A Démon menyasszonya ~Befejezett~

7.rész

-Egyébként...- kezdtem bele.- Ez már régóta érdekelt, de mi a különbség a démonok és az ördögök között pontosan?

Idegesen rámkapta a fejét majd hevesen elkezdtett magyarázni:
-Milyen udvariatlan! Ez olyan mintha azt kérdeztem volna tőled, hogy mi a különbség a majom és az ember között! Köztudott, hogy az ördögök a Pokolban vannak, patáik vannak és veléig romlottak!

-Mintha az jobb volna, hogy egy fiatal 15 éves lányt elrabolsz és menyasszonyá teszed....-motyogtam. -Szóval létezik a Pokol? Akkor ugye a Menny is?

-Igazából nem tudom biztosra a létezését. De figyu, a mai világban akármi megtörténhet!

-Tisztára úgy mondtad mint a nagypapám....- kuncogtam.

Elvörösödött, és elfordította a fejét.

-Szóval.... Mikor is tervezed pontosan az "eljegyzésünket"?

-Április 24-én...

Meglepetten rávágtam.
-De hiszen akkor van a szülinapom!

-16 év alatt nem vehetlek el.- tettekarba idegesen a kezeit.

Ha jól számolom akkor az majdnem 1 hónap múlva lesz. Annyi idő alatt ki kéne találnom valami szökési tervet. De mit?.. A zsarolás nem műkődne, akárhogyan nézem. Még a szép szó sem segítene.... Csak egy dolog maradt... Elkell vennem a kedvét attól, hogy elvegyen. De hogy? Nem igazán tudom magamat túl sok féle képpen megutáltani.... Tudom, kicsit egoistán hangzok, de csak nézettek a srácra. Nem úgy néz ki mint aki viccelene.

-Min agyalsz annyit?- simította meg az arcomat.

Eltoltam a kezét, majd csak megráztam a fejemet válaszképpen.

Elvigyorodott, újra visszatért a szadista énje...
-Kérdeztelek valamiről. Ilyenkor illik válaszolni.

-Csak azon tűnődtem, hogyan is utálhatnál meg.- vetettem rá egy gyilkos pillantást.

-Istenem...-csóválta a fejét.- Nem mondtam talán még elégszer? Akkor újra a kis csinos buksidba gyömöszölöm... Te az enyém vagy, akár tetszik, akár nem. Nincs választásod rajtam kívűl. De ha mégis csinálnál valami olyat, ami nekem nem tetszik...- jó közel hajolt az arcomhoz, miközben még mindig vérfagyasztóan mosolygott.- Elintézem, hogy rajtam kívűl ne láss senkit... semmit.... soha.... Ugye tudod te, hogy mekkora a hatalmam? Egy suhintással elérném, hogy most azonnal térdenállva sírjál utánam. Vagy csak szimplán megöljem az egész családod aztán téged is?

Az egész testem remegett. Azt már nem tudtam, hogy a dühtől vagy a félelemtől.

-Miután összeházasodtunk, készülj fel, hogy nem sokra rá a gyerekeimet fogod kihordani!- szólt utánam, egy gúnyos vigyorral szája sarkában.

A szemeim könnybelábadtak és elhatároztam, élve vagy halva, de kijutok innen.
-Mi-miért pont én?! Miért engem???! E...

Odatette az ujját a számhoz.
-Cshhhh.....Csak törődj bele... Nem emlékeznél rá ugyse.

-Emlékezni?...

Szélesmosollyal bólintott egy aprót, de immáron visszafordult a folyósóra.
-Nem kell rá emlékezned....

~♡~

Helóka!~ ^^ Itt is lennék inmáron a 7.résszel, ahogy ígértem. Már akinek😁 Remélem élvezhető volt!

XOXO: Tunci123