Nézd!- mutatott Reichyre.- Látod azt az elszántságot a szemeiben? Még soha nem láttam ilyesfajta komolyságot rajta. Ez is azt jelenti hogy veled komolyan gondolja, hogy lesz jövőtök.

Csak néztem és néztem Reichyre. Az utasításokat úgy osztotta ki, mintha az élete múlna rajta. Még én sem láttam sohasem ezt a komoly oldalát. Ez... valahogy megmelenget.

Látszólag Reichy észrevette hogy bámulom, mert felém fordult, és egy lágy mosoly kúszott az arcára és integetett.

Zavaromban elpirultam, de vissza intettem neki félénken.

-Köszönöm Kuro... Azt hiszem... már sokkal jobban vagyok!- töröltem le a könnyeimet mosolyogva.

-Látod, mondom hogy...

-REICHY! Mi a fene folyik itt??!- szakította félbe egy gyönyörű nő.

Az a szép nő idegesen szugerálta a helyzetet, csípőre tett kezekkel. Vajon mit kereshet itt? Csak nem...

-Mei? Te mit keresel itt?- kérdezte felvont szemöldökökkel Reichy.

Ez nem lehet igaz...

~♡~

Konichiwa minna! :3 Remélem jól telik a nyaratok, és nem unatkoztok! 😉 Itt is volnék a 22.résszel, remélem örömmel fogadjátok! 😙

XOXO: Tunci123