Sweet Evil 🌹 /Jungkook ff./

1.rész - Eladva

Májust írunk, tökéletes tavaszi idő, a madarak a csicseregnek, Szöul pedig virágba borult. Lágy szellő fújt, amit nagyon is imádtam, hiszen olyankor mindig lobogott a hosszú hátam közepéiig érő hajam, ami most ezüstszínben pompázott. Bár hiába a szép idő és a lágy szellő, ha minden lépésedet követi valaki, vagy azért hogy meg mentsen vagy azért, hogy megöljön. Mondjuk tartottam magam elég erősnek ahhoz, hogy bárkit egy szó nélkül megöljek. 20 éves létemre jól forgatom a fegyvereket a kezemben, és nagyon jól harcolok. Szóval engem nem kísérgetnek úgy, mint a húgomat, aki arra is képtelen, hogy orrba vágja azt a perverz testőrt, amelyik megfogta a hátsóját, így nekem kellett azt is elintéznem. Engem csak távolból figyelnek, hiszen nagyon jól tudják, hogy erősebb vagyok lány létemre, és tudják, mire vagyok képes. Bosszantó így is, de apám nem engedi, hogy testőrség nélkül mászkáljak, hiába tapasztalta már meg ő maga is milyen, amikor gyomron vágom. Azt egyébként azért kapta, mert, rám küldött néhány idiótát, akiknek az volt a céljuk, hogy megijedjek, és a testőrséget használjam. Nos, néhány orr és pár nyak is tört, és ugye apa is megkapta, amit megérdemelt. Ez nagyjából 2 éve volt. Utálom, hogy azt hiszik, gyenge vagyok, csak mert lány vagyok, no meg attól is félnek, hogy ha nekem valami bajom esik apa az összeset megöli, hiszen nem figyeltek rám és nem védtek meg.
Már lassan elértem a célom, mikor észrevettem, hogy egy fekete kocsiból valaki nagyon engem figyel. Majd egy pisztolyt szegezett nekem a kocsiból és lőtt, épp hogy elugortam, aztán gyorsan előkaptam a négy surikent és kettőt a kocsi kerekébe dobtam, egyet a szélvédőbe dobtam és az utolsót pont úgy dobtam, hogy eltaláljam a kihajoló fél nyakát. Aztán villám gyorsan futottam ahhoz, aki rám lőt, és most én tartottam felé a pisztolyt.

- Ki küldött? – kérdeztem, mire rémülten nézett rám. – Na, mi van, elvitte a cica a nyelved? Ki a fene küldött?! – kérdezem meg újra, de ez úttal erélyesebben.

- Az apja, az apja volt. – hadarja, mire berágok, még jobban majd a pisztollyal leütöm.

- Kisasszony, kisasszony kérem, ne gyújtsa fel megint a kocsit! – szalad oda hozzám Eunseo apám jobb keze.

- Magyarázd meg, miért küldött rám megint ilyen idiótákat?

- Csak azt szeretné, ha kifinomultabb lenne a kisasszonyom. – finomkodik a nő.

- Talán nem vagyok elég nőies? – háborodok fel. – Mindegy. –fogom meg az orrnyergem. – Nem gyújtom fel a kocsit, de több ilyen ne forduljon elő, és hazáig se merjen senki se követni! – kiabálom.

Mire hazaértem, már meg volt terítve a vacsorához, anya, apa és a húgom is az asztalnál ültek. Anya szokásához híven kisestélyiben ült a vacsorája fölött, apa a szokásos öltönyében, a húgom meg csak egy melegítőbe turkálta az ételét, egészen addig, míg meg nem jelentem a fekete szerelésemben.

- Astrid, milyen jó hogy már haza értél! – ujjong Nari.

- Nekem kevésbé... - mondom, majd apára nézek aki, úgy csinál, mint ha semmiről se tudna.

- Kicsikém, hogy nézel ki? Néha úgy érzem mintha egy fiút szültem volna. Aish. – szörnyülködik anya már megint.

- Narinon kiélheted a csajos rózsaszín vásárlós őrületed. – vágok vissza.

Mit sem törődve az itthoni szabályokkal leülök az asztalhoz, majd neki kezdek a vacsorának, és végre a húgom is neki lát az evésnek. A szüleim nem szóltak semmit, de azért éreztem, hogy böki a csőrüket, hogy abba a ruhában ülök az asztalnál, amiben dolgozok.