Stages of grief (HUN)

Harmadik fázis: Alkudozás

"A gyászoló az első fázisban, ha nem volt képes szembenézni a veszteséggel, és nem talált bűnöst a második fázisban, a harmadik szakaszban egyfajta egyezségre próbál jutni, ami talán késlelteti az elkerülhetetlent. Ilyenkor mindenféle kérdések merülnek fel: ha idejében elvittük volna orvoshoz, ha más szakember véleményét is kikértem volna stb. Ezek mögöttes szándéka, hogy megvédjék a gyászolót a fájdalmas valóságtól."

- Mi lett volna, ha azt mondom neki, hogy egyedül megoldom? 

- Bucky... - Steve fusztráltan pillantott körbe a Bosszúállók hadiszállásának konyhájában. Érezte, ez nem az a beszélgetés lesz amit másnak is hallania kellene. 

- Ne kezd ezt megint. 

- De akkor is... - Bucky a reggelizőpult márvány lapjára borult. Szeméből sütött a kialvatlanság. A "mi lett volna, ha" kérdés nem hagyta nyugodni. - Egyedül is megcsinálhattam volna. 

- Veled ment, mert szeretett és nem akart ekkora terhet rád aggatni. Küldetésre menni egyedül nagy felelősség. - Igyekezte lezárni a témát a Kapitány. 

- Nem kellett volna szeretnie, én... 

- Ebben igazad van. - Clint messze nem nézett ki olyan pocsékul mint James, de mindenki láthatta, szívére sötétség nehezedett. - Nálad még Matt is jobb volt. 

Bucky arcába húzta pulcsijának kapucniját és szótlanul tűrte társának szavait. Fullasztó érzés terjedt szét mellkasában. Steve ezt észrevette, de nem szólt. Tudta, barátja utálná, ha az ő védelmére kellene hagyatkoznia. 

- A hallgatást beleegyezésnek veszem. - Az íjász nekiállt reggelijének elkészítésébe. - Tudod, szerintem nálad még én is jobb lettem volna, de abban megegyezhetünk, hogy Murdock a legjobb. - Fortyogott tovább. 

- Egyszer megmentettem őt, mikor még a Tél Katonája voltam. - Motyogta Bucky elkeseredetten. 

- És ezt miért esett olyan nehezedre másodjára is megtenni? - Clint remegő kezekkel forgatta a bacon csíkokat serpenyőjében. 

- Még mindig nem tudom. - A férfi hirtelen olyan rosszul érezte magát. A pultra támaszkodva felállt. - Mennem kell. 

Kiviharzott a szobából. Hallotta Steve lépéseit, ahogy felgyorsulnak mögötte, majd lelassulnak, mikor futni hagyja őt. Kellett neki a séta, amivel kitisztíthatja a fejét. 

A szmogos New Yorki levegő szinte már üdítően nyomakodott le tüdejébe, mikor kilépett az ajtón. Hideg, szél csapott csípősen az arcába. Fájt a világ, fájt létezni. A "mi lett volna, ha" kegyetlenül üvöltött fejében. Feldúltan, egy üres palackot maga előtt rugdosva indult el az utcán. 

Azt sem tudta, hogy, de egy ajtó előtt találta magát. Mintha kiesett volna az idő, sötét lett, a hőmérséklet mínuszokba fordult. Feje fölött hatalmas neon hirdetőtábla villódzott. Már tudta hova keveredett. 

Sóhajtott, fehér légpamacsokat lehelve a levegőbe. Ennek is el kellett jönnie. Lenyomva a kilincset az ajtót nyitva találta. Lehet hogy számítottak az érkezésére? 

Egészen kimelegedett miközben felkaptatott a legfölsőbb emeletre. Direkt nem a liftet választotta, mert így volt ideje összeszedni a gondolatait. 

Kopogtatott mikor a lakás elé ért, holott tudta, egyáltalán nincs szükség rá. 

- Szabad!

Belépett. Matt Murdock a kanapéján ült, neki háttal. Megszokott ingjét nem viselte, haja, mi mindig oly jól fésült volt, most fésületlenül gubancolódott össze. 

- Hallottam hogy jössz. Nem kell idegesnek lenned, tudom, az vagy, nem azért dobog így a szíved mert a lépcsőt választottad a felvonó helyett. Ülj le!

Bucky engedett az invitálásnak. Kinézett az ablakon, egyenesen a világító hirdetőtáblára. 

- Clint dühös, szóval... 

- Én is az vagyok. - Daredevil élesen beszívta a levegőt. - De vele ellentétben én nem rád. Natasha halála nem a te hibád volt. 

- Pedig, ha... 

- A "ha" sohasem segít. Hidd el, én ismerem ezt az érzést. Nem Natasha az első akit elveszítek életemben. 

- Régóta ismerted? 

- Igen. Persze nem annyira mint te. - A vak szemek keserűen meredtek a semmibe. 

- Clint úgy gondolja, te jobb voltál hozzá mint én. És egyet kell vele értenem. - Látta be Bucky. Milyen ember ő, ha képtelen megvédeni azokat akiket szeret? 

- Clintből a fájdalom, a gyász beszél, miközben ő is tudja, Nat téged szeretett igazán. Mindenki látta rajta. Soha senki ne állítsa, hogy én jobb lettem volna nálad. 

Bucky is tiszta szívéből szerette Natashát. Emléke sem volt másról, akivel ilyen bensőséges kapcsolatot Ezért is érezte úgy, hogy beleroppan a gyászba. Sírni, kiáltani szeretett volna. 

- Miért fáj ennyire? 

- Mindig fáj. - Matt keserű mosolyra húzta a száját. - Sohasem múlik, de hosszú idő múltán csillapodni fog...